Szeged - delmagyar.hu

A Szegedi Focus Műhely megalakulása, azaz 2003 óta híres arról, hogy vegyíti a különböző műfajokat a színházban. Tegnap például egy olyan koncertet láthatott a nagyérdemű, ahol híres magyar írók, költők verseit, illetve novellarészleteit zenésítették meg: Pilinszky, József Attila, Parti Nagy Lajos Varró Dániel, Fodor Ákos, Szilágyi Domokos, Radnóti Miklós művei kerültek terítékre. Az irtózatos meleg sem akadályozta meg a közönséget abban, hogy minden produkció végét óriási tapssal jutalmazzák. Azon kívül, hogy megzenésítették a műveket, szinte mindegyiket humorosan vezették föl, egyszer a közönséget is mint visszhangot segítségül hívták. Kezdetben ez a humor kissé erőltetettnek tűnhetett, Varga Norbert felvezetői néha már fájdalmasan önironikusak voltak. Ebben azonban egy idő után magára találhatott mindenki: hiszen ahhoz, hogy valaki boldogan töltsön akár egy órát is, magán kell elsősorban nevetni tudni.

Fotó: Nyemcsok Éva

A koncert három fő témája: a remény a boldogságra, a boldog élet utáni vágy, és a boldogság egy különleges állapota, amikor is megadatik, hogy tisztán lássunk voltak. Ehhez válogatták össze az említett szerzők műveit, amelyek felváltva szóltak boldogságról, szerelemről, illetve ezek hiányáról, kereséséről. Varró Dániel Boldogság című novelláját például remekül adták vissza zenei aláfestéssel, amikor is egy szerelmespár tévézés közben elalszik. Ezt elsősorban a „Szegény Zsoltiként" bemutatott Préda-Kovács Zsolt nyújtotta, aki felváltva szaxofonozott, billentyűzött, énekelt, illetve klarinétozott is – igaz utóbbit mindössze egy szám erejéig –, Seres István is hangszeren játszott, ő pedig gitáron kísérte a számokat. A legkiemelkedőbb produkciót azonban Csorba Kata nyújtotta, egyszerűen bármilyen hangot képes kiénekelni a fiatal művész.

Fotó: Nyemcsok Éva

A koncert mindezek miatt talán még nem lett volna igazán emlékezetes. Sokszor láthatott már a Thealter közönsége is hasonlóan könnyed, szellemes, azonban valamennyire elgondolkodtató produkciót. Ami kiemeli ezt az előadást és a Focus Műhelyt is az átlagból, azok a váratlan megoldások, a nem megszokott látványok. Tegnap a jelmezben találhattuk meg ezt a többletet: apró villanyégőkkel díszítették fel a négy előadót, amik rendre kialudtak és újra kigyulladtak, attól függően, hogy a színpadon állók hogyan vezérelték azokat. Néha a számok végén, máskor pedig köztük borult teljesen sötétbe a Pinceszínház. Mind a négy fellépő kalapot viselt, igaz Seres Istvánt egy lámpaburához hasonló fejfedő ékesítette. Emiatt az amúgy remekül robottáncoló Varga Norbert többször szólította madárfészeknek az énekes-gitárost.

Fotó: Nyemcsok Éva

Ahogy az egyik szám előtt Csorba Kata is kiemelte: ahány ember annyi féle értelmezés. Mindenkinek mást jelenthettek a különböző számok, ez lírai alkotások esetében mindig így van. Egy valami azonban közös volt a nézőkben: boldog egy órát töltöttek a Pinceszínházban.

Fotó: Nyemcsok Éva