Délmagyar logó

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 3°C | 13°C Még több cikk.

Sztrájkkultúra

"A sztrájk mellett persze kommunikációs ütközet zajlik, bár ezt is kottából játsszák a részvevők."
Biztosan köztudott, de inkább álljon itt, hogy a sztrájk törvényes eszköz. Magyarországon 1989 óta, a rendszerváltozástól kezdve van sztrájktörvény, s a sztrájkok lehetnek bosszantóak vagy ellenszenvesek, maga a szervezett munkabeszüntetés a szabadsághoz tartozik. Mégis, annak is okai vannak, hogy a magyar közvélemény miért nem egyformán szolidáris minden sztrájkkal, s általában véve a magyar mindennapokban miért kevesebb a sztrájk, mint Európában sok helyütt.

A vasutasok határozatlan idejű sztrájkja például olyan, amely igénybe veszi az emberek tűrőképességét. Elsősorban azzal, hogy a meg-meginduló munkabeszüntetések alkalmával még egyetlen egyszer sem sikerült a törvény szerint kötelező "minimális szolgáltatásban" megegyezni, és ennek alapján információval ellátni az utasokat. Az az ember érzése, hogy mind a vasutas szakszervezetnek, mind a MÁV-nak jól van így. Egyik az érdekérvényesítő képességét látja ezúton növekedni, másik pedig az utasok felé fordulva még együttérzőbben mutogathat sztrájkolókra. A sztrájk mellett persze kommunikációs ütközet zajlik, bár ezt is kottából játsszák a részvevők. Február óta a szervezőknek rendszerint sikeres, de eredménytelen, a MÁV-nak sikertelen, és káros a sztrájk, a résztvevők számát pedig mintha más-más listából számolnák.

A vasutassztrájk annak nyomait hordozza, hogy Magyarországon szerény a – furcsán hangzik: sztrájkkultúra. A tavaly őszi francia nyugdíjreform-ellenes közlekedési sztrájk idején tudni lehetett, hogy a 700 nagy sebességű vonat közül 90 fog közlekedni, s hogy minden tízedik metrószerelvény jár majd Párizsban. Kötelező volt megegyezni róla, és kötelező volt előre közölni.

Az is ide tartozik persze, hogy Franciaországban elképzelhetetlen lenne azzal érvelni, hogy másoknak több okuk lenne sztrájkolni, és mégsem teszik. Valamint azzal is, hogy most túlságosan rosszak a gazdasági körülmények a sztrájkhoz. A sztrájk nem több, és nem kevesebb, mint ami: a munkavállalók érdekérvényesítő eszköze, ami csak szolidaritással lehetséges. Nem munkavállalói csoportok összeugrasztója és nem elvonások nagylelkű megértője.

Olvasóink írták

  • 1. trainman 2008. december 16. 10:49
    „Örülök,hogy ilyet is olvashatok a Délmagyarban!Nagy igazságok vannak benne!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elszakadt a cérna

"Lényegében örökös görcsölés itt a vezetői munka, miközben valahogy működtetni kell az intézményt." Tovább olvasom