Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

Mesével, énekkel várták a gyermekek a Mikulást

Szeged - Földön, vízen, levegőben találkozhattak tegnap a gyermekek a Mikulással Szegeden – megtudhatták például, hogy a Nagyszakállú már repülőgéppel és sétahajóval is közlekedik.
– Várjátok a Mikulást?
– Igeeen!

Ez lehetett a napokban a leggyakoribb párbeszéd felnőtt és gyermekkorú között. A választ a Tiszán közlekedő mikuláshajón is több száz gyermek zengte-zengi tegnap és ma. Például Kamilla és Boglárka – ők mondókáskönyvet és játék lovacskát is hoztak magukkal, mások mikulássapkával, plüssmackóval készültek az egyórás sétahajózásra tegnap délelőtt. A szegedi hajóállomásról indulunk. Szépen lassan haladunk a vízitelep irányába, az ablakokon körös-körül mikulásos rajzok, figurák néznek ránk vidáman, a székekből alkotott
kör közepén pedig a Görömbő Kompánia dudás-tekerősnépies zenéje csendül fel.

Néhány lurkó kezével a szájában, érdeklődve figyel, de van, aki szégyenlősen simul édesanyjához, inkább hátat fordítva az eseményeknek. A Magyar Nemzeti Múzeum égisze alatt működő Históriás Játszóház vezetője, a hivatásos népmesemondó, Horti Zoltán székely mikulásmesébe kezd – a közönség segítségét kérve. Tamás és Fanni főszereplő lesz – előbbi pillanatok alatt lajbiba és kalapba penderül, utóbbi fejére kendő kerül.

A jó gyerekeknek nemcsak pacsi, ajándék is járt a Télapótól. fotó: Karnok Csaba
A jó gyerekeknek nemcsak pacsi, ajándék is járt a Télapótól.
Fotó: Karnok Csaba

A lurkók vidám hóseprés közben megtalálják a Mikulás kesztyűjét – márpedig tudvalévő, hogy a Nagyszakállú nem indul el nélküle a nagy hidegben. Ezért a mese szerint felkerekednek, hogy a rókákkal, medvékkel, farkasokkal teli erdőn átvágva elvigyék neki a kelléket.Egyre több szereplő tűnik fel a mesében: a szülők és a gyerekek is sorra szállnak be, egy apuka vicsorgó farkas, egy nagypapa öreg mackó lesz. Együtt táncolnak, énekelnek, körbe-körbe lépkedve. Táncra, lábam! – zengik vidáman. Ó! – moraj hallatszik, amint belép a nagyszakállú, puttonyos Mikulás.

– Ő már nagyon öreg, és messziről jött, kicsim – feleli egy anyuka a meglepetésből már felocsúdott gyermekének, aki azt tudakolja: miért ült le olyan gyorsan a bácsi. – Nem hozott virgácsot? – kérdezi egy másik lurkó, de megnyugtatják: a vízi Mikulás nem hoz virgácsot, az úgyis elázna a folyóban.

– Az oviban máshogy nézett ki – súgja anyukájának egy kislány. – Mert sok ruhája van, szívem. A kezdeti tartózkodást felváltja az érdeklődés: Tomi megsimogatja a Mikulás szakállát, Bogi és Kamilla pedig kezét himbálva énekli a pirosruhás előtt: „Télapó itt van". S mivel „amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik", senki sem távozik üres kézzel: mindenki csokimikulást kap.

Mikulás – lóháton és az égben

Cessna 182-esre cserélte szánját a szegedi reptéren a Mikulás – óránként viszi ma is a gyerekeket sétarepülésre. A lovas Mikulások pedig ma délután fél kettőkor érkeznek a Tisza-partra: az árvízi emlékműtől indulva előbb a gyermekklinika kis betegeinek visznek ajándékot, majd az Aradi vértanúk terét, a Dóm teret, a Széchenyi teret érintve ügetnek végig a városon. A gyermekek megsimogathatják a lovakat – és némi szaloncukorra is számíthatnak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Így hal meg a kerékpáros

Csütörtökön nyakunkba vettük kameránkat és a várost, hogy tetten érjük a kétkerekű időzített bombákat. Tovább olvasom