Délmagyar logó

2017. 12. 13. szerda - Luca, Otília 2°C | 12°C Még több cikk.

Versenyt ástak

Első hallásra morbidnak tűnik, hogy versenyt rendeztek a szomszédos megyében a sírásóknak. Sőt, még másodjára is, pedig a versenyt is másodjára rendezték meg – mondhatni, már élő hagyományként. De miért ne lehetne éppen ebben, ha annyi mindenben, egészen furcsa dolgokban is szokás? Sírt ásni embert próbáló fizikai munka, amely erőnlétet, szaktudást és tapasztalatot igényel. Mindemellé az élsportolókat megszégyenítő lelkierőt, ami belőlünk, átlagemberekből – legyünk őszinték – általában hiányzik. Vajon melyikünk vállalkozna arra, hogy még ha csak egy verseny kedvéért, jelképesen is, de valakinek a végső nyughelyét megássa?

A temetkezést, amióta a világ világ, érthető okokból körbelengi egyfajta félelemmel vegyes misztikum. A haláltól, meg egyáltalán mindentől, aminek köze van hozzá, igyekszünk minél nagyobb távolságot tartani. Közben vannak emberek, akiknek éppen ez a munkájuk, a mindennapi életük. Bármennyire is bizarr a sírásó verseny gondolata, arra biztosan jó, hogy ez alkalommal őket is emberként lássuk. Olyannak, aki miközben ásót ragad, tud küzdeni vagy mondjuk örülni a győzelemnek. Ha ez sikerül, talán az idegenkedésünk is oldódik mindattól, ami a szükségszerű elmúlás velejárója – és akkor egy kicsit mi is győztünk, nemcsak a vásárhelyi sírásók.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csak két nő

˝Tényleg ezek vagyunk mi, magyarok?˝ Tovább olvasom