Délmagyar logó

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 13°C | 22°C Még több cikk.

Ráismert a puskájára Horváth József

Szeged - Végigharcolta a keleti frontot, látta égni Varsót, majd 42 hónapig dolgozott egy orosz cementgyárban a szegedi Horváth József – nem önszántából. Ma 87 éves. Ő is elmegy a doni áldozatok szegedi szobrának avatására, az odaveszett társak iránti tiszteletből.
– Amikor Fehéroroszországban jártunk, a lengyel partizánok nem támadták a magyar járműveket, ezért piros-fehér-zöld sávot kellett festeni a teherautókra – ilyen a megélt történelem Horváth József előadásában. A ma 87 esztendős egykori légvédelmi tüzér 21 évesen vonult be és került az orosz frontra. Itthon már lehetett újkrumplit szedni, ott reggelenként még deres volt a fű. A zömmel parasztcsaládból való fiúk erre figyeltek életük legnagyobb, nem kívánt kalandja közepette, meg arra, hogy az ellenfél sem kap több ennivalót.

– De míg mi a 120 lőszerünkkel naponta számoltunk el, azoknak a kenyeres táskája dobtárakkal volt tele, úgy szórták a golyót, mint a pattogatott kukoricát. A nadrágjuk is pufajkából volt, nem fáztak, ha belefeküdtek a hóba. Nekünk az a vékony köpenyünk volt, és a bakancsot átáztatta a hólé. Két kapcám volt, abban telt el a háború, még a fogság is. A légvédelmi ágyút földi célok ellen használtuk, végül a saját védelmünkre. A törökbálinti üzemben gyártott lőszert valahogy hajóval, a Balti-tengeren keresztül, kerülővel küldték, és sokszor fél óra alatt ellőttük az egész adagot. Az egész háború hátrálással telt, kapkodtunk, mint egér a fogóban.

Horváth József ma, 87 esztendősen, és a fényképen 21 évesen. Légvédelmi tüzér volt. Fotó: Segesvári Csaba
Horváth József ma, 87 esztendősen, és a fényképen 21 évesen. Légvédelmi tüzér volt.
Fotó: Segesvári Csaba

Józsi bácsi társaival Varsónál is járt, ahol a németek a fejük fölött lőtték a lengyel felkelőket, és nem volt egyértelmű, hogy a magyarok a németek szövetségesei. Utóbb hazakerültek, és ahogy hátráltak, elhatározták, az országot nem fogják elhagyni. – Kőszegnél egy kanálisba dobtuk a fegyvereket, és mentünk Székesfehérvárra. Úgy volt, hogy hazamehet mindenki, a legtöbb katonát mégis vagonokba rakták, majd Constantánál hajóra. Egyeseket Kubánba, másokat Ukrajnába, Szibériába vittek.

Szombaton avatják

A Csongrád megyei önkormányzat kezdeményezésére Kligl Sándor készítette el a Donnál odaveszett megyei emberek emlékművét. A szobrot október 31-én, szombaton avatják fel a szegedi Rákóczi téren. 16 órakor Kiss-Rigó László megyés püspök tart misét a doni áldozatok tiszteletére, az avató pedig 17 órakor kezdődik.

Horváth József normális élete később, itthon kezdődött. Géplakatos lett, dolgozott a MÁV-nál, ahol előadást kellett tartania arról, milyen szépen épül a Szovjetunió. Ő mondta, amit kell, aztán a szünetben elmagyarázta, mit hogyan is kell érteni. A kollégák értették. Ma Szegeden, Alsóvároson lakik a feleségével, kis kertjük is van, almafákkal, és ha jó az idő, a gazda nem bír odabenn ülni. Ez volt a sorsom – mondta mesélés közben többször is, amikor arról volt szó, hogy a háború a lehető legrosszabb dolog, ami az emberrel történhet.

Amikor elolvasta az újságban, hogy a megyei önkormányzat szobrot állít a doni elesetteknek, és az avatásra várják a túlélőket, személyesen ment el a megyeházára; vele együtt eddig hatan jelentkeztek. A szobrot is megnézte, és ez, mint mondja, nagyon felzaklatta; merthogy fölismerte a puskát, annak idején neki is ilyenje volt.

Sztálin megmondta

Horváth József a fogság idején egy cementgyárban dolgozott. – Sztálin azt mondta az összegyűjtött foglyoknak, hogy „szétromboltátok ezt az országot, most már nem mentek haza addig, míg föl nem épül" – emlékezik a légvédelmi tüzér. – Akik annyira legyöngültek, hogy gyógyítani kellett volna őket, mégis hazamehettek, én 42 hónapig maradtam. Az erdőben szedett sóskát főztük, földbunkerben laktunk, mindent beterített a cementpor.

Olvasóink írták

  • 6. SP 2009. október 27. 18:16
    „Gyakrabban kellene megemlékezni ,
    behozva a sok éves lemaradást, a Magyar áldozatokról,
    akik katonaként, civilként szenvedtek a háború borzalmaitól a nagyhatalmaknak kiszolgáltatva.
    Akik menekülni kényszerültek otthonukból mindent hátra hagyva, azokról a szenvedőkről is.”
  • 5. xcbcr 2009. október 27. 15:23
    „Apuska meglátta a puskát.”
  • 4. Gazficko 2009. október 27. 10:44
    „Annak idején rokont elvittték málenkij robotra. Pest utcáin összeszedték az embereket( meg volt mondta,hogy hány embert kell összeszedni) és egy ember lelépett a rokon meg arra járt az utcán. A katona intett,hogy neki aztán meg elvitték. Jó pár év múlva jött haza”
  • 3. harcsabajusz 2009. október 27. 09:55
    „Hello!
    Apámnak mázlija volt, négy év katonáskodás után kikérte a MÁV, vasutas volt mikor ideért a front és nem került fogságba.
    Nagybátyámnak pechje volt, közlekedési rendörként vitték el mint egyenruhást, tífuszban halt meg a fogságban valahol Közép Ázsiában.
    Véletleneken múlik sokszor az életünk...”
  • 2. csakmost5 2009. október 27. 08:34
    „na ez egy jó cikk”
  • 1. Hmmm... 2009. október 27. 07:54
    „Isten eltesse a Bacsit!!!
    Szegeny Aposom is megjarta ezt az utat es evekig volt hadifogoly Oroszorszagban. O szegeny infartussal ert haza, s az is vitte el kesobb. Sok szenvedes es megalaztatas erte azokat a ferfiakat akik hasonlo sorsra kerultek. Mindannyian kierdemlik mely tiszteletunket es egyutterzesunket!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

61 milliót szedett be az útkezelő a 43-ason

Havonta átlagosan 55 ezer 555 teherjármű lépi át a nagylaki határt, ennyi dübörög a 43-ason. Tovább olvasom