Délmagyar logó

2018. 02. 25. vasárnap - Géza -8°C | -1°C Még több cikk.

Beszélő fejek 2. a szegedi kisszínházban

Alan Bennett eredetileg televízióra írt monológsorozata, a Beszélő fejek nem véletlenül világsiker. Ha jó színészek keltik életre a 45-50 percbe sűrített mini sorsdrámákat, garantált a siker. A szegedi kisszínházban most Cseh Zsuzsannával és Pásztor Erzsivel láthatunk két újabb monológot.

A nagy esély – ezt a találó címet adta Bennett annak a monológnak, amit az est első részében Cseh Zsuzsanna játszik el. Lesley színésznő – statisztaként legalábbis annak hiszi magát. Varsányi Anna díszlet- és jelmeztervező rózsaszín álomvilágba ülteti. Buta, affektáló Barbie-baba, akinek az jelenti a nagy esélyt, hogy „feladatot" kap egy filmben: jachton fekve napozóval kenegetheti magát a háttérben. Élete nagy alakítására készül a statisztaszerepben. Nem veszi észre, mennyire nevetséges és mennyire kihasználják. Cseh Zsuzsanna alakításának pikantériája: mintha Eszenyi Enikőt parodizálná. A Kossuth-díjas színésznő jellegzetes hanghordozása, különös gesztikulációja köszön vissza. Nem vagyok egészen biztos benne, hogy teljesen tudatosan. Ha mégis, akkor messzire vezető kódolt jelentésének kibontására néhány sorban nem vállalkozhatok. Lehet persze csupán véletlen is: Cseh Zsuzsanna és a produkciót rendező Székhelyi József számára ezek a külsőségek is jelezhetik a tehetségtelenség nyilvánvaló megnyilatkozását.

Becsüljük meg!

Székhelyi József direktori tevékenységének egyik nagy erénye, hogy megnyerte Szegednek Pásztor Erzsit. Becsüljük meg, mert kivételes színésznő! Ezt az előadást sem szabad kihagyni. A szűnni nem akaró vastaps is jelezte: katartikus produkció született.

Az alakítás ehhez azonban most nem elég meggyőző. A fiatal színésznőnek túl nagy falatnak tűnik a monológ. Nem tud 45 percet végig feszültséggel, színekkel, élettel megtölteni. Egyes részeket olyan hadarva mond, hogy a feszülten figyelő néző hamar belefárad a történet követésébe. Több színnel, változatosabb tempóval, hatásszünetekkel élvezhetőbb lenne a humoros szöveg. A visszafogott taps is jelezte: akadna még mit csiszolni a produkción.

Pásztor Erzsi már tavaly is briliáns volt a Beszélő fejek 1.-ben. Csokis keksz a kanapé alatt – ez a címe az újabb monológjának. Doris egy 75 éves, rend- és tisztaságmániás özvegy, aki férje halála után egyedül él kertvárosi házában, és attól retteg, hogy az önkormányzat szeretetotthonba utalja, ahol sok danolászó, fecsegő, rossz szagú öreggel lenne összezárva... Biztos benne, hogy a takarítónő nem törölte le a port a falon függő esküvői fotóról, ezért zsámolyra áll, hogy maga fejezze be a portalanítást. Csakhogy elesik, és combnyaktöréssel zárul az akciója.

Feltornázza magát a kanapéra, és miközben lebénult lábbal várja, hogy valaki rányissa az ajtót, lepereg előtte az egész élete, az elszalasztott lehetőségek... Pásztor Erzsi páratlan humánummal, finom humorral és gyilkos (ön)iróniával képes megmutatni egy emberi sorsot. Egy szál kopott pongyolában széles skálán, ezernyi ízzel-színnel játszik. A közönség eleinte csak kuncog, majd hangosan fel-felnevet, a következő percekben pedig már szívszorító pillanatok következnek. Az élet teljességét kapjuk háromnegyed órába sűrítve. Nincs üresjárat, unalom, nincs szükség fárasztó koncentrációra: magával ragadja a nézőket.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A hosszú hétvégére megtelt a megyeszékhely

A tegnapi szabad pénteken nagy volt a mozgolódás a belvárosban. A szegediek kihasználták a szép… Tovább olvasom