Délmagyar logó

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -4°C | 4°C Még több cikk.

Sportlegendák: Bivaly a tisztesség, a hűség mintaképe volt

Sorozatunkban minden héten egy egykori legendás sportolót mutatunk be, aki már sajnos nincs közöttünk. Ezúttal a SZEAC, a Szeol és a Szeol AK labdarúgócsapatának egykori remek kapusára, az 1989. december 16-án 39 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Nagy Istvánra emlékezünk. Ha élne, a Bivaly becenévre hallgató hálóőr a héten ünnepelné 61. születésnapját.
A fiatalabbak lehet, hogy bajban lennének, ha meghallanák a Nagy István nevet, de az idősebb szegedi futballdrukkerek biztosan rajongással beszélnének róla. Pedig a sportpályafutása egyáltalán nem úgy indult, hogy a folytatásban ezrek előtt a Felső Tisza-parti stadionban mutat majd be bravúrokat. A Szegedi Építők kézilabdakapusaként még csak ismerkedett a sportággal, onnan csábította 1964-ben a SZEAC-ba a mindenki által rajongásig tisztelt és szeretett Dávid Szaniszla intéző. Végigjárta a szamárlétrát, hűséges típusként soha nem fordult meg a fejében, hogy elhagyja imádott klubját, városát.

– Ha jellemeznem kellene Pistát, három dolog jut róla azonnal az eszembe: tisztesség, alázat, munkaszeretet – mondta az egykori csapattárs, jó barát, Szalai István.

– Őszinte ember lévén, soha nem rejtette véka alá a véleményét. Ha valami nem tetszett neki, azt azonnal szóvá tette, emiatt a vezetők körében nem mindig örvendett nagy népszerűségnek. Mi, játékosok viszont nagyon szerettük, pedig bennünket is rendesen osztott, de mivel az önkritikával sem állt hadilábon, amikor hibázott, azonnal feltette a kezét. Igazi vezértípusnak számított, nem véletlenül lett Vass Feri után ő a Szeol csapatkapitánya.

Nagy István a magyar katonaválogatottban is szerephez jutott. Fotó: DM/DV
Nagy István a magyar katonaválogatottban is szerephez jutott.
Fotó: DM/DV

Elévülhetetlen érdemeket szerzett a csapat sikereiben akkor, amikor az kiharcolta a bennmaradást, és akkor is, amikor a kiesést követően rendre visszajutott az együttes az élvonalba. Korszakos egyénisége volt a szegedi labdarúgásnak, pedig konkurenciában nem volt hiánya, hiszen azokban az időkben olyan kiválóságok álltak a Tisza-partiak kapujában, mint Gujdár Sándor, Bencze János, később pedig Újhelyi István.

– Azért is megsüvegelendő Pista teljesítménye, mert kapusként mindössze 180 centi magas volt – folytatta Szalai. – Magasságbeli hiányát ruganyossággal, bátorsággal és erővel pótolta. Nem véletlenül volt Bivaly a beceneve. Még most is nagyon hiányzik, évente kétszer-háromszor meglátogatom az Alsóvárosi temetőben.

Olvasóink írták

  • 2. geysa1 2011. február 09. 13:08
    „Vitos Gyurka írjon könyvet róla!”
  • 1. MD2009 2011. február 09. 06:58
    „Bizony, jó kapus volt...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dlusztus András: Játszani kell a rutinért

Eddig elkerülték a sérülések, az edzőmérkőzések nagy részén kezdett, szeretne stabil kezdő lenni, a… Tovább olvasom