Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 17°C Még több cikk.

Életeket oltottak ki a vandálok Kecskeméten

Kecskemét - Az Arborétum szomszédságában lévő, őshonos fafajokból álló, frissen telepített lomberdőt szegélyező kőris fasort pusztítottak ki a napokban. A hangsúly nem az anyagi káron van; a látvány döbbenetes.

„Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!…" Még, ha hangosan susogták volna is a fák az erdő fohászát, akkor sem menekült volna meg a vandáloktól ez a kis fasor. Hat magas kőrist a szó szoros értelmében derékba törtek.

Magunk is megdöbbentünk, mikor ezt megláttuk. A szándékot meg a célt se értjük, hogy kinek ártott ez a pár fa. Ez nem képvisel akkora értéket; majd pótolni fogjuk. Maga a látvány és a tény, hogy ebben a jó csapadékos időjárásban ilyen szépen megeredtek a fák és ilyen vandál módon ketté törték – magunk is értetlenül állunk efölött a tény fölött– fogalmazott Koczka Zoltán, a KEFAG Zrt. Erdőgazdálkodási Osztályának osztályvezetője.

Az Arborétum szomszédságában terül el a cseperedő erdő; a város tulajdona a föld, ahol a KEFAG Zrt. kapott megbízást a telepítésre. Ez egy csereerdősítés; ezek a fák pótolják azt az erdőfoltot, amelyet a közelmúltban termeltetett ki egy beruházó az Izsáki út városból kivezető szakaszának bal oldalán.

Minden fa mellé nem tudunk őrt állítani, itt csak a pótlás jöhet szóba, és az embereknek az a belátó szándéka, hogy ilyet a közeljövőben ne csináljanak– mondta el Koczka Zoltán, a KEFAG Zrt. Erdőgazdálkodási Osztályának vezetője.

Az anyagi kár 50 ezer forint; az erkölcsi felbecsülhetetlen. Az Arborétum észak-nyugati szomszédságában fejlődő legújabb természeti értéket csonkították meg emberi kezek. Lehet, hogy ittas állapotban csupán egy jó játék volt, csakhogy ezzel életeket oltottak ki.

Olvasóink írták

  • 2. tóninéni 2010. július 23. 23:50
    „Az erdő fohásza

    Vándor, ki elhaladsz mellettem,
    Ne emelj rám kezet!

    Én vagyok tűzhelyek melege
    hideg téli éjszakákon,
    Én vagyok tornácod barátságos fedele,
    melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
    és gyümölcsöm oltja szomjadat.

    Én vagyok a gerenda, mely házad tartja
    És én vagyok az asztalod lapja,
    az ágy, melyben fekszel,
    a deszka, amelyből csónakod építed.

    Én vagyok a házad ajtaja,
    bölcsőd fája, koporsód fedele.
    Vándor, ki elmész mellettem
    hallgasd a kérésem:
    NE BÁNTS!”
  • 1. benq 2010. július 12. 15:31
    „na ezeknek az embereknek kellene a kezeit szilánkosra tördelni...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

500 milliós fejlesztés a Kecskeméti Főiskolán

A Kecskeméti Főiskola mindent megtesz azért, hogy ne csak méretét, hanem jelentőségét tekintve is a Dél-alföldi Régió meghatározó felsőoktatási intézménye legyen. Tovább olvasom