Délmagyar logó

2017. 11. 20. hétfő - Jolán 1°C | 7°C Még több cikk.

Hallássérült férfi viheti tovább a szegedi papucsosságot

Szeged - A szó szoros értelmében csak ellesni tudja a Rátkai-féle szegedi papucs készítésének műhelytitkait Kovács Balázs, mivel hallássérült, így nem érti, amit a 94 éves mester, Rátkai Sándor magyaráz.
A 94 éves papucsosmester, Rátkai Sándor lehetséges utódjaként mutatták be tegnap Kovács Balázst a Kiss Ernő utcai múzeumban és látványműhelyben. De még nincs szó a stafétabot átadásáról, hiszen az azt jelentené, hogy Sanyi bácsi nem készítene több szegedi papucsot.
A 28 éves hallássérült férfi a kirakatban ült tegnap, ott készítette a gyakorló papucsát vászonból – még nem a drága, piros bársonyból. Ma is ott fog ülni, egyelőre csak 9 és 13 óra között, később 6, legvégül pedig 8 órában. Ez lett volna az eredeti koncepció is a műhellyel kapcsolatban, de az élet közbeszólt: Sanyi bácsi korára is tekintettel kellett lenni.

A szegedi Kovács Balázst a Rátkai Sándor Közhasznú Alapítványnál társadalmi munkát végző Dankó Teréz mutatta be. Azt mondta, az alapítvány 2004 óta keresi az utódot, de alig akadt jelentkező. Az egyszer már lapunkban is szereplő kiskunfélegyházi Ormándi László, aki majdnem kitanulta a Rátkai-féle papucsosságot, végül nem maradt Szegeden.

Fokozatosan áll munkába a hallássérült fiatalember, akinek még van mit tanulnia mesterétől, Rátkai Sándortól. Fotók: Segesvári Csaba és Schmidt Andrea

Kovács Balázst egy közös ismerős révén ismerte meg Dankó Teréz idén áprilisban. Azóta ugyan még csak öt hónap telt el, de a három cipő- és bőripari szakmával is rendelkező fiatalban látnak fantáziát. Sanyi bácsihoz heti négy alkalommal járt, a mester gesztikulálva magyarázta neki a szakmát, valamint leírta a tudnivalókat. Az elkövetkezőkben a látványműhelyben gyakorol, és Sanyi bácsinak már csak a kész papucsot kell meóznia. Heti egy pár a normája, míg Rátkai Sándor naponta varr meg egyet. Megrendelés van bőven, külföldiek, néptánccsoportok viszik, egy pár 14 ezer forintba kerül.

Védett a szegedi papucs

A Rátkai Sándor Közhasznú Alapítványt 2003-ban azzal a céllal hozták létre, hogy megőrizzék a hagyományokat, műhelyt alakítsanak ki, s kitanítsanak olyan fiatalokat, akik a mester örökébe léphetnek. 2004-ben a szabadalmi hivatalnál bejegyeztették a Rátkai szegedi papucsot, azóta minden elkészült példányhoz sorszámot adnak.

Balázs két hónap múlva teszi le az első vizsgáját, utána a közhasznú alapítvány alkalmazottja lehet. Eleinte Dankó Teréz végzi az adminisztrációt, veszi fel a megrendeléseket és tárgyal a műhelybe betérőkkel, később azt tervezik, hogy alkalmazottat vesznek fel.

A szülők tegnap könnyes szemmel figyelték a fiút: az édesanya, Varga Mária és a nevelőapa, Lakatos István örül annak, hogy a gyerek idáig eljutott. Tisztelik Sanyi bácsi türelmét – ezt Balázs is megerősítette a jeltolmács, Vörös Krisztina segítségével. Rátkai Sándor pedig azt mondta, amikor a lakásán – amely egyben a műhelye is – felkerestük: még van mit tanulnia a fiatalembernek.

Olvasóink írták

  • 3. Rátkai György 2008. szeptember 20. 19:23
    „Sajnos a helyzet nem ennyire rózsás, mint amit a cikk sugall. A bemutatott fiatalember képességeiről nem tudok semmi rosszat mondani, hiszen nem is ismerem őt személyesen. Azt azonban az édesapámtól tudom, hogy a mesterség elsajátításában még messze nem tart ott, hogy a ,,stafétabotot" átvehetné. Az alapítvány célkitűzésének elérését megnehezíti, hogy Dankó Teréz, a Rátkai Sándor Közhasznú Alapítvány kuratóriumának titkára és az édesapám között az utóbbi időben komoly ellentétek alakultak ki. A problémát az okozza, hogy a titkár asszony nem csak az adminisztratív ügyekben intézkedik kizárólagos joggal, hanem most már szakmai kérdésekben is egyedül akar dönteni. Ami az adminisztratív ügyeket illeti megállapítható, hogy a technikai feltételek megteremtésében jó munkát végzett Dankó Teréz. Nem mondható el ugyanez a tanulók menedzselésével kapcsolatosan. Kezdetben három kiválasztott kezdte el a szakma tanulását. Az első szakasz végeztével olyan, nehezen vállalható szerződéses feltételeket kínált fel az alapítvány, hogy csak egyikük vállalta a további tanulást. Ez az Ormándi Sándor nevű, kiskunfélegyházi illetőségű fiatalember aztán eljutott egy olyan szakmai szintre, amivel tovább vihette volna a szakmát. Nem sikerült azonban vele kölcsönösen előnyös keretet találni ehhez. Ő nem akart Szegedre települni, saját maga hasznára szerette volna folytatni a megszerzett tudását, ezzel viszont ellentétbe került az alapítvány célkitűzésével. Ezzel el is telt az alapítvány első három éve. Némi szünet után került a képbe Kovács Balázs, a hallássérült fiatalember, akivel viszont az édesapám csak nagyon nehezen tudott kommunikálni. A gyakorlati oktatást természetesen nem segíti jeltolmács, így nem hibáztatnám a 94 éves mestert, hogy néha elveszítette a türelmét, nem tudta olyan különleges elbánásban részesíteni a tanulót, ami őt helyzetéből kifolyólag egyébként megilletné.
    Így most patthelyzet alakult ki. Az édesapám szünetelteti a fiú oktatását. Dankó Teréz viszont úgy tünteti fel a dolgot, mintha Kovács Balázs kellően fel lenne vértezve a szakma folytatására, avagy képzésének befejezését Dankó Teréz maga tudná biztosítani (erre ő természetesen nincs felkészülve). Ugyanakkor az édesapám által javasolt tanulók befogadását az alapítvány rendszerébe elutasítja. Azt a számomra visszatetsző megjegyzést, hogy az utód akkor venné át a stafétabotot, amikor a mester már nem lesz képes papucsot készíteni, nem kommentálnám. Az alapítvány célja a mesterség továbbörökítése, ezért az alapítvány által kiképzett mester és a névadó nyugodtan készíthetne egymás mellett is papucsokat.
    Dr. Rátkai György a Rátkai Sándor Közhasznú Alapítvány egyik alapítója”
  • 2. Vega 2008. szeptember 18. 17:56
    „örülök a hírnek. a magyar televizionak van egy főtér nevü müsora. amikor szegeden jártak meglátogatták a bácsit és szomoruan konstatálták az utánpótláshiányt. nagyon nem a szimplán lehúzós fesztiválokról vagyunk mi híresek. erre is figyelni kéne.”
  • 1. Mil 2008. szeptember 18. 15:48
    „Hehe, egy jó kis marketinggel még luxuscikket is lehetne belőle csinálni :) Mondjuk 1 pár kerülne pár százezer ft-ba :) Vagy akár millióba. Miért, ha bőrszütyőt el lehet adni 7 milláért(Louis Vuitton), akkor egy papucs csak ée 1 millát, nem? :)
    Idióta monacói pénzeszsákok megvennék biztos :)”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ezerrel több a gólyák száma, mint tavaly

Szeged - Sikeres az idei felvételi időszak a Szegedi Tudományegyetemen: összesen 7584 (a tavalyinál… Tovább olvasom