Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Osszák meg velünk magyar érettségi élményeiket!

Szeged – Szívük szerint átaludták volna azt a napot? Bármikor megírnák újra? Kedvenc költőjüket kapták? Fogalmuk nem volt hogyan kezdjenek hozzá? Várjuk élményeiket a kommentekben!
A magyar érettségivel megkezdődött a végzős középiskolás diák nagy év végi tortúrája. Nincs mese, túl kell esni az érettségin, de nem mindegy, hogyan tesszük. Ön is valóban csak a küszöbön esett át, vagy szinte átrepült és élményszámba ment a matúra? Írja meg kommentben élményeit, s mi folyamatosan frissítjük azonnal cikkünket!
Mindegy hogy tavaly előtt vizsgázott, vagy tizenöt éve, gimnáziumban vagy szakközépiskolában. Nosztalgiázzon velünk!
Tekintse meg a még:
Magyar érettségi a Széchenyi-gimnáziumban. Fotó: Frank Yvette (galéria)

„Tizennégy éve volt, mikor nagyon fájt a fogam, alig aludtam valamit, alig vártam, hogy vége legyen a vizsgának, és rohanhassak a fogdokihoz. Az érettségi nem tudásra, hanem pofára megy – legalábbis az én időmben még ez volt" – írta kommentjében kutyuka.

Olvasóink írták

  • 4. Wacky 2011. május 04. 00:30
    „"Tulajdonképpen a magyartanárommal sikeresen leérettségiztünk"

    Ez nagy:D:D”
  • 3. rodeziai 2011. május 02. 12:21
    „a magyar szóbeli érettségim nem sikeredett valami fényesre, ugyanis olyan tételt húztam, melynek nemhogy megtanulására, de elolvasására sem jutott már idő, és a regény cselekményéről fogalmam sem volt. Az osztályfőnököm és gondolom a magyartanárom is észrevette azt a döbbenetet az arcomon amikor megpillantottam a tétel címét. Fogtam a könyvet és leültem az egyik padhoz, elkeseredettségemben gyorsan lapozgatni kezdtem a könyvet. Az utószóban az író életrajzát véltem felfedezni. El is kezdtem kimásolni az író életrajzát a kapott papírra, szép nagy betűkkel, a sorokat széthúzva, hogy olybá tűnjön rengeteg gondolat jutott eszembe a műről. Elérkezett a "várva várt pillanat", a bizottság elé hívattak, leültettek. A vizsgabiztos enyhe mosollyal próbálta a vélhető lámpalázamat csillapítani,mely cselekedete rendkívül nagy rokonszenvet ébresztett bennem. És akkor a magyartanárom kedves hangon megkért ismertessem a tételemet és kezdjem el a mű elemzését. Az az érzés, mely akkor bennem megfogant rendkívül elviselhetetlen volt, talán a mimikai izmaimat is meghatározta olyannyira, hogy a drága osztályfőnöknőm -aki igen konszolidált úrinőnek mondható- finoman megérintette a kiküldött vizsgabiztos vállát és egy halk kérdést intézett hozzá. Feltehetően nem eldöntendő kérdést intézett hozzá, ugyanis a válasz időtartama nagyjából kitöltötte a végigszenvedett feleletem idejének nagy részét. Én ez idő alatt felolvastam az író életrajzát, mely a magyartanárom arcán kétségbeesettségre utaló vonásokat eredményezett. Majd egy kérést intézett felém: " Légy szíves meséld el a történetet szép kereken röviden és jellemezd a szereplőket!" Halandzsázni kezdtem az emlékképeimben lévő szereplőkről, persze hibásan, hamis jellemzésekkel. Tanárom mentő kérdéseket illetve eldöntendő kérdéseket tett fel. Ezek a kérdések tulajdonképpen költői kérdések voltak, így nem volt nagy nehézség kitalálni a megfelelő válaszokat, hogy igen, vagy nem. Osztályfőnököm sikeresen elterelte a vizsgabiztos figyelmét, történelem tanárom eközben kiment feltehetően a mosdóba vagy az ivóba, ugyanis borvirágos arccal tért vissza, persze megbocsátható módon, hiszen mindig a lehető legnagyobb jóindulattal viseltetett irányomba.
    Tulajdonképpen a magyartanárommal sikeresen leérettségiztünk, és feleletem végén mindenki egyöntetűen egy- egy elismerő fejbiccentéssel jelzett és persze az elengedhetetlen széles mosollyal.
    Történelem érettségim csak ezután következett, egy fokkal jobban sikerült, bár az áprilisi törvények felolvasásán kívül nem sokkal járultam hozzá a sikeres feleletemhez( azt is a megadott papírról) de a tetőpont az a harmadik feleletemnél érkezett el, egy szabadon választható tárgynál,melynél valósággal remekeltem.”
  • 2. kutyuka 2011. május 02. 11:10
    „14 eve volt,mikor nagyon fajt a fogam,alig aludtam valamit,alig vartam,hogy vege legyen a vizsganak es rohanhassak a fogdokihoz.Az erettsegi nem tudasra,hanem pofara megy,legalabbis az en idomben meg ez volt,nem tudom most hogy van...”
  • 1. pandababa 2011. május 02. 09:49
    „Én drukkolok az idén érettségizőknek!
    Én pont egy év múlva fogok esti levelezőn,munka mellett!
    De már ma reggel rám jött az a kellemes idegesség,és azt gondoltam mosolyogva a buszon ülve: Ezt jövőre már én sem úszom meg!
    Egyedül a matek érettségitől tartok egy kicsit!Szerintem a magyar,az angol lesz a legkönnyebb...
    De hát majd látjuk,mit hoz a jövő... :-)”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Élelmiszerboltba akart betörni

Élelmiszerboltba akart betörni egy 50 éves férfi Alsóvároson hétfőn hajnalban. Tovább olvasom