Délmagyar logó

2017. 11. 20. hétfő - Jolán 1°C | 7°C Még több cikk.

Húsz év telt el a rendszerváltás óta (8.)

Szeged - Meglepően rövid az emlékezetünk – ezzel mostanság szinte naponta szembesülünk. Ezért 2009-ben, a rendszerváltás 20. évében hónapról hónapra felidézzük, mi történt Szegeden 1989-ben.
Augusztus 5-én tartották meg 20 évvel ezelőtt az időközi országgyűlési képviselői választás második fordulóját. Mint ahogy arról már írtunk: a lemondott Apró Antal székéért ment a versengés, a mandátum pedig az 1990-es választásokig, tehát legfeljebb háromnegyed évre szólt.

A jelöltek, Raffay Ernő történész (MDF) és Dobozy Levente ügyvéd (független, Hazafias Népfront) július 22-én egyszer már megmérkőztek egymással, de a választás eredménytelen volt. A szavazásra jogosultaknak csak a 45,2 százaléka ment el voksolni. A pótválasztás időpontját tehát augusztus 5-re tűzték ki. Az állóvizet az kavarta fel, hogy az MSZMP váratlanul egy addig ismeretlen párttagot indított el a megmérettetésen, Miklós Károlyt, a Volán vállalat 38 éves művezetőjét. Az MSZMP minden korábbi hagyományával szakítva színpados, lufis, tánczenekaros korteskedést rendezett a Pille téren.

A végeredmény: Raffay Ernő került be a parlamentbe, a szavazatok közel 62 százalékát beseperte. Mindenkit meglepett, hogy Dobozy Levente (16,08) rosszabbul szerepelt, mint az első forduló után. Az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy meg lesz-e a szükséges részvételi arány, de végül nem esett le a léc: a választópolgárok 50,22 százaléka dobta be szavazócéduláját az urnákba. Az elemzők akkor azt mondták, hogy ez az MSZMP mozgósításának volt köszönhető. Miklós Károly 22,05 százalékot hozott az állampártnak.

A 20 évvel ezelőtti augusztusban jött haza Király Zoltán országgyűlési képviselő, a televízió szegedi körzeti stúdiójának szerkesztője 3 hónapos angliai Soros-ösztöndíjáról. Miközben politikát tanult odakint, idehaza visszavették az MSZMP-be a korábban kizárt párttagot, de ő már nem kért belőle.

A politikában azonban nagy dolgok már nem történtek a nyári uborkaszezonban: az MSZMP az őszi pártkongresszusra, a reformkörösök a szeptemberi 2. országos tanácskozásukra készültek. (A reformkörök történetének szegedi krónikása, a sorozatunkban megszólaló Rátkai Árpád több, azóta megjelent kötet szerkesztője.)

Nagy nehezen vette át az egyetem a kivitelezőtől az új klinikát, amelynek több napos próbaüzemét tartották augusztus során. Olyan minőségi kifogások merültek fel ugyanis, hogy Szilárd János rektor végül csak ideiglenesen volt hajlandó belakni az épületet.

1989 augusztusában határozták el a Feszty-körkép restaurálását, hogy a panorámakép az (utóbb elmaradt) 1996-os expó egyik látványossága lehessen. Augusztus 20-án különben Ópusztaszeren Szűrös Mátyás, az országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet, a műsorban fellépett a Nyers és a Gőzerő. A szabadtérin pedig a Turandot aratott nagy sikert.

Rátkai Árpád 1989-ben a pártiskolán tanított, ma nyugdíjas

„Akkoriban a rendszerváltás és a politika sokkal kevésbé érdekelték az embereket, mint azt ma gondolnánk. Abban azonban nagy volt az egyetértés, hogy nyugatnémet életszínvonal kellene. De hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy szabadság mit sem ér pénz nélkül. A figyelem egyre inkább a belső változásokra, a politizáló kisebbségre irányult.


Magam 1988 nyarától vettem részt a reformköri mozgalomban, amely eleinte csak a pártdemokrácia megteremtéséért folyt, de az év végére már a politikai rendszerváltás végigviteléről. 1989 májusában pedig az ellenzékkel összhangban követeltük a tárgyalások felújítását és a rendszerváltó törvények elfogadását. A politikai rendszerváltás meg is történt 1989 szeptemberében. Paradox módon ezt sokan szinte észre sem vették, hiszen a nagy várakozás nem erre irányult. A legnagyobb hangú „rendszerváltók" akkor jelentek meg, amikorra a lényeges kérdések már eldőltek. A messiásvárást követő nagy kiábrándulás így számomra nem volt meglepetés. A túlfűtött várakozással szemben jómagam, aki földrajzosként és eszperantistaként is sokat utaztam, jobban ismertem a nyugatot és persze magunkat is annál, mintsem hogy illúzióim lettek volna.


Világos volt, hogy az életszínvonal az ország gazdasági erejétől függ, tehát ábrándozás helyett sokkal jobb és több munkára lenne szükség, Németországhoz való felzárkózásunk a legjobb esetben is sok évtized kérdése. A realitásokkal való szembenézés helyett a kemény munka elkerülésében bíztak sokan, ennek megfelelően a politikában is főleg a gyermeteg nézetekre voltak vevők az emberek."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Román diákok Jackó flash mobja Szeged belvárosában

Szeged - Román diákok Michael Jacksonra emlékező flash mobja a szegedi Klauzál téren. Heal the… Tovább olvasom