Szeged - delmagyar.hu

Az idén 63 esztendős Hobo érettségiig többet hallott a polimerekről és olvasztókemencékről, mint a kötelező olvasmányokról, ugyanis vegyipari technikumba járt, sőt vegyésztechnikusként dolgozott az Egyesült Izzóban. Először egy honvédségi őrtoronyban hallotta a Rolling Stonest. Húszévesen váltott, az ELTE magyar–történelem szakára jelentkezett. Novelláit előbb Szerémi László művésznéven jelentette meg, majd Jack London Kétezer vagány című novellájából vette fel a védjeggyé vált Hobo nevet. (Eredeti nevét, amely miniszterhelyettes apjáéval egyezett, nem szívesen használta.)

Állandóan úton

– Ma is úgy gondolom, hogy nem Földes László vagyok, hanem Hobo. Amúgy „hobó" kétféleképpen lehet valaki: ha menekülnie kell, vagy ha, mint én, csak akkor szabad, ha állandóan úton van. Amikor párszor elkapott a rendőrség, a jegyzőkönyvbe is azt gépelték, hogy az „alvilági nevem": Hobo – fogalmazott szegedi könyvheti látogatásakor. Volt egy kérészéletű házibuli-zenekara, majd 1978 júniusában alakította meg a Hobo Blues Bandet, amellyel azóta folyamatosan koncertezik.

Nem Földes László vagyok, hanem Hobo. Fotó: Schmidt Andrea

A bohóc szemszöge

– Amatőr vagyok, szerelemből játszom. Mindig nagyon hiányzott a hangszeres tudás, de mivel 33 évesen kezdtem zenélni, ezt már nem lehetett behozni. Helyette tehetséges kollégákkal vettem körül magam. Ha elölről kezdhetném, zenetudás nélkül nem küzdenék, nem csinálnám még egyszer – fogalmazott Hobo. A zenekar mellé jöttek a versek, könyvek, színdarabok.

Elégedetlen úr Szeged? Régen jó bulik voltak egyetemi és főiskolai klubokban. A SZOTE-klubban egyszer komoly atrocitások miatt abba kellett hagyni a koncertet, a Juhász Gyulán is káprázatos koncertünk volt, de többet nem mehettünk oda – idézte fel Hobo. – István, a király? Visszautasítottam az elégedetlen úr szerepét az eredeti bemutatón, de csak mert kizárólag a filmről volt szó. A rockopera jó, azóta is szeretem.

– Azt szoktam mondani, hogy a zene, a színpad és a költészet Bermuda-háromszögében veszek el. Se zenész, se költő, se színész nem vagyok. Ha beleállnék valamelyikbe, belefulladnék. Hét év miskolci színház után két éve Debrecenben vagyok tag. Csattanuga csucsu az ott futó sikeres darabom címe. Jövőre a Vadászat című lemez anyagát állítom színpadra. A bohóc szemszögéből mutatom meg, hogy csak humorral lehet elviselni a világot. Eddig nem sikerült filmet csinálni belőle, pedig változatlanul ak-
tuális. Azt éneklem benne: „azt hittem, hogy rosszul látok, / hazamentek a vadászok". És most mit látok, nem kellenek idegenek, itt helyben léptek a helyükre újak.

Abbahagyni nem szabad Nyugdíj? Már nyugdíjas vagyok, de abbahagyni nem szabad, én sem álltam meg harminc éve. Mick Jaggerék pár évvel idősebbek nálam, és azt mutatják, hogy lehet – árulta el a teherbírásáról nevetve. – Utánpótlás? A nagyobb lányom egy kreatív főiskolára jár, a kisebb lányom negyedikes, vele a minap rajzfilmet vettem be vénásan...

Senkifalva

Miről ír egy költő, ha mindent ki szabad mondani? – Ha megvan a belső spiritusz, akkor mindig van mondanivaló. Különben a közlés- és nem a szereplésvágy tart színpadon – mondta Hobo. – Régebben sem számított üldöztetésnek, ha nyolcból csak hat lemezanyag jelenhetett meg. Tudtuk, hogy a rendszert bíráljuk, tehát nem sértődhettünk meg, ha a cenzorai észrevették. Különben meg kitettek a kirakatba, hogy nálunk olyat is lehet, mint a Hobo – szóval van szólásszabadság. A betiltott Kopasz kutya lemez Torta című száma arról az ember nagyságú tortáról született, amit Jancsó Miklós és Hernádi Gyula Aczél György hetvenedik születésnapjára küldött. Ezt elmondtam nemrég egy tévéműsorban, abból is kivágták. De lehetett koncertezni, és ma is lehet. Senkifalva című új lemezemen például – merthogy mostanság annyi mindenkiről kiderült valami – poénra véve megírtam a Titkos ügynök című számban: Az én babám egy titkos ügynök, / Mindenki tudta, én is tudtam, / Folyton vigyorog, jó kövér, / Hogy be ne köpjön, hát megdugtam.