Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

A Makó támadóját tavaszra mintha kicserélték volna

A remekül szereplő, a labdarúgó NB II Keleti csoportjában negyedik helyen álló Makó FC legeredményesebb játékosának, Maróti Sándornak a Szolnok ellen három pontot ért találata a kilencedik volt az idényben.
Már csak egy hiányzik, hogy beváltsa elmúlt nyári ígéretét. A 30 éves támadóval tegnap beszélgettünk.

– Ősszel csak három gólt szerzett, a tavasszal viszont már hatot termelt, és még van hátra négy meccs a bajnokságból. Mitől javult fel ennyire?
– Belső térdszalaghúzódás miatt majdnem kihagytam az egész előző évadot. Éppen ezért esett különösen jól, hogy a sérülésem ellenére is ragaszkodtak hozzám Makón. Az viszont más kérdés, hogy csak az alapozás utolsó hetében kapcsolódhattam a felkészülésbe, mindössze egyetlen edzőmeccsel a lábamban kezdődött számomra az évad. Nem szeretnék mentegetőzni, de a gyenge őszi játékomat ennek tudom be.

– A nyáron minimum tíz bajnoki gólt ígért. Nem frusztrálta a szezonbeli kevés találata?
– Dehogynem. Nagyon akartam, de semmi sem sikerült. Tudja, mi segített át a holtponton? A lelátóról hallottam a bekiabálásokat, gyakorlatilag lemondtak rólam ezek az emberek. Akkor megfogadtam, bebizonyítom, hogy nem felejtettem el futballozni, gólt szerezni.

Ezt hívják kellemes tehernek: Maróti Sándor (a kupac alján) a Szolnok ellen győztes gólt szerzett. Fotó: Karnok Csaba
Ezt hívják kellemes tehernek: Maróti Sándor (a kupac alján) a Szolnok ellen győztes gólt szerzett.
Fotó: Karnok Csaba

– Nemcsak a csapat, ön is lényegesen jobban teljesít tavasszal. Arra kérném, segítsen megfejteni a titkot.
– Ami a személyemet illeti, csodáról, titokról nem számolhatok be, annyi történt csak, hogy a téli alapozás jól sikerült, semmi sem hátráltatott, és az Első Beton Szeged futsalcsapatában lőtt góljaim is jót tettek az önbizalmamnak. A csapat sikeréről meg azt tudom elmondani, abban látom szárnyalásunk okát, hogy a pályán és azon kívül is remekül megértjük egymást, mindenki mindenkinek a barátja. Nálunk nem létezik fiatal-öreg ellentét, rivalizálás.

– A mezőny talán legamatőrebb csapataként a negyedik helyen állnak; önök a munka vagy az iskola mellett futballoznak. Nem gondolkodott el azon, mire lennének képesek, ha profiként művelhetnék ezt a sportágat?
– Ki merem jelenteni: a feljutásért harcolnánk! A futballtudásunkkal nincs baj, ha mi is napi két edzéssel készülhetnénk, és csak megközelítően hasonló körülmények állnának rendelkezésünkre, mint a legfőbb riválisainknak, bizony feladnánk nekik a leckét. Azért vagyok ebben ennyire biztos, mert a dobogósok ellen így is veretlenek maradtunk: a Kecskeméttől és a Szolnoktól is négy-négy pontot vettünk el, a Fradival meg kétszer ikszeltünk.

– Már csak négy forduló van hátra az évadból. A hétvégén Orosházán játszanak, aztán előbb a BKV Előrét, aztán a Bőcsöt fogadják, végül pedig Mezőkövesden zárnak. Marad negyedik a Makó?
– Egészen biztos vagyok benne! Korábban nem mondtam volna ki, most mégis megteszem: ilyen előzmények után az ötödik hely nekem már csalódás...

Olvasóink írták

  • 2. Tóth János 2008. május 07. 03:49
    „Sada! A nyáron várlak Algyőn.”
  • 1. kistade 2008. május 06. 09:29
    „Bravó Sada, csak így tovább!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hat szegedi az ob-döntőben

Zalaegerszeg adott otthont a férfi tekézők vidékbajnokságának, amelyen negyvenen vettek részt, és az… Tovább olvasom