Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Legyűri az Elveket a Politika: Juronics Tamás új koreográfiáját ünnepelte a közönség

Szeged - Chopin Forradalmi etűdjére a Politika legyűri az Elveket Juronics Tamás új darabjában, a Testek filozófiájában. A Szegedi Kortárs Balett produkciója nagy sikert aratott a premieren.
Akár el is lehetne hagyni az első részt a Szegedi Kortárs Balett új produkciójából. Juronics Tamás sok kis jelenetből felépülő koreográfiáját ugyanis kétszer láthatja a közönség a Testek filozófiájában. A díszlet nélküli, csak fényeffektekkel megtört üres térben először Milan Savic fantasy filmek világát idéző, sokkoló zenei montázsára adják elő a táncosok. Bár a művészeti vezető a premieren rendhagyó módon a színpad elé lépett, és megfigyelési szempontokat adva felhívta a figyelmet a produkció kísérleti jellegére, ettől még nem lett izgalmasabb az első rész. Többnyire a korábbi Juronics-darabokból már ismerős mozdulatok, mozgásformák variációit láthatjuk idegesítő hangeffektusokra – a táncosok profizmusa, lendülete, lelkesedése teszi csak elviselhetővé a hosszúnak tűnő háromnegyed órát.

A második részben a zongorairodalom nagy slágereit hallhatjuk nagyszerű felvételekről – ha más nem változna, önmagában ezzel csatát nyerne a társulat. Izgalmasabbá teszi az ismétlődő koreográfiát az érdekes ötlet: a táncosok fogalmakat megnevező pólókat öltenek magukra, amitől minden jelenet újabb értelmezési lehetőséget kap. Ez akár didaktikus is lehetne, de az éteri zongoramuzsika valahogy minden mozdulatot megemel, (át)értelmez, érzelmekkel és tartalommal tölt meg. Művészettörténetből tudjuk: az ilyenfajta allegorikus fogalmazásmódot különösen azokban a korokban kedvelték az alkotók, amikor a hatalomtól, a politikától tartva nem mondhatták el nyíltan gondolataikat.
Most nem erről van szó, hiszen nagyon is nyilvánvalók az „üzenetek". Különösen a leghatásosabb jelenetben, az erőtől duzzadó Politika és az Elvek duettjében. Az élet minden területén forradalmi időket élünk, mindenki arra gondol, amire akar, amikor Chopin nevezetes Forradalmi etűdjére a Finta Gábor által megtestesített Politika és a Csetényi Vencel által életre keltett Elvek kóstolgatja egymást, összecsap, majd a Politika diadalmasan maga alá gyűri, lábbal tiporja az Elveket.

Diadalmámorban az Elveket lábbal tipró Politika – Csetényi Vencel és Finta Gábor duettje. Fotó: Karnok Csaba
Diadalmámorban az Elveket lábbal tipró Politika – Csetényi Vencel és Finta Gábor duettje. Fotó: Karnok Csaba

Hasonlóan érdekes az Isten és az Ember – Haller János és Finta Gábor – kettőse, ami kuncogásra késztette a nézőket. Liszt slágere, a Liebestraum szól a Fiú és a Lány jelenete alatt. Mindkettőjüket kísérik – vagy inkább kísértik – a Gátlások, a Neveltetés, a Gének, a Vágyak, a Múlt. A két Igazság duettjét a Törvény közbelépése szakítja félbe, a Szív és az Ész pártáncát a tűzpiros Szex dúlja föl. A Tudás és a Jellem, a Munka és a Gazdagság, az Erkölcs és a Kereskedelem, a Nő és az Ösztönök viszonya is bőséges értelmezési lehetőséget kínál. Ki más lehetne Juronics Tamás darabjában a Lelkiismerettel viaskodó Gyönyör megtestesülése, mint a legérzékibb táncművész, Palman Kitti? Szép számmal akadnak a koreográfiában gegek, humoros részletek, de valahogy a közhelyes filozofálgatás, pszichologizálás mégis kicsit erőltetett, tankönyvízű marad.
Miközben a társulatot ünneplő tapsvihart hallgattam, az együttes alapítója, Imre Zoltán jutott eszembe: hasonló problémákról feliratok nélkül is mennyivel kifinomultabban, árnyaltabban, mélyebben mesélt húsz évvel ezelőtt.

A fejlődést persze nem lehet megállítani.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A mórahalmi fürdőben lopott - lebukott

Mórahalom - Öltözői szarkát értek tetten a mórahalmi rendőrök szombaton. A szerb állampolgárságú nő… Tovább olvasom