Délmagyar logó

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 17°C | 31°C Még több cikk.

Sindely Pál: Képzeletben örökre tanár maradok!

Szeged - Az emberierőforrás-miniszter, Balog Zoltán elismerő oklevelét vehette át pedagógusnapon Sindely Pál. A Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskola nyugdíjas tanára több mint 40 év után hagyta el a pedagógusi pályát. Közel hatezer diákot tanított matematikára és földrajzra Szegeden. Szigorú tanárnak tartja magát, aki büszke arra, hogy sok tanítványa ennek ellenére tisztelettel és szeretettel köszönt el tőle érettségi után.
– Negyven évet töltött a tanári pályán, ráadásul ugyanabban az intézményben. Első munkahelyéről, a Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskolából ment nyugdíjba. Ritka ez az állandóság a mai világban.
– Igen, sajnos gyakran változtatnak manapság az emberek munkahelyet jobb fizetés vagy kedvezőbb munkakörülmények reményében. Én soha nem éreztem ennek szükségét.

– Hogyan került erre a pályára?
– Első példaképem az iskolai tanítóm volt. Litauszki Gézáné, akit a mai napig időnként meglátogatok, csodálatos pedagógus volt. Neki köszönhetem, hogy Csabacsűdön a Kita tanyai iskolában megtanultam írni, olvasni és számolni. Emellett igaz emberségre, munkára is nevelt. Megszerettette velem a tanulást, a tanításon azonban csak a középiskola 3. osztályában kezdtem el gondolkodni. Osztálytársaimat korrepetáltam matematikából, és észrevettem, hogy jó érzékem van a magyarázáshoz. Ráadásul imádtam ezt a tantárgyat, és megijedtem, hogy érettségi után már nem foglalkozom majd vele. Ez a kettő vitt abba az irányba, hogy Szegedre jelentkezzek, egyetemre, matematika–földrajz szakra.

Pályája megkoronázásaként miniszteri elismerő oklevelet kapott. Sindely Pálnak a dolgozatjavítások már nem hiányoznak, de a tanítványok igen.  Fotó: Schmidt Andrea
Pályája megkoronázásaként miniszteri elismerő oklevelet kapott. Sindely Pálnak a dolgozatjavítások már nem hiányoznak, de a tanítványok igen. Fotók: Schmidt Andrea

– Milyen pedagógusok tanították önt, ami példaként lebegett a szeme előtt pályája kezdetén?
– Végig úgy éreztem, hogy szigorúak. De mindig ott volt emellett az emberség is, így én is ezt tekintettem követendő példának. Fontos volt számomra a rend és a fegyelem, és a követelmények tekintetében is következetes voltam. De azt gondolom, a diákok számára egy idő után ez természetessé vált, és nem tekintették már szigorúságnak. Sok negyedikes rajongással, tisztelettel köszönt el tőlem, az pedig talán a legnagyobb dicséret, hogy pár évtizeddel később hozzám hozták a saját gyerekeiket is. Véleményem szerint egy pedagógus elsősorban az egyéniségétől válik jóvá. Elengedhetetlen a magas szintű szakmai tudás, mindemellett azonban nagyfokú önismerettel és emberismerettel is kell, hogy rendelkezzen. Tudnia kell az emberekkel bánni, hiszen tudását csak így adhatja át hatékonyan.

– Manapság a természettudományos tantárgyak iránt egyre kisebb az érdeklődés, az egyetemi szakokat nagyon nehezen töltik fel még a minimális létszámmal is. Mit gondol, mi ennek az oka?
– Lehet, hogy sokan szeretik ezeket a tantárgyakat, de inkább a könnyebb utat választják, és ezért más szakirány mellett voksolnak. Azt gondolom, az elmúlt évtizedekben én mindent megtettem azért, hogy tanítványaimmal megszerettessem a szaktantárgyaimat.

– Amikor kezdte a pályáját, a pedagógus az egyik legmegbecsültebb foglalkozás volt, ma azonban már erkölcsileg és anyagilag sem kapják meg azt az elismerést, ami kijárna nekik. Mi változott meg?
– Nehéz erre válaszolni. Én megbecsültségnek érzem, ha egy szülő odajön hozzám a ballagáson, és megköszöni, hogy embert neveltem a fiából. Fontos mutatószámnak tartom, hogy tanítványaim egyharmadával a mai napig tartom közösségi oldalakon a kapcsolatot, mert megtisztelnek azzal, hogy bejelölnek. De tény, hogy régen teljesen másképp viszonyultak a tanárokhoz. A szülő és a tanár között például bizalmi kapcsolat volt. És nem véletlenül tisztelték a pedagógust: tudták, hogy jó kezekbe adják a gyereküket. A pedagógusnapnak pedig annak idején még volt nívója. Dicséretet, pénzjutalmat kaptunk, a gyerekek virágot hoztak – éreztük, hogy elismerik a munkánkat. Azt is tudhattuk, hogy az új tanév béremelést hoz számunkra. Manapság már csak az elkeseredettség van és a bizonytalanság, ráadásul a terheket is rettenetesen megnövelték. Úgy gondolom, nem lehet minőségi tanítást végezni, ha heti 20-nál több órát kell megtartani. Hiszen mindegyikre készülni kell, és magas szinten megfelelni az adott témakörben.

– Pályája „megkoronázásaként" az idei pedagógusnapon miniszteri elismerő oklevelet vehetett át. Mit szólt hozzá?
– Őszintén megmondom, már nem is számítottam rá, és kicsit csalódott is voltam, hogy talán többet érdemeltem volna, mint ami pályám során jutott. A diákok kezdeményezésére 1987-ben kaptam kiváló nevelő munkámért elismerést, nyugdíjasként pedig megkaptam a pedagógiai szolgálatért emlékérmet. A mostani kitüntetéssel azt gondolom, elismerték az életművemet.

– Változtatna-e valamin, ha újrakezdhetné?
– Azt hiszem, ugyanezt csinálnám. Nem a fizetés motiválna a döntésemben, hanem az, hogy nagyon szeretek tanítani. Kétszer hívtak a pályám során egyetemre, de hű maradtam a középiskolához. Ezen sem változtatnék. Viszont a mai fejemmel szívesen beülnék újra az egyetemi óráimra, és végighallgatnám a régi tanáraimat. Azt hiszem, teljesen más szemlélettel látnám a dolgokat. Aztán pedig újra bekopognék a Kőrösybe! Remélem, felvennének tanárnak.


– Negyven év után hagyja el végleg a tanári pályát azzal, hogy – bár 2007-ben nyugdíjba ment – utolsó osztályát kérésükre még leérettségiztette. Hogyan éli meg, hogy vége a pályafutásának?

– Rengeteg mindennel el tudom foglalni magam. A tájfutás például örök szerelmem, és korosztályomban a mai napig indulok versenyeken. De két könyvön is dolgozom emellett: az egyik a szülőfalum története, a másik pedig a matematikatanítás történeti hátteréről szól. Persze a tanítást nem tudom egyszerűen a hátam mögött hagyni. Képzeletben többször felszállok a buszra, leszállok a Széchenyi téren, végigsétálok a belvároson, és bemegyek a Tisza-parti patinás épületbe. Látom a szembe jövő tanítványaimat – régieket és mostaniakat. A dolgozatjavítások például nem hiányoznak, de az rossz érzés, hogy már nincs kinek átadnom, ha hallok vagy látok valami újdonságot. De azt hiszem, gondolatban és képzeletben továbbra is, örökre tanár maradok.

Névjegy
Sindely Pál Csabacsűdön született 1947. január 26-án. 1971-ben végzett a JATE-n matematika–földrajz szakos tanárként, 1979-ben doktorált földrajz szakterületen. 1971-től 1980-ig a Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskola Kollégiumában dolgozott nevelőtanárként, 1980-tól pedig az iskola tanára lett. Pályafutása során közel 34 ezer órát tartott, mintegy hatezer diák számára. A Kőrösy József Szakközépiskolában eltöltött évtizedekről szóló könyve 2010-ben jelent meg Tanári emléktöredékek vonzásában címmel, amely egyben kordokumentum is.

* * *

Korábbi interjúink A hét embere-sorozatunkban

Jógázik, táncol és focizik a 70 éves órásmester
A szike és a csavar mögött van egy ember
Marta Dorin, Vásárhely császára
Akit Jimi Hendrix juttatott rendőrkézre
Keserves gyönyörűség a sebészet

A hét embere: Ribizsár Péter, az autószerelő lovag
Bojtos Ferenc a természet szerelmese
Lelkes, a vásárhelyi polihisztor
Aki mindig színesben látja a világot
Harminc év a törvény szolgálatában
Aki az aszfalton éli mindennapjait
Az örök érdekvédő és a józan paraszti ész
Élet a rács másik oldalán
Egy régi vágású kocsmáros a Diófa árnyéka alatt

Olvasóink írták

  • 1. Bogárka67 2013. július 28. 18:03
    „Egészségben eltöltött boldog nyugdíjas éveket kívánok Sindely tanár úrnak! Engem matematikára tanított az "iskolaköpenyes" időkben, eredményesen. Szigorú, de következetes tanár volt, szerettem. Mindig színvonalas órákat tartott, nem volt beszélgetés, visszabeszélés soha. Mikor valaki rosszul felelt, mindig azzal viccelt, hogy hoznia kell holnapra egy téglát, abból épít majd hétvégi házat! :)”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Camoletti-vígjáték a zsombói szabadtérin

A Zsombói Szabadtéri Színpadon ma 19 órától mutatják be Camoletti Boldog születésnapot! című darabját. Tovább olvasom