Délmagyar logó

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 1°C | 13°C Még több cikk.

Különdíj a reszelőkészlet

Sorozatunkban olyan edzőket, sportvezetőket, pedagógusokat keresünk meg, akik a maguk területén kiváló munkát végeznek. A szegedi tudományegyetemen immár 25. éve tanít az egykori válogatott kézilabdakapus, Boros-Gyeviné Sziklai Andrea.
A kiskunhalasi diákévek után érkezett Csongrád megye székhelyére az egykori kiváló válogatott kézilabdakapus, Boros-Gyeviné Sziklai Andrea.

– Szegeden kezdtem el a főiskolát, ám jött egy lehetőség, és egy év után Budapestre kerültem. A TF-en edzőm volt Kovács László, Dubecz József, Mocsai Lajos, negyedéves koromban Gódor Mihály, és többek között Gódor Mariannal is együtt játszhattam. Később szerepeltem a szegedi főiskolai együttesben, majd a Konzerv SK-ban, ahonnan őrzök egy csapatzászlót. A legszebb időszakom azonban a tatabányai, ahol a későbbi sokszoros válogatott Meksz Anikóval cseréltük egymást, míg Laurencz László lelkileg és szakmailag is elsőrangú szakvezető volt. Azzal a klubbal MNK-3., bajnoki dobogós helyeket értem el. A nemzeti csapatnál ötször kaptam szerepet, akkor Rácz Mariann volt a favorit, és mellette elég nehéz volt bekerülni a válogatottba. Tatabányáról visszatértem Szegedre, és sokáig abba akartam hagyni a játékot, hiszen jöttek a gyerekeim. Ám nem tettem, és például szívesen emlékszem a Textilművekben, a SZESK-ben, a Hódmezővásárhelyen vagy a Jánoshalmán eltöltött évekre is. Végül 48 éves koromig kézilabdáztam, akkor Kiskundorozsmán hagytam abba. Minden időszak mást és mást, de a maga nemében mindegyik sokat adott – nyilatkozta Boros-Gyeviné Sziklai Andrea.



A kézilabdakapus érdekes kitérőt tett: egy évig a szegedi női labdarúgók hálóját is őrizte.

– Szegény Molnár Feri hívott állandóan, hogy menjek. Elmondtam neki, a nagy kapuba nem szívesen állok be. Aztán végül meggyőzött, és leigazoltam a Boszorkányokhoz. Amikor teremben játszottunk, jól jött és kamatozott a kézilabdás múlt, amikor meg kint játszottunk, arra kértem valakit, jöjjön oda a kapuhoz, és beszélgessünk, mert a kézihez képest jóval kevesebb esemény történt egy mérkőzésen. A tanszéken a lányoknak tartok futballedzéseket, de a labdarúgást csak kitekintésnek vettem, és visszatértem a kézihez. Az edzősködés ugyan kimaradt, de van egy medikus csapatom, amelynél időszaki jelleggel kiélem ezt a fajta igényemet – mondta a pedagógus.

Boros-Gyeviné 1988 augusztusa óta tanít a egyetemen – azaz éppen huszonöt éve.

– A kézilabda ugyan átszőtte az egész életemet, de mindig tudtam, hogy testnevelő akarok lenni. A női labdarúgás, a kézilabda, a tenisz és a zenés aerobik mellett gerincjógaórát is tartok. A fiatalok tartása rossz, éppen ezért fontos ez a fajta mozgásforma. Túl vagyok egy pilates- és egy bodyart-képzésen is, utóbbi jógás alapokon nyugszik, mindkettőt nagyon kedvelem. Büszke vagyok arra, hogy az olimpiai negyedik Pigniczky Krisztina a játékosom volt, 2005-ben megkaptam Szeged városától a legjobb női sportoló díjat, míg a főiskolai csapattal négyszer nyertem egyetemi, főiskolai kézilabda-bajnokságot. Egyszer, még Szombathelyen én lettem a torna kapusa, és egy reszelőkészletet kaptam. Meglepő volt – tette hozzá végül Boros-Gyeviné Sziklai Andrea.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Öt Pick-játékos Mocsai keretében

Mikler Roland, Tatai Péter, Zubai Szabolcs, Ancsin Gábor és Vadkerti Attila is játszhat a horvátok ellen. Tovább olvasom