Délmagyar logó

2017. 11. 25. szombat - Katalin 3°C | 12°C Még több cikk.

Szárnyaló főnixek

Szeged - Teszáry Péter gyerek fejjel veszítette el szüleit, azóta egyedül néz szembe a kihívásokkal. A története szólhatna másképp is, ha nem emelt fővel állta volna mindig a sarat, még akkor is, amikor mindehhez csupán csekélyke segítséget kapott.
Teszáry Péter: Tettem azért, aki vagyok. Fotó: Teszáry Péter Facebook-profilja
Teszáry Péter: Tettem azért, aki vagyok. Fotó: Teszáry Péter Facebook-profilja
A szegedi Teszáry Péter 26 éves. Két nyelven beszél, főiskolai végzettsége van, dolgozik, zenél és mellette újra nappali tagozatos hallgató, csak már egyetemen. Néhány dologban különbözik kortársaitól, például abban, hogy odafigyel másokra és mindenkihez van egy jó szava.
Fiatalon, 14 éves korára, veszítette el a szüleit. Ezután rövid ideig Stockholmban élt a nagynénjénél, ott kezdte a gimnáziumot is, de csak az első osztályt fejezte be Svédországban, utána hazajött. Itthon egy jogszabály szerint 16 éves kortól bárki élhet egyedül, ha van kirendelt gyámja. Neki szerencséje volt, mint mondja, nagyszerű gyámot kapott, aki mindig segítette. 16 éves korától kezdve tulajdonképpen egyedül boldogul a világban.

Megígérte édesanyjának, hogy leérettségizik, de ehhez hét évre volt szüksége, mert árvaellátást ugyan kapott az államtól, ám az nem fedezte az öröklött lakás fenntartásának költségeit és dolgoznia kellett. Dolgozott is rendesen, de előbb-utóbb a munka annyi idejét vette el, hogy muszáj volt átiratkoznia esti képzésre. – Aki esti iskolába jár, az viszont nem kaphat árvaellátást – mondja, így csöbörből vödörbe esett. Érettségi után kihagyott egy évet, majd felvételizett a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karára, ahová – úgy gondolta – csupán érettségi pontszámai alapján nem vennék fel, ezért kérte hátrányos helyzetének elismerését és az ezzel járó többlet pontokat.

A bürokrácia útvesztőiben

A válasz egyszerű volt és lényegretörő, nem kapja meg. – Azt mondták az számít hátrányos helyzetűnek, akinek a szülei vagy tartósan betegek vagy tartósan munkanélküliek – magyarázza. – Írtam nekik egy levelet, hogy akkor legyenek szívesek elmagyarázni, hogy a tartósan halott mégis melyik kategóriába tartozik – folytatja. – Mit válaszoltak? – kérdezem. – Levélben gratuláltak a sikeres felvételimhez – válaszolja.
Médiatechnológus szakon végzett, az évfolyam egyik legjobbjaként, miközben tovább dolgozott és mentorként kisgyerekeket tanított rádiózni. Újraérettségizett és felvételizett az egyetemre, ahol most szabad bölcsészetet tanul. – A Magyarországon jelenleg érvényes szabályok szerint az árvaellátás 25 éves korig folyósítható, kivéve, ha az ember diplomás képzésben vesz részt. A szabad bölcsészet diplomás képzés, mégis megtalálták a kiskaput, hogy miért ne támogassanak. Nem kapok pénzt az államtól, mert „nem folyamatos a tanulmány", vagyis az a baj, hogy nem 25 éves korom előtt kezdtem – magyarázza. Persze fellebbezett és továbbra is fellebbezni fog, ha elutasítják, mert tudja, hogy vannak olyanok, akik ötödik-hatodik próbálkozás után mégis sikerrel jártak.

Sohasem adta fel

– Mára van saját lakásom, nem züllöttem el, tettem azért, aki vagyok, az akaratommal sem volt soha baj és sosem adtam fel. Az állam annyira precíz, hogy, amikor nekem kell befizetnem valamit, akkor mindenre odafigyel, és mindenhol ott van. De annyira már sosem volt korrekt, hogy ha mindent számon kér, akkor legalább azon segítsen, akin látszik az igyekezet és akin látszik, hogy el akar érni valamit – mondja.
Ezért úgy döntött, a jövőben azok mellé áll, akiknek – úgy, mint neki lett volna – szüksége van segítségre. Egy budapesti barátnőjével és néhány szegedi barátjával, akik mind elveszítették egyik vagy mind a kettő szülőjüket, összefogtak. Ebből az összefogásból született a Főnix Project, egy kezdeményezés arra, hogy támogassák az árvákat és segítsenek nekik eligazodni a bürokrácia és az élet útvesztőiben. A Facebookon is megtalálható a csoportjuk, és indítottak egy blogot is, ahol bárki megoszthatja érzéseit a többiekkel, kérdezhet és üzenhet a sorstársainak, ahogy többen már meg is tették. Őszinte és megrázó sorokat, verseket olvashat, aki odatéved. – Az igaz, hogy nem én vagyok a legokosabb, legtehetségesebb és a legszebb sem, de kitartásban és akaratban nem szűkölködöm. Azt hiszem ez az a két tulajdonság, amitől a fajtánkbeliek különlegesek. Igazán csak az tudja, mi a harc, aki vesztett már csatát. Igazán csak az tudja, mennyit ér egy álom, akitől mindent elvettek, akire már keresztet vetettek. Ettől vagyunk erősek, ez a mi vértünk. A küzdelmek – mint egy kovácsnál a tűz a vasat – edzették lelkünk. Ahogy ezeken gondolkodtam, az jutott eszembe, hogy akkor mégis miért van az, hogy az árvák nagy része lesüti a szemét, ha a családjáról kérdeznek?! Mintha szégyen lenne. Pedig nincs ezen mit szégyellni! Büszkének kell inkább lenni, hogy még így is helyt tudunk állni – írja egyikőjük a fonix-projekt.freeblog.hu oldalon.

Olvasóink írták

  • 15. Maros13O 2012. január 09. 23:46
    „Minden tiszteletem az övé!”
  • 14. zsóka 2012. január 09. 14:53
    „Hajrá Péter!
    Szeretettel gondolunk Rád. Ovis társad és anyukája”
  • 13. teszike 2012. január 08. 20:31
    „Senkinek nem kívánom azt az időszakot amit Peti átélt.Nagyon BÜSZKE vagyok Rád!Sok sikert és kitartást a további tanulmányaidhoz.Nagyon sokat gondolunk Rád!”
  • 12. sebajtóbiás 2012. január 08. 14:19
    „....
    Péternek további sok erőt és kitartást kívánok.”
  • 11. vári 2012. január 08. 14:13
    „sadaskia

    Olvasd újra a cikket.”
  • 10. kiokushyn 2012. január 08. 12:53
    „EMBER vagy a javából!”
  • 9. papucsos 2012. január 08. 12:10
    „Gratulálok!Szép teljesítmény....További sok sikert!!!”
  • 8. cintula 2012. január 08. 11:38
    „Sok-sok sikert Peti!
    Szia szomszéd! Hajrá!”
  • 7. mango1 2012. január 08. 11:19
    „Gratulálok-------szülei biztos büszkék Önre és fentről is vigyáznak rá, hogy megtalálja a boldogságot----további sok sikert kivánok Önnek”
  • 6. Manitu007 2012. január 08. 10:24
    „Aki ismer Petikém tudja milyen jó ember vagy!Mi tudjuk!”
  • 5. KamuNeni 2012. január 08. 10:17
    „Le a kalappal elotte. Igazan jo ember.”
  • 4. fema 2012. január 08. 09:38
    „Péter, gratulálok Neked!
    Büszke lehetsz Magadra!
    Édesanyád munkatársa voltam, nagyon kedves kolléga volt! Fájt, hogy elveszítettük!”
  • 3. vasi 2012. január 08. 09:20
    „Az IFS-nél nincs jobb. :)”
  • 2. Mike3 2012. január 08. 09:17
    „ez az a hozzáállás, ami hiányzik a magyarok nagy részéből! sok sikert!”
  • 1. chsillus 2012. január 08. 08:28
    „Sok sikert, gratulálok:) :) még sok ilyen ember kellene!! ÜDv”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kapa és Pepe: saját becenevükön váltak híres párossá

A Szentivánéji álom című darabbal kezdődött Mucsi Zoltán és Scherer Péter sikeres párosa. A magánéletben is barátok, bár arra a rövid időre, amit külön töltenek, már nem járnak össze. Tovább olvasom