Délmagyar logó

2018. 10. 23. kedd - Gyöngyi 7°C | 17°C Még több cikk.

Örül, hogy nem csigának született

Örül, hogy nem csigának születettLevente Péter
Tudod folytatni a versikét? Véget ért a móka mára, zárul Miki mókatára....
Levente Péter vitte sikerre Móka Miki figuráját a Zsebtévében, amin egy korosztály cseperedett. Ha tudod értelmezni a mondatot, akkor a versikét is tudod folytatni: ... de ha tetszett, nemsokára visszavárhatsz, Jóska, Sára, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára, s valahány név a naptárba` eljövök még hozzátok. Viszont látásra pajtások!

Ha sikerült végig verselnek, te vagy az a korosztály, akit érdekelhet Mag László könyve, melyben Levente Péter sikeres életútját megírta. 


A művész a nyolcvanas években Örkény István szavaival fogalmazta meg hitvallását: „Mindnyájan tudunk valamit és azt senki sem képes utánunk csinálni." Könyvemben azt szeretném megmutatni, mi ez a „valami", hogyan találta meg és milyen elvek szerint műveli azt Levente, több mint negyedszázados pályája nagyobbik felében, 1961 és 1988 között.

Alkotótársával és feleségével, Döbrentey Ildikóval – aki egy egész alkotóközösséget formált köréje – 1968-tól kezdte el a tudatos gyermekszínházi program kialakítását. S miért a gyermekeket választotta közönségének? Egyrészt, mert erre jogosítják kapott talentumai, másrészt, mert a 3-10 éves korosztály a legfogékonyabb minden újra, jóra. 
S miután számtalan hiányosságot tapasztalt e korosztály érzelmi és értelmi nevelésében, nem azt tartja feladatának, hogy bírálja a mai felnőtteket, hanem hogy igyekezzen gyermekeik nevelésében sajátos eszközeivel úgy segíteni, hogy a szülőket is megérintse példamutató találkozásaik ereje. Eddigi tapasztalatai alapján úgy véli, hogy gondolatai, az emberekbe vetett hite, művészi képességei és kifejező eszközei ennél a korosztálynál a leghasznosabbak. Röviden: mert úgy érzi, erre hivatott.

Gryllus Vilmos és Levente Péter megismerkedése

– A kezdetben igen progresszívnak számító Kaláka együttes 1969-ben kezdett koncertezni - emlékezik vissza Gryllus Vilmos a megismerkedésükre. – Megzenésített verseket adtunk elő. Számunkra a vers volt az elsődleges, s hozzárendeltük a zenét. Ezért nem köteleztük el magunkat egyetlen stílus mellett sem, hogy a megfelelő zenei forma kialakításának szabadságát semmi, még egy prekoncepciós megközelítés se zavarja. Az alkotás amolyan igazi csapatmunka volt. A „befogadó közegünk" a gimnazisták, fiatal egyetemisták voltak. Fellépéseink közé csak néha „csúszott be" egy-egy gyerekműsor, amikor Tamkó-Sirató Károly, Weöres Sándor és mások költeményei kerültek egymás mellé, de ez nem volt jellemző. 

Aztán egy szép napon Danit felhívta Döbrentey Ildikó, s együttműködést javasolt. A bátyám el is ment Csepelre megnézni Péterék előadásait. Az volt a véleménye, hogy jó, amit csinálnak, érdemes lenne közösen is megpróbálnunk valamit előadni. Péter pedig a budai Ifjúsági parkban hallgatott meg minket élőben, s el volt ragadtatva. Rövidesen össze is állítottunk egy közös műsort MÓKALÁKA címmel, amely tulajdonképpen még különálló blokkokból tevődött össze. Ebben játszotta el Péter a ma már „klasszikusnak" számító bejgli-sütést. Zseniálisnak találtam őt a maga területén, bár személy szerint hozzám nem szólt az, amit ő akkor csinált. 
Pétert a hetvenes évek elejére a Zsebtévé adásainak köszönhetően már az egész ország lakossága jól ismerte, de csak mint Móka Mikit. A szinte határtalan népszerűségnek köszönhetően nagyon sokfelé hívták fellépni. Ez jelentette számára az első találkozást élőben a gyerekműfajjal. Ildikó kezdte őt löködni valami értelmesebb cél felé, hiszen fő munkahelyén, az Operett Színházban is csak epizódszerepeket alakított, s felesége a Csámpás cigány alakítójánál többet látott meg benne.

Képességei olyan magával ragadóak, hogy közönségét egy emberként tudja mozgatni. Hisz saját magában, amolyan zászlóvivő típus, csak akkor még zászló nem volt a kezében, azt Ildikó adta neki, aki a zászló alá sereget is igyekezett toborozni. A Kaláka művészi színvonalát, másfajta közönségének bizalmát és saját hitelét hozta ebbe a seregbe.


Így együttesen vágtunk neki ’79 környékén a máig is nagy sikerrel tartó KI KOPOG? című rádiós sorozatnak, amelyet Ildikó már egyenesen „Péterre írt", s amelyből 20-25 adásra valót villámgyorsan el is készítettünk. Ekkoriban került át Péter a Mikroszkóp Színpadra, ahol az első két bemutató, a Csillagjáró és a Bimm-Bumm-Bömbölő még az addigi műsorainkhoz hasonló, a pódium-műfaj kereteibe tartozó előadás volt. 
Vidéki fellépéseinkre két autóval mentünk, s Levente mellett Huzella Péter ült az együttesből. A véletlen úgy hozta, hogy egyszer én lettem Péter „mitfahrere". Kiderült, hogy nagyon sok mindenben közös az érdeklődésünk. Mindketten természetet szerető „erdei emberek" vagyunk, nagy utazók, kempingezők és tűzrakók. Később családostul is összejöttünk, s nagyon jól összebarátkoztunk, amolyan idősebb testvéremmé fogadtam őt. Más oldalról, mint embert ismertem és szerettem meg ekkor. Az együttesben kialakuló konfliktus idején már barátok voltunk. Ez is segített elviselni a végül is köztem és a Kaláka között 1979-ben bekövetkezett szakadás lelki terheit. 

A könyv az alábbi linken megvásárolható: https://publioboox.com/hu_HU/levente-peter1

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fordulatos, élvezetes, botrányos

Fordulatos, élvezetes, botrányos
A Ferrari- birodalom titkai: Brock Yates bebocsátást nyert a cég legbelső köreibe és mindent felfed… Tovább olvasom