Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Halálfélelem árvíz idején a makói pincében

Makó - Nem volt benne biztos, hogy túléli az 1970-es árvizet Keczer Tamás, aki az utolsó védvonalat jelentő csapatot irányította. Társaival egy pincében várta, vajon elönti-e a Maros Makót.
– Féltünk. A mi feladatunk volt, hogy megszólaltassuk a város összes szirénáját, ha átszakadnak a gátak, hogy mindenki menekülhessen, aki még Makón maradt. Egy pincében kellett várakoznunk a főtérhez közel, amit hamar elöntött volna a víz, ráadásul a riasztást is hosszú procedúra előzte volna meg: először meg kellett volna erősíttetnünk, hogy a katasztrófa híre igaz, aztán jegyzőkönyvezni és aláírni, hogy bekapcsoljuk a szirénákat. Csak ezután menekülhettünk volna, amihez egy csónakot is ígértek a ház elé. Ám ez sosem érkezett meg – emlékszik vissza Keczer Tamás nyugalmazott pedagógus, oktatási szakember. Makó díszpolgára a védekezés egyik irányítójaként dolgozott a 45 évvel ezelőtti árviznél. Azt mondta, attól tartott, megfulladnak, mint a pockok.

A nőket és a gyerekeket kitelepítették. Aki a városban maradt a vízzel küzdött.
A nőket és a gyerekeket kitelepítették. Aki a városban maradt a vízzel küzdött.


Emlékezzünk együtt az árvízre!

Az 1970-es nagy árvíz Makó történetének egyik máig emlékezetes időszaka. Ha önnek is van róla érdekes története, ha akkor vett fordulópontot az élete, hősies vagy megrendítő pillanatokat élt át, írjon szerkesztőségünknek a Délmagyarország makói szerkesztősége címére: 6900 Makó, Szegedi utca 9-13. Levelét elektronikus formában is elküldheti a szaboimre@delvilag.hu címre, kollégánkat pedig a 30/830-6462-es telefonszámon éri el.

Az a bizonyos pince az úgynevezett védett vezetési pont volt, amit lapunkban is többször bemutattunk; egy lakótömb alatt van, a Makovecz – akkori nevén Marx – téren található. Az 1950-es években kialakított, 130 négyzetméteres, 2,2 méter belmagasságú, megerősített falakkal és födémmel rendelkező, 11 helyiségből álló föld alatti komplexum funkciója az volt, hogy háború vagy katasztrófa esetén innen irányítsák a védekezést. Keczer Tamás nem értette, árvíz idején miért nem lehetett egy elöntéssel kevésbé fenyegetett helyet találni erre a célra, de mivel parancsot kapott, nem volt más választása. Akkoriban a Mező Imre Kollégium igazgatója volt, és tartalékos hadnagyként más feladatok után neki kellett megszerveznie, majd vezetnie az árvízi védelem szükség esetén legvégsőkig kitartó csapatát. Addigra a városból a nőket és a gyerekeket kitelepítették – aki maradt, a vízzel küzdött.

Keczer Tamás a gáton. Megmutatta a legveszélyesebb buzgárra emlékeztető emléktáblát A szerző felvétele
Keczer Tamás a gáton. Megmutatta a legveszélyesebb buzgárra emlékeztető emléktáblát A szerző felvétele


Ez végül eredményes volt. Ha nem sikerült volna megóvni a gátakkal akkor még kevéssé védett Makót a 624 centiméteres vízállással tetőző folyótól, akkor – mint korábban megírtuk – a város legmélyebb pontjait 6, de még a legmagasabban fekvőt is 2 méter magas víz borította volna. Keczer Tamás felidézte: amikor végül elhagyhatták a pincét, zúgtak a harangok. Persze nem az ő tiszteletükre, hanem mert akkor tértek haza a kitelepítettek. Mindenesetre megkönnyebbültek. Egyik társa meg is jegyezte: érdekes, hogy szólnak a harangok, pedig a föld alól jövünk fölfelé, nem fordítva.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Talajterhelési díjat fizethet 3000 háztartás

Borsos összegű talajterhelési díjat kell idéntől fizetniük azoknak, akik nem csatlakoztak rá az új szennyvízcsatorna-hálózatra Makón és az érintett 5 közeli községben. Tovább olvasom