Délmagyar logó

2018. 11. 20. kedd - Jolán 2°C | 8°C Még több cikk.

Nosztalgia-sorozatunkban: Koló, soha sem felejtünk

Sorozatunk ötödik részében Barok István, a Vasárnap Reggel Délmagyarország egykori munkatársa nosztalgiázik.
Emlékeim nem csak egy személyhez kötődnek, bár Kolonics Gyuri nagy hatással volt rám már éltében is, inkább az elmúlt húsz év megható pillanatait gyűjtöttem egybe. Egy közös pont van csupán ezen emlékekben, mind a Maty-érhez kötődnek.

Rigó Lecsi felkérése

Kicsit messziről kell kezdenem. Botcsinálta újságíróként 1991-ben egyszerre három szakágban, újságban, tévében és rádióban kezdtem el tevékenykedni. Ehhez jött Rigó Lehel felkérésére a „szpikerkedés". A népszerű Lecsi, a szegedi hokisok nagyszerű edzője, a városi sportigazgatóság munkatársa felkért egy Föld napja rendezvény műsorvezetőjének, kvázi hangjának. Mivel úgy gondolta, megfeleltem az elvárásainak, elkezdődött ez irányú „karrierem". Futóversenyek a Széchenyi téren, maratoni kajak-kenu viadalok a vízitelepen és természetesen minden a Maty-éren, motorcsónakversenytől egészen az első kajak-kenu világbajnokságig, pontosabban az első Európa-bajnokságig, hiszen azt követően a szövetség új főtitkára már nem velem képzelte el a jövőt, de ez egy másik történet. Most csak a szépre emlékezem.

Jó reggelt, Maty-ér!

1994-ben a Maty-éren rendezték meg az OSY 400-as motorcsónak-világbajnokságot, ahol berobbant az élvonalba Bodor Péter a váciak, majd a szegediek élversenyzője. Számomra azonban ez a vb másért maradt emlékezetes. Történt pedig, hogy a második futam alatt egy japán fiatalember a kanyarban kirepült a hajójából, és egyik versenyzőtársa átment rajta. Borzalmas látvány volt, amikor a „halottfehér" srácot csigával kiemelték a vízből, szerencsére a másnapi záróbulin, ha kissé sántikálva is, de már táncolt. Ennyit a motorcsónakosok megszállottságáról. Viszont az eset és egy óvás miatt vasárnap reggel hétkor meg kellett ismételni a futamot. Nekem fél hétkor már mikrofonpróbát kellett tartanom a céltoronyban. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve így köszöntem a sátrakban szunnyadó közönségnek: „Bár az ötlet Adrian Cronauertől való, de Jó reggelt Maty-ér!" A Jó reggelt Vietnám rádiósát idézve óriási sikerem volt, és ettől a perctől minden szolgálatban eltöltött napomon így kellett köszönnöm.

Eső és könnyek. Fotó: DM/DV
Eső és könnyek. Fotó: DM/DV

Negyvenezren szurkoltak

Akkor most jöjjön a címadó sztori. Kilencvennyolc szeptembere első vasárnapjának délelőttjén, mint addig minden nap, ömlött az eső. Télikabátban közvetítettem a közel negyvenezer szurkolónak az első szegedi síkvízi kajak-kenu világbajnokság ötszázas döntőit. Kolonics Gyuri barátom, aki azóta az égi pályán kenuzik, megnyerte Horváth „Indiánnal" az ötszáz párost. Ez volt akkor talán a kilencedik világbajnoki címe, mégis, ez a kemény fiú a dobogó tetején elsírta magát. Ez a jelenet olyan mélyen megmaradt bennem, hogy a mai napig beleborzongok. Szerintem akkor is „lúdbőröznék", ha Koló még élne. Akkor az internetre azonnal a Demis Roussos szám címével írtam meg az esetet. (A fiatalabbak kedvéért volt egy Afrodité gyermekei nevű alakulat, amelynek az Eső és könnyek volt az egyik legsikeresebb száma.)

Sírni a lelátón is lehet

Végül következzék az az élmény, amiért a mai napig nem bántam meg, hogy a tanítás mellett az újságírást választottam. A már említett világbajnokságon rengeteg aranyérmet szereztünk. De egyetlen eredményhirdetésnél sem tudtam közös éneklésre invitálni a hatalmas publikumot. Viszont az utolsó futam után, amelyben a kétszáz méteres kajak négyes tagjaként az egyetlen szegedi, Kajner Gyula is világbajnok lett, a teljes magyar csapatot bevihettem a Széchenyi téri nagyszínpadra. Az ünneplő tömeg vége valahol a Dugonics téren volt, lehettünk vagy tizenötezren. A műsor végén, amikor valamennyi érmes magyar mellettem állt, megkértem a szurkolókat, ha már a Maty-éren nem ment, itt énekeljük el a hőseink tiszteletére a Himnuszt. És ez alatt a két perc alatt nem tudtam lenézni a közönségre, mert folytak a könnyeim, pedig már sütött a Nap. E sorok írása alatt is. Igaz, most éppen csepereg az eső. Mindjárt indulok a Maty-érre, mert az iskolám egykori tanulója, Horváth Gabi éppen a szegedi vb indulásáért küzd. Sírni pedig nem csak a toronyban, a színpadon, de a lelátón is lehet.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magabiztos vízilabdás siker az ausztrálok ellen Kaposvárott

Tíz góllal nyert a magyar férfi vízilabda-válogatott Ausztrália legjobbjai ellen a péntek esti,… Tovább olvasom