Délmagyar logó

2017. 01. 21. szombat - Ágnes -11°C | 0°C Még több cikk.

Nagy fivérek: csata a konyhakéssel

Hétfőtől máig Kecskeméten edz a világ egyik legjobb kézilabdázója, Nagy László. Miután a Barcelona klasszisának öccse, Levente a hírös város csapatának játékosa, kihasználtuk az alkalmat, és páros interjúra kértük a testvéreket, akik egymásról vallottak.
– Mit tartanak a másik legnagyobb erősségének a pályán?
Nagy Levente: – Csak rá kell nézni Lacira: duzzad az erőtől és az önbizalomtól. Ahhoz képest, hogy több mint 2 méter magas, a remek fizikai adottságai mellett dinamikus a mozgása, és olyan jól lát a pályán, hogy akár irányítóként is szerepelhetne. Félelmetes a bal keze, és rendkívül önzetlen: soha nem a dobott gólokat számolja, legalább annyira boldog, amikor gólpasszt ad a társainak. Talán ezért is tisztelik annyira a csapattársai a Barcelonában.

Nagy László: – A kitartása és hozzáállása példaértékű. Az utóbbi években több alkalommal is olyan csapatnál szerepelt, ahol nehezek voltak az anyagi körülmények, megszokottak voltak a tartozások. Levi mégis minden edzésen és mérkőzésen a maximumot nyújtotta. Nagyszerű kapus vált belőle, de még tovább fejlődhet, mert a posztján még mindig nagyon fiatalnak számít.

– A bajnoki szezon közben, amikor több ezer kilométerre vannak egymástól, mi hiányzik legjobban a másikból?
László: – Miután mindketten élsportolók vagyunk, megszoktuk már, hogy ritkán látjuk egymást. Nyáron és karácsonykor tudunk eltölteni közösen néhány hetet, ezt igyekszünk maximálisan kihasználni. Mindaz hiányzik Leviből, ami egy jó testvérből szokott.

Levente: – Természetes, hogy hiányzik Laci, mindig is számíthattunk egymásra. Rólunk mindenki azt tartja, hogy kitűnő a kapcsolatunk. Ez nemcsak a látszat, mi magunk is így érezzük. Az internetnek köszönhetően rendszeresen beszélünk egymással, mindig tudjuk, mi történt a másikkal.

Jó testvérek. Nagy Levente és bátyja, László a héten együtt edz. Fotó: Koller István
Jó testvérek. Nagy Levente és bátyja, László a héten együtt edz.
Fotó: Koller István

– Mikor voltak utoljára együtt a pályán, milyen érzés volt a közös tréning?
Levente: – Az elmúlt 10 évben egészen biztosan nem edzettünk együtt. Nyáron ugyan szoktunk közös futóedzéseket tartani – jó társaságban a kilométerek is jobban fogynak –, de az nem olyan, mint egy labdás edzés a többiekkel. Éppen ezért minden egyes percét nagyon élveztem a közös tréningnek, és ahogy észrevettem, a csapattársaim is.

László: – A válogatottban már egyszer, 3–4 éve Ózdon, Izland ellen megadatott, hogy egy csapatban léphettünk pályára. Az kitörölhetetlen emlék marad, mint ahogyan a mostani is az. Jólesett a mozgás, örültem, hogy szívesen fogadtak Levi csapattársai.

– A közös gyerekkori élmények között bizonyosan akadnak szép számmal csínytevések, melyik jut eszükbe elsőként?
László: – Gyermekkorunkban előfordult olykor, hogy egyedül maradtunk otthon, amíg édesanyánk a háztömb kozmetikájában dolgozott. Egy alkalommal unalmunkban a konyhakésekkel kezdtünk kardozni, és a „csata" során megvágtam Levi ujját, amely vérezni kezdett. A vér láttán persze halálra rémültünk, és szaladtunk le anyuhoz, aki egy kötéssel gyorsan ellátta a sebet. Utána már nem játszottunk a konyhakéssel…

Levente: – Alsó tagozatos diákként bennünket is elkapott a pirotechnikai láz. Egyszer otthon meggyújtottuk a macskanyelves csoki csomagolását, amelyet, miután nem sikerült eloltanunk, ijedtségünkben bedobtunk a közös szemétledobóba. Szerencsére nem gyulladt ki a lépcsőház, de megtanultuk, a gyújtogatás nem jó dolog.

Olvasóink írták

  • 2. olvasó1 2011. január 13. 01:39
    „rambla!
    Szenzációt ne keress a sorok között!
    Én ismerem őket ,tényleg feltétel nélkül szeretik egymást.
    Talán az újságíró hibásan jegyzetelt ,ezért félreérthetően adta vissza Laci gondolatait.
    A lényeg ,hogy keveset vannak egymás társaságában.A hosszú távollét során a testvér közelsége hiányzik Lacinak ,aki magában hordozza egyébként a jó testvér minden tulajdonságát.
    Nekem ez jött le ,a sorokat olvasván .Szerintem Téged a rosszindulat vezérel , következésképp jóra nem is szándékozol gondolni és mások fejében is ezt kívánod tudatosítani.
    Ne fáradj ezzel, fölösleges!”
  • 1. rambla 2011. január 12. 12:55
    „"Mindaz hiányzik Leviből, ami egy jó testvérből szokott."

    Ez vajon mit jelent????”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megye II: még mindenki reménykedik

Január közepén és végén valamennyi csapat megkezdi a tavaszi felkészülést a megyei II. osztályú labdarúgó-bajnokság alsóházi régiójába tartozók közül. Tovább olvasom