Szeged - delmagyar.hu

A kívülálló számára mostanában úgy tűnhet, mintha a főzés szeretete tartaná a lelket bennünk. Magyarországon a válság dacára is nő az érdeklődés az étkezési kultúra iránt. Az újságok naponta közölnek recepteket, a kereskedelmi televíziókban sztárok látják vendégül egymást főműsoridőben, külön főzős-sütős tévécsatorna is megél a piacon. Kétszer is megnézik az emberek, mire adnak pénzt, de a jó szakácskönyvek továbbra is elkelnek. A szegedi Barta László Tamás mindezt úgy nézi – ha épp itthon van –, mint befektető a szárnyait bontogató tőzsdét. De egyelőre nem készül haza. Most épp Londonban dolgozik, és még tanulni akar.

– A főzést és a vendéglátást otthon kezdtem, apám éttermében pincértanoncként dolgoztam a nyári szünetben, hogy zsebpénzt keressek – mondja László, akinek édesapja ismert vendéglátó, Barta László, az Algyői halászcsárda tulajdonosa. – A konyha mégis jobban vonzott, és ahogy lehetett, elkezdtem főzni tanulni. A vendéglátó-ipari szakközépiskola után rögtön adódott egy olaszországi tanulmányi kirándulás, elegáns étterem konyháján tanultam az ottani gasztronómiai és étkezési kultúrát. A főszakács látta, hogy tényleg szeretem azt, amit csinálok, és egyszer meghívott egy Michelin-csillagos étterembe. Ízek és formák tökéletes összhangját láttam. Ekkor döntöttem el, hogy egyszer én is ilyen helyen fogok dolgozni.

Gordon Ramsay egyik étterme konyhájában. Ezt a lazaságot csak ő engedheti meg magának.

Később, Németországban egy étteremben nem akarták alkalmazni, mondván, hogy úgysem ismeri a német konyhát. A 20 éves fiatalember másnap visszament, és azt mondta, két hétig ingyen dolgozik, csak vegyék már föl. Ez a hozzáállás tetszett, végül majdnem egy évig főzött itt, olykor egyedül, de a hazai viszonyokhoz képest nagyon jó fizetéssel. – Hazatérve feltettem az önéletrajzomat az internetre. Kaptam ajánlatokat hazai hotelektől, éttermektől, de egy angliai lehetőséget választottam. A kiutazás után két nappal már egy pubban dolgoztam.

Pár hónap múlva főszakácshelyettes lett. Később egy másik étteremben az úgynevezett francia „brasserie és a fine dining" konyhával ismerkedett. Elvégzett egy kétéves iskolát, részt vett és második lett egy szakácsversenyen, aztán Londonban, egy 4 csillagos luxushotelben helyezkedett el, de az álma az volt, hogy Gordon Ramsay csapatában dolgozhasson.

A valóság keményebb

A maximalista angol étteremtulajdonos műsorait évek óta adják különböző tévécsatornák. A Pokol konyhája a legismertebb, ebben séfjelölteket próbál ki Gordon, és egészen apró hibákért is „leordítja a hajukat". Ez show, de mint a szegedi srác számára kiderült, a valóság keményebb.

– Egy év alatt gyűjtöttem annyi önbizalmat, hogy jelentkezni merjek az egyik éttermébe – folytatja László. – Elküldtem az életrajzomat, behívtak egy próbanapra, ahol a műszak végén kiderült, felvettek. Én voltam a legboldogabb ember a világon: bekerülni egy Michelin-csillagos étterembe! Aztán az első hónapban 328 órát dolgoztam, 16 óra munka és 3–4 óra alvás után menni kell vissza megint 16 órázni, úgyhogy 3 hónap alatt 8 kilót fogytam. De hihetetlenül gyorsan telik az idő, mert olyan emberekkel dolgozom együtt, akik imádnak és tudnak is főzni. Gordon nagyon szimpatikus és nyugodt ember, jó főnök is. Mindig jön, ellenőrzi, hogy minden rendben van-e, aztán megy. Őt még nem hallottam ordítani. De azért a mi konyhánkat is nevezhetnénk pokol konyhájának. A főszakácsom egy rögbijátékos-testalkatú őrült oroszlán, többször is hallottam 20 percig folyamatosan ordítani. Közben a séf asztalánál, ami a konyhával szemben van, vendégek ültek. 1000 fontot fizettek ezért a helyért, és nyilván örültek a műsornak.

Barta László Tamás Juliennel, korábbi főnökével.

László a hideg előételekkel kezdett, aztán a desszertekkel foglalkozott 3 hónapig, most pedig meleg előételeket készít. – Két hete még minden nap életem legrosszabb napja volt, mert persze velem is ordítottak. Gyengébb idegzetű ember már rég kirohant volna, de a többiek azt mondták, hogy aki ezt kibírja, nagyon erős lesz, és így képezik ki a jó szakácsokat. Én már átestem ezen a törésteszten, és úgy érzem, napról napra jobb vagyok.

Nem lesz világpolgár

Ezt nyilván az étteremben is így látják, mert László kapott egy ajánlatot, ezúttal cégen belül. Jövőre Tokióba utazhat dolgozni, így az ázsiai konyhával és kultúrával ismerkedhet. Ez így megy még egy ideig. Csak látogatóba jön haza, a családdal telefonon, e-mailben tartja a kapcsolatot. Azért nem lesz belőle világpolgár, és tudja, hogy hol a helye. Itthon. Úgy tartja, a vendéglátásból élőknek most az lesz a feladata, hogy népszerűbbé tegyék a magyar konyhát, erre a feladatra készül ő is. – Ehhez mindenünk megvan, ami kell: kiváló húsok és zöldségek, fűszerek, csak fantáziára és kreativitásra van szükség ahhoz, hogy a magyar konyha ne csak a tévéműsorokban legyen korszerűbb, hanem a valóságban is.

Főzés helyett főzős műsort néznek

Gordon Ramsay, Jamie Oliver, Nigella műsorait nézik itt is, Angliában is, de gyökeresen más indíttatásból. Nálunk még főznek az emberek, és ki is próbálják, amit a tévében látnak. Nagy-Britanniában, főleg a nagyvárosokban inkább főzés helyett néznek főzős műsort. – Nem vergődnek azzal, hogy összeüssenek maguknak valamit otthon, nem szokás – mondja László. – Vagy gyorsétteremben esznek az emberek, vagy megadják a módját, és elmennek vacsorázni. Ez ilyenkor szertartás és fontos program, ami után az ember elmondhatja például, hogy Gordonnal vacsorázott.