Délmagyar logó

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -4°C | 1°C

Nosztalgia sorozatunkban: Mások fényében fürödve

Sorozatunk hatodik részében Imre Péter, a Reggeli Délvilág, majd a Délmagyarország/Délvilág sportrovata, valamint a vásárhelyi szerkesztőség munkatársa nosztalgiázik.
Tipikus sportújságíró vagyok: alacsony, túlsúlyos, kopaszodó, nem voltam igazolt sportoló, még a suliválogatottba se fértem be. Hiányosságaimat lelkesedéssel, rajongással, szakmai felkészültséggel (például: lexikális tudás) és alázattal igyekeztem pótolni. Ne én ítéljem meg, sikerült-e.

Az első bajnoki cím

Minden sportághoz rajongói, nézői szinten értettem, amikor 1990-ben belekeveredtem az újságírásba – édesapámat, Imre Lászlót és mentoromat, a Délvilág akkori, a Délmagyar korábbi rovatvezetőjét, Bagaméry Lászlót kell átkozni –, és rögtön a röplabdánál kötöttem ki. A szegedi nőknél és férfiaknál. Előbbieknél megkapó volt a látvány – ők a legcsinosabbak –, utóbbiaknál a meccsre is koncentráltam, barátkoztam a szabályokkal. Fotósunk kérdésére azt feleltem, nem tudom. Igaz, azt tudakolta, meddig tart a meccs, s erre ez volt a helyes válasz, mert nincs időkorlát. Mégis kezdetektől kedveltük egymást a röplabdával: már az első évben a Papiron SC MK-ezüstjéről írhattam. Öt évvel később pukkantak a pezsgőspalackok: Szeged első labdás bajnoki címét szerezte a Medikémiára keresztelt férficsapat. Óriási ünneplés volt a sportcsarnokban (a mezektől másodpercek alatt megszabadították kedvenceiket a drukkerek, így például Oleg Beliket, Csíkos Gábort, Hulmann Zsoltot, Jurij Melnicsukot, Petheő Gábort, Polgár Gábort, Schildkraut Krisztiánt, Rácz Lászlót) és a ligetben, felcsendült Nyári Sándor tolmácsolásában az aranydal, a Marina, Marina. Igazi sportos sláger lett, hatszor (a citálton kívül még egy bajnoki és négy kupasiker alkalmával) jelezte, csúcson a gárda. Felejthetetlen pillanatok, amikor önző módon úgy érzi az ember: ő is nyert, a csapat tagja. Kültagként persze, igaz, 166 centimmel a centerposzton egyszer sem ünnepelhettünk volna.

Nyári mester és a tökéletes ütés. Fotó: Miskolczi Róbert
Nyári mester és a tökéletes ütés.
Fotó: Miskolczi Róbert

Bronzérmek és megszűnés

Elnézést, hogy magamról (is) írok, de ezt az embert nem tudom megkerülni. Sohasem tartottam magam főszereplőnek, különös ajándékként éltem meg, hogy olimpiai bajnokokkal, válogatott sportolókkal találkozhattam, izgalmas meccsekről számolhattam be. A röplabdán kívül a másik nagy szerelem a vásárhelyi női kézilabda, nagy tudású edzőkkel (Farkas József, Kiss Szilárd, Pánczél Barabás) és nagyszerű játékosegyéniségekkel (Asztalos Judittól Kocsik Viktórián és Szabó Valin át Wolf Alexandráig) tölthettem együtt éveket. Első élvonalbeli évében, újoncként a magyar kupában 3. lett a gárda. Tavaly februárban, amikor újra összejött a kupabronz, senki sem sejtette, ezzel kereteződik a történet, a nyár elejével nemcsak a bajnokságnak lesz vége – a sportágnak is a városban, örökre. A történet szomorú (rengeteg vidám pillanattal), és az a legelkeserítőbb, hogy a női kézilabdáról „írott könyvnek" már nincs több fejezete Vásárhelyen. Csak az utánpótlás-neveléssel foglalkozó egyesület adhat némi reményt.

A sikercsapat: Csíkos (6), Petheő (9), Schidlkraut, Belik és Melnicsuk (12) egy pont után. Fotó: Miskolczi Róbert
A sikercsapat: Csíkos (6), Petheő (9), Schidlkraut, Belik és Melnicsuk (12) egy pont után.
Fotó: Miskolczi Róbert

Krisztina királynő

Nem tudom, hány férfi vallja be: egy nő a példaképe. Ezek közé tartozom. Ötszörös olimpiai bajnok úszónk, Egerszegi Krisztina, a szöuli „kicsi lány" a kiválasztott. Neki köszönhetjük Risztov Évát is, hiszen a vásárhelyi csöppség azért kezdett el úszni, mert találkozott vele: most – kisebb, fájdalmas kitérő után – Londonra, harmadik olimpiájára készül. Krisztinával kapcsolatban sok kolléga megjegyezte: nehéz vele interjút készíteni, mert minden kérdésre egyszavas, egymondatos válaszokat ad. Fantázia és türelem kell, hogy olvasható anyag váljék a diskurzusból. Ami igaz. De nem ezért szerettük, és magam sem ezért választottam. Ő a medencében beszélt. Az úszás korszakos egyéniségeként is megmaradt szimpatikus, szerény embernek – akárcsak a bunyós Erdei „Madár" Zsolt –, és ma már három gyereket nevel. Most ez az élete, erre koncentrál – „faltól falig".

Fények fénye

Kicsit olyan vagyok, mint a napraforgó – „élősködő". Bajnokok, klasszisok, fantasztikus egyéniségek fényében fürödtem, élveztem társaságukat. Ezt sportújságíróként, ha úgy tetszik, profi rajongóként tehettem meg. A mentségem annyi: ebből megpróbáltam valamit továbbadni, mert nem az enyém volt – hiszen csak kölcsön, használatra kapta egy alacsony, túlsúlyos, kopaszodó ember.

Olvasóink írták

  • 2. mesrud 2012. február 09. 15:45
    „Csatlakozom az előttem szóló Tímeához ! Fantasztikus időszak volt ez ! Olyan élmény, amit soha nem lehet elfelejteni. Az első bajnoki győzelem egy szurkoló számára is csodálatos érzés . A csapattal voltunk örömben-bánatban.
    Máig szívmelengető érzés visszagondolni az itthoni és idegenbeli csatákra.
    Végezetül csak annyit : Köszönjük Fiúk, köszönjük Sanyi Bácsi !
    Az említett Medikémia-indulót CD formájában máig őrzöm.”
  • 1. timea05 2011. június 25. 23:30
    „Köszönöm a cikket! Én is kicsit nosztalgiáztam és megmosolyogtatott az akkori boldog rajongásom a Medikémia csapatáért, az izgalmas szegedi, majd csepeli bajnoki döntő, az ünneplés, a kupagyőzelem és következő évben az ismétlés!!!
    Hullmann Zsolti zoknija (!) a bajnoki győzelem után és Petheő nadrágja a kupagyőzelemről a Medikémiás éveim ereklyéi :)))), és egy dal, amit már csak nem is tudom, milyen adathordozó őriz: a Medikémia-induló, amit volt szerencsénk megörökíteni és pár meccsen utána még hallani!:))))
    (Csak kiegészítésképp: Schildkraut (10), Belik (13))

    "Sanyi Bácsi, jónapot", ez volt a TE csapatod!!!:)))) ... és ha olvasod, tudd, hogy nagyon sokaknak szereztetek feledhetetlen élményeket, most is minden egykori Medikémiás szurkoló szeretettel gondol rád!!!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bajorhegyi Ádám: Szívem szerint a Pickben képzeltem el a folytatást

A Pick Szeged férfi kézilabdacsapata újabb egyéves szerződést kötött Bajorhegyi Ádámmal. Tovább olvasom