Délmagyar logó

2017. 04. 23. vasárnap - Béla 5°C | 14°C Még több cikk.

Életre szóló ajándék a diploma

Csongrád megye - Az utód egyetlen éve a felsőoktatásban legalább 1 millió 200, de akár 3 millió forint kiadást is jelenthet a családnak. A gyerek jövőjében remélhetően megtérülő befektetés: életre szóló ajándék, felér a stafírunggal. A szegedi egyetemen tanuló helybeli és budapesti diákokkal beszélgettünk arról: mibe kerül a diploma.

– Legalább havi százezer forint, amit az iskoláztatásomra költenek a szüleim, ha a kajapénzt, a lakásrezsi rám eső részét is hozzáadom a tanulással járó kiadásokhoz – végez gyors fejszámolást, majd becslést egyetemista ismerősöm. A srác Szegeden lakik és jár egyetemre. Szerencsés, mert műszaki érdeklődése ellenére itt is talált vonzalmának megfelelő szakot, nem kellett a fővárosig futnia, mint a mérnökségre készülők többségének.

Budapestről jött szegedi bölcsésznek Nóra. Igaz, csak egy évre tervezte az ingázást, de megtetszett neki a Tisza-parti város és a szülői háztól távoli diákélet. Havonta kétszer utazik haza: 50 százalékos diákbérlettel 6160 forint, albérletéért – rezsivel együtt – havi 31 ezret fizet, élelemre és szórakozásra legalább egy ötvenest. Kiadásait mérsékli, hogy állami finanszírozású képzésben részesül, ezért szorgalmi időszakban megkapja a 13 ezer 500 forint értékű helyi járatokra szóló bérletet, meg – mivel kitűnő tanuló – 16 ezer 200 forint tanulmányi ösztöndíjat, amihez hozzátehet szociális támogatásként 7500 forintot és 8000 forint Bursa-ösztöndíjat. Bevételei mellett spórol, ha tud: leginkább a kaján. Az öntudatos lány tudja: a diploma életre szóló ajándék, felér a stafírunggal.

Tanult emberek aránya

A 30–35 éves európaiaknak 30 százaléka rendelkezik egyetemi diplomával. Ezt az arányt 2020-ra 40 százalékra akarja emelni az Európai Bizottság. A 10 százalékos ugrással csak a jelenlegi amerikai szintet éri el az EU. Csongrád megye érettségizett diákjai közül idén 6152 jelentkezett, 4255 jutott be felsőoktatási intézménybe. A megyebeli gólyák 72 százaléka az állam által finanszírozott képzést kezd.

Diákmunkával havi 30–50 ezer forinttal járul hozzá tanulmányai finanszírozásához Kati és Péter. A ruzsai lány és a szegedi fiú családja másképp nem is tudná finanszírozni egyetemista gyereke kiadásait. A programtervező informatikus lány és a programozó matematikus fiú költségvetésében kulcsszerepet játszik a nagy tudású és folyamatosan fejlesztett számítógép. Erre szívesen költenek, ugyanakkor mivel „otthon ülősek", a gép segítségével letöltött játékok, filmek jelentik számukra a szórakozást, moziba egy hónapban legfeljebb ha egyszer elmennek. Albérletük fejenként és havonta 20–30 ezer, az étkezésre 5–10 ezret költenek, mert a szülőkhöz látogatva mindig „feltankolnak". Ruházkodni turkálóból szoktak. A nyáron is diákmunkát vállaló pár számára az öt nap Balaton – fejenként 30 ezer forintért – jelentette a vakációt.

Milliókat egy oklevélért

Milliókat is lehet persze költeni az egyetemi tanulmányok egyetlen szemeszterére. A mostani legdrágább diploma a Szegedi Tudományegyetemen a félévente 950 ezer forintba kerülő általános orvosi, illetve az országban a budapesti Semmelweisen 1 millió 350 ezerre taksált fogorvosi képzés. Utóbbira 52, az előbbire 30 ponttal kevesebbel is bejuthat az, akinek a családja bírja a fizetős képzést. A tehetős családnak talán meg se kottyan, hogy akár 250 ezer forintba is kerülhet az egyetemista csemete egyetlen hónapja.

Olvasóink írták

  • 13. Zseboroszlán 2010. augusztus 10. 19:50
    „Kedves allegro!
    Nem akartam hozzászólni,mert a másik cikknél Neked szóló kommentre sem reagáltál,de gyarló emberkéni ismétlem önmagam.Elnézést is kérek érte előre.
    Tisztelem a teljesítményedet.Büszke lehetsz arra,amit elértél,de kérlek ismét,hogy a saját példádból kiindulva ne általánosíts másokat.”
  • 12. allegro 2010. augusztus 10. 13:38
    „"hadd legyen kicsit mégis büszkébb magára az, aki többet tett." -ez csupán csak a valódi önértéktudat, amivel eltölt.

    Ehhez kívánkozik még valami: gyakran sokkal büszkébbek azok a diplomájukra, akiket mindenki támogatott, és csak az volt a dolguk semmi más, hogy tanuljanak. De ez már az egészséges büszkeségen túlmutató önhittség amivel időnként találkozni lehet. Igen sajnos negatív felhanggal, és sokáig ezen nem is hajlandó változtatni, csak ha mégis kap egy-két pofont az élettől, de ezt sokáig igyekszik kivédeni és inkább félelmében és tudatlanságában maga támadja még azokat is ,akik egészségesebben viszonyulnak dolgokhoz, feladatokhoz, megoldandó problémákhoz. Saját hibáival nem hajlandó szembe nézni, mert olyan nincs is szerintük. Azokat mind inkább másokba vetítik. Képes jellemé formálódni a féltve óvott.
    Ezért sokkal bölcsebb dolog, ha rendes munkára is van nevelve a fiatal, nemcsak minden készen alá és semmi más dolga a tanuláson kívül. És persze nem húszéves korban kell erre nevelni..”
  • 11. allegro 2010. augusztus 10. 09:52
    „10. hozzászólás mazsolaszolo 2010.08.10. 09:41

    Nagyon szép, amit írtál és azért szép, mert igaz! köszönöm, hogy olvashattam.

    Maximálisan egyetértek. Különösen az tudja ezt, aki aztán tényleg teljeskörűen a maga teljesítményének köszönheti. Na ezért lettem magamra büszkébb és nemesebb, és ezért értékelek én is minden valódi teljesítményt, bármi legyen is az. A diplomán túl és mellett is, mert az csak egy dolog a sok közül.
    Az ember belső motivációja kell, hogy legyen minden, amit tesz. Persze az a szülő is azért teszi, aki támogat. És ezzel együtt és éppen ezért, hadd legyen a kicsit mégis büszkébb magára az, aki többet tett.”
  • 10. mazsolaszolo 2010. augusztus 10. 09:41
    „Ha csak fogalomzavar volna, megbocsátanám. De a mi mögötte van, az annál sokkal-sokkal fontosabb.
    A diploma - csakúgy, mint a szakmunkásbizonyítvány, bármely OKJ-s vizsga, mesterlevél stb. - NEM AJÁNDÉK, HANEM TELJESÍTMÉNY. Nem mások ajándéka, hanem az adott ember munkája gyümölcse - még akkor is, ha apuka-anyuka-nagypapa-keresztapus segít a finanszírozásban. Mellesleg a jó szülőnek az a dolga, hogy segítse a gyerekét, és hálát sem szabad érte elvárnia! A hála kialakul a gyerekben, nem kell kikényszeríteni, mert az annyit is ér.

    Nagyon nagy különbség van abban, hogy az ember ajándéknak tarja -e a diplomáját (van, akinek az, de az a sajnálatos) vagy a saját maga képességei, akarata, teljesítménye gyümölcseként. Az ajándékért az ember max. hálás, de nem kell tennie semmit, hogy azt megkapja.

    Éppen ezért, ha bárki a másik ember diplomáját, szakmunkásvizsgáját, autóvezetői viszgáját vagy bármit, ami az adott ember teljesítménye, ajándéknak titulál, azzal nem elég, hogy degradálja az adott embert zusammen a teljesítményével együtt, hanem saját magát beletoldja oda, ahova ő nem való, plusz bűntudatot kelt azzal hogy állandó hálára kötelezi a másikat. A bűntudat pedig köt, leginkább ahhoz, aki kelti.

    Lehet, hogy sok voltam, aki nem érti, kérdezzen. De ez nagyon fontos dolog. A diploma - sem - ajándék. Teljesítmény. A diplomáért nem hálásnak kell lenni, hanem büszkének arra, hogy megcsináltuk. Ugyanez vonatkozik mindenre, ami egy adott ember keze-esze-képessége eredménye: a szépen felmosott előtértől kezdve, a kőművesvizsgán át a fogorvosi diplomáig, három PhD-val.”
  • 9. allegro 2010. augusztus 10. 09:35
    „8. hozzászólás Jeti00 2010.08.10. 03:07

    Jeti, a cikk semmi uszítót nem írt, csupán tényeket. A "régen megdolgozott érte"- erről csak én írtam, ne ma cikkíró. És itt még pár dolgozó ember fejtette ki véleményét. A többi érintett meg inkább meg sem szólal, csak sunyít. Vagy nyári szórakozásait tölti. Jobb esetben diákmunkával tölti a nyarat.

    Jobb ha tudod, húsz éve még az egész országba összesen vettek fel a frissen érettségizettek közül annyi embert, mint ma csupán egyetlen egyetemre. Ez pedig mindent elmond.
    Azt is, hogy a régiek ne m1-2 napot dolgoztak az egyetem mellett, hanem teljes munkaidős állásban a legnagyobb többség, aki járt ezen a létszámon felül. Mert az a 8-9000 fő országosan, hogy mit csinált vagy mit nem egyetem mellett, annyira elenyésző, hogy arról inkább ne is beszéljünk. Ha közülük dolgoztak időnként 1-2 napot, az össze nem hasonlítható azokkal a további tízezrekkel, akik munka mellett tanulhattak is fizetősen egyáltalán. És tegyük hozzá, dupla annyi gyerekszámból került ki ez a gyalázatosan alacsony továbbtanulási arány. De mindenki folyamatosan arra hivatkozott, hogy a felsőoktatás mindig is ingyenes volta. Azután meg meg az anyázás, hogy miért tart itt az ország, amikor életerős ifjak nem dolgoznak még akár tíz évig sem felnőtt korukban, és azután is jó, ha egy régi érettségizettnek megfelelő állásban, akkor meg miért nem kezdett el dolgozni már 18 évesen? Diplomát munka mellett is lehet szerezni. Nem kell annyira odáig lenni azért a jó kisfiamért jó kislányomért, aki eltanulgat és semmi mást nem tesz le az asztalra.
    A munkalehetőség más kérdés, de azzal együtt is, a munkáltatók éppen a legfiatalabbakat várják tárt karokkal, akiknek elég minimálbért adni. Hogy abból nem futja..és aztán, mi tán többet kaptunk a minimálbérnél? De csak ne dolgozzál kisfiam - így a mai szülő, mert az a csúnya világ, majd én helyetted is. Aztán meg teszik döntéshozó pozícióba ezek a szülők a munkát sose látott kis aranyost. Aki majd kénye-kedve szerint bánik azokkal, akik megtanultak dolgozni. Mert ő csak azt tanulta, hogy a kívánságait lesik és bármihez joga van. Köszönjük szépen!”
  • 8. Jeti00 2010. augusztus 10. 03:07
    „Kedves Cikkíró!

    A napokban több cikk is megjelent, az egyetemisták kiadásaival kapcsolatban, aminek a valóságtartalma 0%. Ez igaz az országos kereskedelmi tv-k riportjaira is, ahol irreális összegegeket nyögnek be egy albérletért. Baromság. Ugynanúgy, ahogy uszítják a mostani "öregeket" a mai egyetemisták elllen.
    Valamiért mindenki azt hiszi, hogy egytemistának lenni ma annyit jelent, hogy a szülők fizetik a csemetéjük tanulmányait, plusz a szórakozását, mivel annak idején MINDENKI dolgozott érte. Meg a fenét, ilyenkor mindenki azt hiszi magáról de kemény volt, mert lehúzott 1-2 napot. Mert ma senki se dolgozik, csak az tett a tanulmányokért aki ´régen´ járt egyetemre, a maiak csak isznak és semmit se tesznek. Szép így gondolkodni, de látszik, hogy akik ezt írják sosem jártak egyetemre. Régebben kevesebb lehetőség volt rá, de ez az irígység azért már sok... ma sem fenékig tejfel az élet, de ezekből az uszító cikkekből elég. Persze az ilyen témák hozzák az olvasottságot, de hol a minőség? Ma is nagyon nehéz egyetemistának lenni, de szerintem senki se ´nézi le´ azokat akiknek a szülei fizetik at iskolát, mert attól még lehetnek teljesen normálisak és jó emberek...”
  • 7. allegro 2010. augusztus 09. 21:26
    „A stafírra egyébként nem nagyon panaszkodhatok. És látom, tudom a hasznát, értékét is annak, ha a fiatal dolgozik is az egyetem mellett. Ma már ismét és nagyon helyesen kezd ez a trend lenni, legalábbis elvárt a megfelelő mennyiségű szakmai gyakorlat mire diplomát kap. Nekünk még ez magától értetődött, mint az is, hogy valamikori osztályelső létünkre is csak munka mellett és csak fizetős képzésekre járhattunk.

    Tehát bölcs gondolat, hogy felér a stafírunggal a diploma, de az is legalább olyan bölcsességre vallana, ha a fiatal maga keresné meg a rávalót, és mellette kapna némi igazi stafírt is az útra, merthogy anélkül ma valóban nehéz még diplomával is elindulni a nagybetűsbe. Ami mellesleg még mindig 18 éves korban kezdődik, tehát miért is vacillálnak vele ma akár 28 éves korukig is oly sokan??”
  • 6. allegro 2010. augusztus 09. 21:12
    „Az első amire gondoltam a cikkel kapcsolatban: hogy remélem olvasod apukám és még egy-két rokonom, akik azzal támadtak egykor rám, hogy hova tetted a pénzed? (Amit kerestél?) Merthogy egy b... vasat nem kaptam taníttatásomra, én magam kerestem meg a rávalót és minden egyébre valót is.

    A második pedig, hogy ha én meg tudtam tenni, hogy magam megkeresem, akkor más se a szülőktől várja azt. Főleg, hogy a saját szülei nagy része még nem járhatott egyetemre, főleg államilag finanszírozott képzésre, velem együtt. Tehát a nem diplomás fizetésükből gürizik ki a gyerek taníttatására valót, aki csak a száját tátja érte, pedig elkelne az a pénz a szülő saját taníttatására is, hisz még általában jópár évet le kell még húznia mindenkinek és egyre többet, éppen a nem dolgozó ifjúság miatt...majd a szülők generációja mindent kibír, csak nekik legyen jó....pedig a munka nemesít, főleg egyetem mellett.”
  • 5. olmosnyomdasz 2010. augusztus 09. 20:45
    „ferike75 ! Kicsi Szívem!
    Remélem számolni jobban megtanult, mint hejjesen irrni, és aban az essetbenn piszkosul írígykedhetünk, mi hüjjék, itt a fattornyoss hazzában! ja háromm gyerrekem van ot!”
  • 4. olmosnyomdasz 2010. augusztus 09. 20:37
    „Én meg asszisszem hogy azé vannak, mert senki nem ígérte, hogy a sportszervező-seggnövesztés, vagy a könyvtár-büfé szakon végzetteket a társadalom tárt bugyellárissal várja.”
  • 3. ferike75 2010. augusztus 09. 20:36
    „ja es itt diploma nelkul 8orai meloval 500/600ezret lehet keresni.”
  • 2. ferike75 2010. augusztus 09. 20:31
    „szart se er a diploma jo szakma kell nem diploma en itt vagyok londonba szakmamba melozok az ocsem diplomas sehova nem kell itt le se szarjak a diplomat meg othon se egy nagy atba...szas.”
  • 1. bélás 2010. augusztus 09. 12:05
    „Azé vannak a diplomás munkanélküliek, v a minimálért dolgozó társaik.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az összefogás csodákra képes: iskola 12 sérült gyerekkel

Szeptemberben elkezdődik a tanév a GEMMA-ban, a szőregi fejlesztőiskolában. A történet mesébe illő: a kitartásról, a beteg gyermekeket nevelő szülők és segítőik áldozatvállalásáról szól. Tovább olvasom