Délmagyar logó

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 14°C | 23°C Még több cikk.

Színpadon Sztravinszkijt, otthon a heavy metalt szereti

Szeged - Orpheusz szerepében nagy sikert arat Horváth M. Gergő – a Szegedi Kortárs Balett fiatal táncosa régóta szereti Sztravinszkij zenéjét, de nem titkolja: otthon inkább heavy metalra lazít.
– Beugrásom több is volt már, hiszen a Carmina Buranában Czár Geri, a Csipkerózsikában pedig Haller Johnny szerepét vettem át, de Orpheusz az első olyan nagy feladat, amit Juronics Tamás kifejezetten nekem szánt, rám szabta a koreográfiát. Nagy kihívás ez a szerep számomra, hiszen szinte végig a színpadon kell lennem, nemcsak magamra, hanem a többiekre is maximálisan figyelnem kell. Sztravinszkij zenéjét már akkor megszerettem, amikor a táncművészetiben csináltuk a Tavaszi áldozatot, ezért is örülök, hogy most épp az ő egyik darabjának címszerepét táncolhatom. Bartók is közel áll hozzám, de bevallom, komolyzenét szinte csak a próbáinkon és az előadásainkon hallgatok, igazából a metál a kedvencem, otthon arra tudok lazítani – mondja a hamarosan 23. születésnapját ünneplő Horváth M. Gergő, akit a Szegedi Kortárs Balett ma esti nagyszínházi előadásán is Orpheusz szerepében láthat a közönség. A fiatal táncművész Mosonmagyaróváron született, a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskolába járt, ahol klasszikus balettet éppúgy tanult, mint kortárs táncot. Végzős diákként a pozsonyi és a bécsi operában is fellépett, Juronics Tamás 2008-ban szerződtette a társulatához.

Horváth M. Gergő Orpheusz szerepében. Fotó: Frank Yvette
Horváth M. Gergő Orpheusz szerepében. Fotó: Frank Yvette

– Győrben felléptünk időnként a helyi színház produkcióiban is, megtanultunk keményen dolgozni, és azt is megértették velünk: nem önmagunknak táncolunk, a nézőkkel is meg kell szerettetnünk, amit csinálunk. Példaképem volt iskolánk művészeti vezetője, Handel Edit, a modern tánc terén Lőrincz Kati néni és Kulcsár Noémi. Amikor Szegedre kerültem, azonnal megkedveltem a várost. Kedvenc helyeim, ahol mindig ki tudok kapcsolni: a vízpartok. Hobbim a horgászat; a legnagyobb fogásom az első próbálkozásomkor volt: sikerült egy ötkilós, gyönyörű pontyot fognom a Lencsés-tavon. A társulatban igazából csak a második évadra sikerült felpörögnöm a kellő fordulatszámra. Mostanra tökéletesen beilleszkedtem, megszerettem a csapatot, jó itt táncolni. Tetszik, hogy dinamikus a társulat, sokfelé fellépünk. Imádok utazni, jó lenne, ha még több külföldi turnénk adódna. Sztravinszkij–Bartók-estünket a Művészetek Palotájában is sikerrel mutattuk be, mégis úgy éreztük, hazai pályán, a nagyszínházban kaptuk a leglelkesebb ünneplést. Én is itthon táncoltam legfelszabadultabban – fogalmaz Gergő, akiből ki sem nézné az ember: már családapa.

– Levente fiam tíz hónapos, egyre jobban nyílik az értelme, így már sokszor hozom-viszem magammal. Édesanyja is táncos: a színház tánckarában dolgozott. Nemrégiben volt egy kisebb vállsérülésem, ki kellett hagynom néhány hetet. Ilyenkor megrémül a táncos, és azon kezd gondolkodni, mihez kezd majd, ha nem léphet újra színpadra. Arra jutottam: tanulni még nem késő. Szerencsére gyorsan felépültem; azóta próbálok nem gondolni erre. Amikor először láttam a Carmina Buranát a Kortárs Balett előadásában, akkor döntöttem el: én is ennek a társulatnak a tagja szeretnék lenni. Olyannyira megvalósult ez a nagy álmom, hogy azóta már a Carmina Burana egyik főszerepét is eltáncolhattam. Így nem is maradt szerepálmom, egyszerűen várom az újabb feladatokat.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Aranyat ért a mostani eső, de 200 milliméter még hiányzik

Aranyat ért az az eső, amely péntekre virradóra zúdult a megyére. A növények ugyanis a hónapok óta tartó szárazság miatt gyengék. Tovább olvasom