Délmagyar logó

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -4°C | 1°C

Kíváncsiság és empátia

Ezek a hetek sokak számára a döntéskényszer hetei: február közepéig-végéig választani kell a 14–16 éveseknek és a 18–20 éveseknek is: mi legyek, ha nagy leszek? Vagy legalább beállni egy útra, melynek a végén valamilyen szakma, foglalkozás sejlik föl. Ebben a nem politikai, hanem életpálya-választási időszakban bemutatunk néhány mesterséget. Hátha ötletet adhatunk.
Tanács István szerint az újságírás egyben önmegvalósítás is Fotó: Karnok Csaba
– Az újságírás nagyon változatos, szép szakma – mondja Tanács István, a Népszabadság Táncsics-díjas főmunkatársa. – Mindig voltak korlátai, régebben politikai, most inkább gazdasági jellegűek. Régen az újság arra való volt, hogy célba juttassa a tulajdonos üzenetét. Amikor én kezdtem a pályám, még a politika volt a tulajdonos; akadtak ugyan bizonyos elvárásai, de azokon túl úgy végezhettük a munkát, hogy az az igazmondási igényünket is kielégítette, és hagytak valamekkora személyes mozgásteret a tehetségnek is. Az újságírás mindig is önmegvalósítás volt, és a korlátok mindig kisebbek voltak, mint számos más, általam ismert szakmában. A rendszerváltás éveiben kegyelmi állapot jellemezte a szakmát, az önmegvalósításnak tágabb terepe volt.

Mára ez kicsit visszaszorult. Az újságokat a tulajdonosaik ma nem arra használják, hogy elmondjanak valamit, hanem arra, hogy pénzt keressenek vele. Ezért az újságírás most nem a sajtószabadság megvalósítása, hanem egy gazdasági vállalkozás, ahol a profitot kőkeményen bevasalják – oszlatja el a mesterséggel kapcsolatos illúziókat Tanács István, aki 1979-ben a Délmagyarország munkatársaként kezdte pályafutását, ma pedig az ország vezető politikai napilapjának egyik legsokoldalúbb újságírója. Publicisztikái éppúgy fogalomnak számítanak, mint oknyomozó riportjai. Nemrégiben fia, Gábor is a nyomdokaiba lépett a Szabad Föld munkatársaként.

– Ahol számít az, hogy az olvasó mit gondol, és vannak megcélzott olvasói rétegek – nem feltétlenül a legigénytelenebbek –, ott meg kell becsülni az újságírókat. Elvileg ez olyan mesterség, ahol hatalmas szerepe van a személyiségépítésnek. Valaki elkezdi tehetséges, jó íráskészségű, fiatal újságíróként a pályáját, majd az évek során megismeri a világot, tapasztalatokat szerez, bölcsebb lesz, kialakulnak a készségei. Nem mindig tudnak az újságírók szakmailag előre lépni, mert sok lapnál a személyiségépítésnek nincsenek meg a feltételei. Vagy azért mert monopolhelyzetben van a lap, vagy épp azért, mert a konkurenciaharc ölt olyan méreteket, hogy kizsigerelik az újságírókat.

Nagyon erős a verseny a pályán, sokan kihullanak, vagy nem tudják megvalósítani azt, ami igazán szép ebben a mesterségben – figyelmeztet Tanács István, aki olyan fiataloknak ajánlja az újságírást, akik nyitottak, érdeklődőek, kíváncsiak a másik ember életére, véleményére, akikben van empátia, képesek átérezni mások helyzetét. Fontos az is: legyen annyi íráskészségük, hogy jó médiumok lehessenek, azaz megértsenek bonyolult problémákat, és közérthető formában, tömörítve, szintetizálva, a lényeget kiemelve közre tudják adni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fő Fasori Általános Iskola: a szülők kitiltva

A diákok védelmében zártabbá tették a szegedi Fő Fasori Általános Iskolát, ahol az utóbbi időben… Tovább olvasom