Szeged - delmagyar.hu

Rég nevettem ilyen jót, mint ezt a cikket olvasva! Köszönöm Robi!
Az irottak megértéséhez vissza kell menni az időben.
A polgármester úr Torgyán mellet kezdte pályafutását, aki gondosan ügyelt arra, hogy szűkebb környezetében csak szerény képességű emberek legyenek, MR pedig első könyvének címe szerint is az elnök embere volt... A politikára, közszereplésre Torgyán szocializálta és ez elég sok probléma forrása.
A vallás magánügy, de ez Kübekházán nem egészen így van. Nagyon remélem, hogy az új kötet nem önkormányzati támogatással jelenik meg és az önkormányzati hivatal sem fog venni belőle...

inezkém, attól remek ember már valaki, hogy kölcsönadja a fénymásolt jegyzetét?
Itt többről van szó, nem az egyetemi haverságról, nem vetted még észre?

Tömény sötétség, intolerancia, érvek olyasmi ellen, ami sosem ártott, a jövőt két pofára habzsoló gonoszok, sötét agyak, amelyeknek el kell tűnniük a történelem süllyesztőjében... :O
Ez igazi keresztényi megnyilvánulás volt, Lordrotten testvér! Gratulálok! Látom, van esélyem a máglyhalálra is. Nem árt az, csak megtisztít, igaz?

A különbség közöttünk az, testvérem, hogy a magamfajta figyelmesen olvas és értelmezni is igyekszik mindazt, amit lát, hall, tapasztal. Ez, úgy látom, Önre, s még jó néhány, itt is megnyilvánuló keresztény hittársára sokkal kevésbé jellemző. A lényeget ezért megpróbálom újra, Ön mellé guggolva elsuttogni: nem azt sérelmezzük többen is, hogy Önök Isten felé fordulva - akit a hozzászólásaik tanúsága szerint jól ismernek (sic!) - oldják fel az elmúlástól (halál) való félelmeiket, és imára kulcsolt kézzel reménykednek a megváltásban, meg az ezzel együtt járó örök életben, még csak azt sem hánytorgatjuk fel különösebben, hogy eközben teljesen eltávolodnak az ÉLŐ… Tovább olvasom »

Tömény sötétség, intolerancia, érvek olyasmi ellen, ami sosem ártott, a jövőt két pofára habzsoló gonoszok, sötét agyak, amelyeknek el kell tűnniük a történelem süllyesztőjében... :O
Ez igazi keresztényi megnyilvánulás volt, Lordrotten testvér! Gratulálok! Látom, van esélyem a máglyhalálra is. Nem árt az, csak megtisztít, igaz?

A különbség közöttünk az, testvérem, hogy a magamfajta figyelmesen olvas és értelmezni is igyekszik mindazt, amit lát, hall, tapasztal. Ez, úgy látom, Önre, s még jó néhány, itt is megnyilvánuló keresztény hittársára sokkal kevésbé jellemző. A lényeget ezért megpróbálom újra, Ön mellé guggolva elsuttogni: nem azt sérelmezzük többen is, hogy Önök Isten felé fordulva - akit a hozzászólásaik tanúsága szerint jól ismernek (sic!) - oldják fel az elmúlástól (halál) való félelmeiket, és imára kulcsolt kézzel reménykednek a megváltásban, meg az ezzel együtt járó örök életben, még csak azt sem hánytorgatjuk fel különösebben, hogy eközben teljesen eltávolodnak az ÉLŐ EMBERTŐL és annak nagyon is valós, e világi gondjaitól, hanem azt, hogy mindezt egyre agresszívebben akarják mindenkire rákényszeríteni. A jelenlegi hatalom éppen az önök, isteni (bocs´, Uram! Nem tudják, tényleg nem, hogy mit cselekednek!), fehér fényben tündöklő múltú és jelenű (sajnos úgy tűnik ez a jövőre nézve is igaz) egyházzal való összefonódásának a következtében varázsolja újra elénk azt az időt, amelyre egyik civilizált európai ország, nemzet sem büszke túlságosan. Még egyszer: kérjük, ne kényszerítsenek senkit az Önök szerint egyedül üdvözítő hit és vallás gyakorlására! Ne segítsenek hozzá minket az akaratunk ellenére az örök élethez! Se máglyán, se bitón, se inkvizíciós eszközökkel, se neveléssel, se felekezeti sulikba kényszerítéssel, se egyéb, agresszív, a (szabad?) akaratunkat figyelmen kívül hagyó módon és eszközökkel! Már említettem, csak utalok rá (én figyelmesen olvasok, Önöket viszont nem érdeklik az "ostoba, összehordott érvek" - persze, hisz Önök nem vitatkoznak, hanem kinyilatkoztatnak, igaz, drága, igaz hitű, jó Lordrotten testvérem az úr szeretetében?): a nem hívők soha nem mentek még be az önök templomaiba, hogy ott felforgató tevékenységet, a hit és a vallás elleni propagandát fejtsenek ki. Senki, de smnki nem gúnyolja a templomba tipegő anyókát, vagy bácsit, de még az oda igyekvő fiatalt sem szólja meg senki: szabad akaratából hisz és gyakorolja a vallását, s ez így van rendjén. Ilyen hitellenes felforgatás még az Ön által oly sötétnek bélyegzett (részben igaza van) Kádár korszakban sem történt, igaz, korábban igen. Kérem, viszonozzák e gesztust nekünk is: imádkozzanak, akár értünk is - igaz hitű keresztényhez ez a méltó -, de ne tereljenek bennünket semmilyen karámba. Bárányok vagyunk talán, mint Önök, de nem birkák.
Engedelmével felhagynék a további polémiával, mert világosan látom, hogy az "ostoba, összehordott ész érvek" egyáltalán nem jutnak el Önökhöz - van kivétel is, csak ki ne átkozzák őket a közösségükből! -, így hát a vitának semmi értelme nincs. Mellesleg az sem világos, hogy voltaképpen mi a vita tárgya: az ÉLŐ EMBER földi gondjai, avagy Isten, és a túlvilág, meg az ígéret: az örök élet. Akárhogy is, az örök élet is itt kezdődik, kedves Lordrotten, és aszerint folytatódik, ahogyan itt elkezdte. De ennyit csak tud Ön is, nemde, hiszen nyilván jobban ismeri nálam a Fiút, vagy mégsem? Biztosíthatom Önt tiszta szívvel és lelkiismerettel: én jól ismerem, hisz személyes barátom Ő. Nem hiszi? Sajnálom. Viszont Ön is megismerheti, ha akarja, s hogy hogyan, arról már szóltam itt korábban. De az, hogy mit írnak, mondanak az emberek, Önnek nem sokat jelent. Azért adjon magának esélyt, kérem, és másnak is: lelkiismerete szerint. Az új alkotmány megszületése után már könnyebb dolga lesz, de addig még él a szabad akarat, és úgy látom, addig él az én nagyszerű barátom, Jézus is. Nos, Ő tovább, de sokkal küzdelmesebb lesz a létezése. Viszont, míg ember él e földön, addig Ő nem adja fel, ezt tudom. Tőle! Személyesen, kedves Lordrotten! Istenkáromló lennék. Talán Ön szerint. De higgye el, tudom, mit beszélek ;)
Laudetur!

Hát, kedves ideírók, én nem hittem, hogy 2010-ben (no pláne, hogy mindjárt 2011) ilyen létezik.
És itt egyáltalán nem az interjúalany megnyilatkozásaira gondolok. Az a tömény sötétség és intolerancia, amit itt szétfröcsköltetek, ijesztő és ártalmas.
Már az 50-es években is idejétmúlt, koszlott sablonok, logikátlan, összehányt érvek valami olyasmi ellen, ami mit sem ártott egyikőtöknek sem. Talán ilyenkor sikerül megérteni, hogy mivel is kellett szembenéznie az első századokban hitükért feláldozottaknak. Tényleg nem gondoltam, hogy a 40-es, 50-es és efeletti generáció tagjai, akik két pofára habzsolták a mi jövőnket, a kádárista gulyástól zsíros szájukkal ilyen sűrű gonoszságra képesek. Most kezdem érteni, hogy miért kell még legalább 10 évet várni ahhoz, hogy ez az ország felemelkedhessen: ezeknek a sötét agyaknak menthetetlenül el kell tűnniük a történelem süllyesztőjében!
Addig Szegednek is annyi, látszik is. Csak ez látszik...

Meglehet, igaza van, kedves Utilevél. Csak, tudja, én tényleg nagy tisztelője vagyok annak a kis lökötten intelligens kölyöknek, Jézusnak (! Jaj, mit merészelek?! De biztosíthatom, tényleg szeretem őt. :)), és nem szívesen mondok le senkiről. Örök optimista lévén, mindig igyekszem nyitva hagyni mindenki számára az utat minden irányba, és én sem hagyom, hogy az indulatok bezárjanak engem a saját sötété odúmba. Nem mindig könnyű, és nem is mindig sikerül, elismerem. De igyekszem. Számomra ezt üzeni az a remek kis fickó is: Jézus. A "Krisztus" nevet nem szoktam használni, mert az már erősen szűkített értelmezési irányba hat, úgy gondolom, és sem hívő, sem vallásos nem vagyok, legalábbis a szó inezi értelmezése szerint. (Amúgy gondoljon bele, melyik a nagyobb érdem: gyenge, kiszolgáltatott emberként viselni mások részéről a megaláztatást és a kínokat, vagy isten fiaként, abban a biztos tudatban, hogy pillanatokon belül véget ér a kín, és az Atya mellett üldögélhetek a mennyei… Tovább olvasom »

Meglehet, igaza van, kedves Utilevél. Csak, tudja, én tényleg nagy tisztelője vagyok annak a kis lökötten intelligens kölyöknek, Jézusnak (! Jaj, mit merészelek?! De biztosíthatom, tényleg szeretem őt. :)), és nem szívesen mondok le senkiről. Örök optimista lévén, mindig igyekszem nyitva hagyni mindenki számára az utat minden irányba, és én sem hagyom, hogy az indulatok bezárjanak engem a saját sötété odúmba. Nem mindig könnyű, és nem is mindig sikerül, elismerem. De igyekszem. Számomra ezt üzeni az a remek kis fickó is: Jézus. A "Krisztus" nevet nem szoktam használni, mert az már erősen szűkített értelmezési irányba hat, úgy gondolom, és sem hívő, sem vallásos nem vagyok, legalábbis a szó inezi értelmezése szerint. (Amúgy gondoljon bele, melyik a nagyobb érdem: gyenge, kiszolgáltatott emberként viselni mások részéről a megaláztatást és a kínokat, vagy isten fiaként, abban a biztos tudatban, hogy pillanatokon belül véget ér a kín, és az Atya mellett üldögélhetek a mennyei zsámolyomon? Sejtem a vélaszát, s így gondolom én is, ezért tisztelem és szeretem szívből, rajongva azt a drága kis hülyét, az EMBER FIÁT. - Jaj, istenem, mi lesz ebből? :)) A világos, igazolható ész érvek, meg az örök kérdések (nyitottság) híve vagyok. De ezeket bárki részéről örömmel veszem, különösen akkor, ha azok ellentmondanak az álláspontomnak, mert ilyenkor mindig valami újat tanulhatok. Az pedig a legnagyszerűbb dolog! De azt hiszem, Ön ezt jól tudja, kedves Utilevél, mert úgy látom, Ön sem ellensége a tanulásnak, és végképp nem az alkotó vitának. Ne is tiltakozzon: látom, hogy így van! :)
Szívesebben megtiszteltem volna a tegeződéssel, de miután nem így szólított meg, nem mertem ezt tenni. Nem baj, hisz nem ez a lényeg. :)

Tisztelt novaklaszlo56
Ne reménykedjen, ebben az életben nem fogja megérteni Önt a vitapartnere. Nem a vitára van képessége, csak a kinyilatkoztatásokhoz és bevett sablonokhoz van tehetsége.

Még egy szóra, Inez, ha megbocsájt.
Ha Ön a keresztényi szeretetet a sejtésem szerinti egyházára hagyományosan, évszázadok óta jellemző agresszióval kísérli meg terjeszteni, azzal nem sok rokonszenvet fog ébreszteni az emberekben, talán még azokban is némi megbotránkozást kelthet, akik egyébként társai Önnek a hitben. Ezért, feltéve, hogy nem veszi rossz néven tőlem, azt javaslom szelíd és igazán csendes lélekkel, vizsgálja felül a krisztusi, egyetemes szeretet kiterjesztésével kapcsolatos metódusait. Ha ezt teszi, még bennem is segítő társra lelhet, legfeljebb a jelzőket felejtem el a felemelő jelentésű szó előtt alkalmazni, ha érti ezt. De a lényeg akkor is megmarad, Inez, ez pedig - s kötve hiszem, hogy ezúttal is ellentmond nekem - nem más, mint a szeretet. Mert számomra ez a lényeg, a jelzők már a fogalom köréből kirekesztendőkre mutatnak, s ennek híve semmiképp sem vagyok. Néhány, Ön által az alteregómnak tekintett olvasó is jó érzékkel világított rá erre, s gyanítom, minden… Tovább olvasom »

Még egy szóra, Inez, ha megbocsájt.
Ha Ön a keresztényi szeretetet a sejtésem szerinti egyházára hagyományosan, évszázadok óta jellemző agresszióval kísérli meg terjeszteni, azzal nem sok rokonszenvet fog ébreszteni az emberekben, talán még azokban is némi megbotránkozást kelthet, akik egyébként társai Önnek a hitben. Ezért, feltéve, hogy nem veszi rossz néven tőlem, azt javaslom szelíd és igazán csendes lélekkel, vizsgálja felül a krisztusi, egyetemes szeretet kiterjesztésével kapcsolatos metódusait. Ha ezt teszi, még bennem is segítő társra lelhet, legfeljebb a jelzőket felejtem el a felemelő jelentésű szó előtt alkalmazni, ha érti ezt. De a lényeg akkor is megmarad, Inez, ez pedig - s kötve hiszem, hogy ezúttal is ellentmond nekem - nem más, mint a szeretet. Mert számomra ez a lényeg, a jelzők már a fogalom köréből kirekesztendőkre mutatnak, s ennek híve semmiképp sem vagyok. Néhány, Ön által az alteregómnak tekintett olvasó is jó érzékkel világított rá erre, s gyanítom, minden jogi, vagy teológiai képzettség híján tette ezt. Ők az egyszerű, de tisztán gondolkodni akaró emberek (ez talán az egyetlen dolog, ami igazán közös bennük, bennünk, de ez épp elég:)), akik - tán épp ezért - nem tartják magukat oly tévedhetetlennek és mindenki felett állónak, ahogyan - érzésem szerint - Ön teszi. Kérem, ne tegye! Ereszkedjen jó szívvel le közénk! S akkor mi jó szívvel, gyanakvás és felhasználói álnevekre felfűzött paranoia nélkül fogadjuk, meglátja, asszonyom! :)

Drága, Keresztényi Szeretettől Duzzadó Keblű Felebarátom, Inez!

Kérem, ne vegye rossz néven az eddig tanúsított, sunyi gyávaságomat, amely arra késztetett, hogy nehezen dekódolható álnév mögé rejtőzve intézzek támadást a jámbor, csupaszív emberek - amilyen bizonnyal Ön is - nézetei ellen. Mivel úgy látom, hogy a magánéletemet is ismerni véli, s azt oly mélyen a szívén viselve próbál segíteni rajtam, nem rejtőzködöm álnokul tovább. Bevallom, hogy a nagy gonddal megválasztott "novaklaszlo56" álnevem mögött egy szánalomra sem méltó kis féreg bujdokol, oly méltatlan, hogy még szöges bakancsa talpát sem méltó illetni, szégyellnivaló önmagam: Novák László.
Ezzel egyetemben keresztényi alázatot mímelve arra kérném Önt mesterkélt tisztelettel, hogy tegyen úgy, ahogyan én Önnel szemben: a magánéletemre nézvést ne mentsen engemet, hagyja inkább, hogy azt én éljem a szerény szellemi képességeim szerint való belátásom alapján. Szerfelett oly igen lekötelezne, ha kérésemet fontolóra… Tovább olvasom »

Drága, Keresztényi Szeretettől Duzzadó Keblű Felebarátom, Inez!

Kérem, ne vegye rossz néven az eddig tanúsított, sunyi gyávaságomat, amely arra késztetett, hogy nehezen dekódolható álnév mögé rejtőzve intézzek támadást a jámbor, csupaszív emberek - amilyen bizonnyal Ön is - nézetei ellen. Mivel úgy látom, hogy a magánéletemet is ismerni véli, s azt oly mélyen a szívén viselve próbál segíteni rajtam, nem rejtőzködöm álnokul tovább. Bevallom, hogy a nagy gonddal megválasztott "novaklaszlo56" álnevem mögött egy szánalomra sem méltó kis féreg bujdokol, oly méltatlan, hogy még szöges bakancsa talpát sem méltó illetni, szégyellnivaló önmagam: Novák László.
Ezzel egyetemben keresztényi alázatot mímelve arra kérném Önt mesterkélt tisztelettel, hogy tegyen úgy, ahogyan én Önnel szemben: a magánéletemre nézvést ne mentsen engemet, hagyja inkább, hogy azt én éljem a szerény szellemi képességeim szerint való belátásom alapján. Szerfelett oly igen lekötelezne, ha kérésemet fontolóra véve, s azt másokra is vonatkoztatva, nem fárasztaná magát azzal, hogy az engem nyilván nyüszítésre kényszerítő, fájdalmas megvalósulatlanságaimmal, önmagát terhelvén a gondjaiba elmerülne miattam. Higgye el, én ezt nem tudom viszonozni Önnek, mi több, nem is vagyok spirituálisan oly fejlett lélek, hogy legalább a szándékaim rejtett szintjein észrevehetném magamon, hogy érdekelnek az Ön, bizonyosan prime classis magánéletének bármely részletei.
S hogy tovább enyhíthessem a velem kapcsolatos gondjait, elárulom - de kérem, hajoljon közelebb, hogy halkan, s csak Önnek súghassam tiszta hallású fülébe e titkot -, hogy más néven e környéken nem is jelentkezem sehol. Az égre kérem Önt, tartsa e titkot zár alatt! Bízom Önben szerfelett, mert, ha nem is tekint a barátjának - bizisten értem én -, de keresztényi lelkiismeretére, tudom, bizton támaszkodhatom! :)
S végül, tán ezt sem baj tudnia: ez oldalon a jogokból nékem épp annyi jár, mint Önnek, vagy bárkinek. Éljen hát bátran vele, a keresztényi jó erkölcsök szabta határokon belül, ha újfent, s utószor kérhetem.
Isten óvja Önt! Ha már Ön ily vakmerően kísérti a sorsot, e támaszra szüksége lehet, asszonyom, Inez - már, ha asszony Ön. ne szóljon, kérem, mert nékem biz´ ez itt egyre megy! :)

A végén kiderül, hogy ez a Molnár Robi egy galád, egy gyilkos, egy fasiszta, egy rabló, egy első számú közellenség, népellenes. Az én munkatársaim viszont pont ezek ellenkezőjéről beszélnek. Ők büszkék arra, hogy egy utolsó faluból egy gyöngyszemet varázsolt, amit az elvtársak eltékozoltak 40 éven át. Neveket nem mondanék. Robit az egyetemen sem ilyennek ismertem meg, amilyennek leírod bejegyző. Egymás között cseréltük a jegyzetet. Amit ő kidolgozott tovább adta a többieknek fénymásolásra. Mindig lehetett rá számítani és a kübeki ismerőseim is ezt mondják.
Az a ti bajotok, hogy baromira irigyek és féltékenyek vagytok. Hogy van valaki, aki fel tud valamit mutatni az életeben, anélkül, hogy gyűlölködne. A ti alkalmatlanságotok, sanyarúságotok pedig a gyűlölködésben merül ki.
Örülök, hogy Robi nem süllyed le a ti szintetekre.
Szánalmas vagy álnéven bejegyző, ha még 15 másik néven is írogatsz, akkor is.

Részlet a MINDENKI Karácsonya ünnepségre szóló meghívó szövegéből:
"A műsort követően, a templomból kifelé hallé és mákos tészta átvételére jogosító kártyát adnak át a szervezők a TEMPLOMI ÜNNEPSÉG RÉSZTVEVŐINEK, amelyek a főtéren lévő ´karácsonyi konyhában´ válthatók be."
Tehát zsidók, szerbek vagy más vallásúak, esetleg ateisták vagy csak bűnösök nem kaphatnak a karácsonyi finomságokból, csak aki meghallgatta Isten igéjét.
Aki csak egy kis karácsonyi zenét hallgatna a főtéren, vagy a ritkán látott falubeliekkel találkozna, de nem vallásos az nem "MINDENKI".
Kedves Dr. Inez. Ön nem a faluban lakik, tehát nem tudhatja mi van itt. Előttem már sokan leírták, ha merték.
Rászorulóknak fa, segély, beteglátogatás, ha vallásos....stb.
Egyébként MR nem hülye, nem állat. Mindannyiunknál okosabb, műveltebb, ékesszólóbb.
Ezért hisznek neki még ennyien.