Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 16°C Még több cikk.

Sasvári Krisztina: Elhatároztam, hogy senki nem fog meghalni a közelemben

Szeged - Már 11 évesen elvarázsolta a Vöröskeresztben folyó munka Sasvári Krisztinát. A 33 éves nő 2010 óta a Csongrád megyei szervezet vezetője. Egyetemre csak osztályfőnöki nyomásra jelentkezett, ám az ott tanultakat végül jól tudta kamatoztatni munkájában. Legfontosabb feladatának a véradások megszervezését tartja Csongrád megyében. Szeret íjászkodni, biciklizni és olvasni.
 Gomba, Elvis és Star Wars

Sasvári Krisztina 1982. január 23-án született Baján. Katymárra járt általános iskolába, középiskolába először Bácsalmásra, majd Kecskemétre járt. A szegedi egyetemen szerzett kommunikáció szakos diplomát. Kedvenc étele a gomba és a bolognai spagetti. – Bajai születésűként természetesen szeretem a bajai halászlét, de a szegedit is kedvelem, ám azt nehezebb megfőzni. A táplálkozás azért fontos, mert sokáig hetente többször fájt nagyon a fejem. Végül elküldtek egy lisztérzékenységet kimutató tesztre. Bár nem vagyok lisztérzékeny, de mégis elhagytam a normális liszt fogyasztását, s azóta a fejem sem fáj – mondta. Kedvenc itala a narancslé, sörből a búzasört szereti, borból a száraz rosét. Kedvenc írói
Stephen King és Lőrincz L. László. Szereti Elvis Presley és Madonna számait. Nagy Star Wars-rajongó, és szereti az Alien-filmeket is. Sokat utazott Európában, egyszer szeretne eljutni Kubába.

– Kommunikáció szakon végzett Szegeden. Hogyan vezetett az út a Magyar Vöröskereszthez, majd a Csongrád megyei igazgatói székbe?


– Tizenegy évesen lettem a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tagja: az általános iskolában a biológiatanárom hatására kezdtem el elsősegélynyújtó szakköre járni. Nagyon megtetszett amit ott csináltunk, elhatároztam, hogy innentől kezdve senki nem fog meghalni a közelemben. A középiskolát Kecskeméten végeztem, ahol igen aktív ifjúsági vöröskeresztes munka folyt, a kollégiumunkban saját klubunk is volt. Itt kezdtem el önkénteskedni: megtanultam a baleseti szimuláció alapjait, gyűjtéseken, osztásokon vettem részt, elhivatottá váltam, ifjúsági vezető, majd elnök lettem. Nem akartam egyetemre menni, az érettségi után tudtam, hogy ennél a szervezetnél akarom eltölteni a jövőmet. Az osztályfőnököm azonban közbeszólt. A gimnáziumi osztályunk elit osztálynak számított, nekem is csak egy négyesem volt év végén. Az osztályfőnökünk kijelentette: mindenkinek kötelező továbbtanulnia. Szegeden igen jó híre volt a kommunikáció szaknak, ahova akkor irtó nehéz volt bekerülni: az osztályfőnököm mondta is, hogy oda úgyse vennének fel. Ennek megörültem, így nem is adtam be máshova a jelentkezésemet. Aztán mégiscsak sikerült a felvételi, s bár az első évben nagyon nem szerettem egyetemre járni, később rájöttem, hogy az ott tanultakat a Vöröskereszt esetleges kommunikációs referenseként hasznosítani tudom. Egyetem mellett a Csongrád megyei szervezetnél folytattam az önkénteskedést, majd diploma után kommunikációs referens lettem a Vöröskeresztnél Budapesten. 2007-ben kipróbáltam magam egy holland cégnél office menedzserként, de önkéntesként megmaradtam, ekkor valósítottam meg egy társammal a Balaton elsősegélynyújtó szolgálatot, és benne voltam az AIDS szakmai csoportban is, így amikor a Csongrád megyei igazgató 2010-ben nyugdíjba vonult, megpályáztam és elnyertem ezt a tisztséget, ami egy korábbi ifjúsági vezető álmainak a netovábbja.

Sasvári Krisztina: Elhatároztam, hogy senki nem fog meghalni a közelemben. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

Vérbe fekteti az energiáját

– A Vöröskereszt fő célkitűzéseinek – egészség védelme, szociális gondok enyhítése, betegségek megelőzése, katasztrófák áldozatainak megsegítése – hogyan sikerül megfelelni Csongrád megyében?

– Több megyében a Vöröskereszt igen komolyan foglalkozik a hajléktalanellátással. Mivel ezt a feladatot Szegeden a város végzi, másban kellett gondolkodnunk. Amiben erősek vagyunk, az a véradás megszervezése. Az országban, de egész Európában Csongrád megye élen jár a véradók számában. A lakosság 5 százalékát kell elérni, hogy baj esetén megfelelő vérmennyiség álljon rendelkezésre: ez az arány Csongrád megyében 7-9 százalék. Heti terveink vannak, sajnos idén eddig nem adtak annyi vért, mint amennyi kellene. Ennek oka a romló egészségügyi állapot, és hogy sok korábbi rendszeres véradót már nem tudunk elérni, mert elhagyta Szegedet és külföldön vállalt munkát. A véradásszervezésbe fektetem a legtöbb energiát, más területen is vannak feladataim, de az előbbi élvez elsőbbséget.

– A Magyar Vöröskereszt 1881-ben alakult. 2015-ben mennyire könnyű megszólítani a fiatalokat, hogy önkéntesként ingyenmunkát végezzenek a szervezetnél?

– Szerencsés helyzetben van Csongrád megye: a Vöröskeresztnek a megyében 15 bázisiskolája és 14 bázisóvodája van. Ez azt jelenti, hogy ezekben az intézményekben a Vöröskereszt szellemiségének jegyében a szervezet programjait valósítják meg, mint az elsősegélynyújtást, véradás szervezését, szociális programokat. Ezen intézmények tanulói biztosítják nekünk a hátországot, sok lesz belőlük az önkéntesünk. Az iskolák sem járnak rosszul: a befizetett tagdíj felét vissza tudjuk hozzájuk forgatni, amit például egy egészségnap lebonyolítására fordíthatnak.

Az utolsó tízezres

– Ebben a munkában milyen gyakran találkozik az ember szívfacsaró történetekkel?

– Nem vagyok klasszikusan meghatódó vöröskeresztes, az én generációm menedzser típusú vezető: a legfontosabb dolog, hogy a mindennapi munkánkhoz előteremtsem a pénzt. Persze van olyan helyzet, amikor én is elérzékenyülök: ha kisgyerekeknek segítünk, vagy olyan családoknak, akik tényleg megérdemlik. Egy dolgot azonban sosem felejtek el: a 2004 decemberében Indonézia közelében történt cunami után gyűjtöttünk az ott élő embereknek adományokat. A nagyállomáson standoltunk a villamosmegállóban, reggel 8-tól este 8-ig iszonyú hidegben. Jött egy néni, akinek a pénztárcájában egyetlen 10 ezer forintos volt. Hónap vége volt, látszott rajta, hogy ez az összes pénze. Mi próbáltuk lebeszélni, hogy ne adja oda az egészet: oké, hogy Ázsiában valóban bajban vannak az emberek, de ha odaadja nekünk az összes pénzét, ő is bajba kerül. Nem sikerült lebeszélni. Ez tényleg egy szívszorító történet volt, hogy valaki ennyire akart segíteni.

Sasvári Krisztina: Elhatároztam, hogy senki nem fog meghalni a közelemben. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

– Szabadidejében mivel foglalkozik szívesen?

– Szeretek íjászkodni, bár mostanában sajnos nem voltam sokszor lőni. Több versenyen indultam már, s mivel nem sok elszánt fiatalasszonyt találni az ilyen versenyeken, általában nyertem is valamilyen érmet. Ha a testvéremet legyőzöm, aki sokkal jobb lövő nálam, az már siker. Imádok biciklizni, bár tavaly csak egyszer ültem nyeregbe, amikor elvittem a benzinkútig a kerékpáromat levegőt fújni a kerekébe. De gond nélkül eltekerek Szegedről Vásárhelyig, ahol a szüleim élnek. Ami azonban tényleg kikapcsol, és mindig szakítok rá időt, az az olvasás. Vásárolni viszont nagyon utálok, még a ruháimat is a barátom nézi ki nekem, nem szeretek nézelődni az üzletekben.

– Jövőbeli tervek?

– Az ország összes Vöröskeresztje közül nálunk nyílt először családi napközi a Bárka utcában. Ennek koordinálása komoly feladat, bölcsődéseket és óvodásokat látunk el egész nap az egészséges életmód szellemében. Figyelünk arra, hogyan és mit esznek. Van, hogy nekem kell hétvégén megvásárolnom nekik a következő heti ételeiket.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Virágözön nőnapra

Élmény végigmenni most a Mars téri piaccsarnokon: a tavalyi, kissé már öreg répa- és krumplihalmok helyét átvették a színes és illatos virágok. Tovább olvasom