Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Tosca a felhőkarcolók között

Anger Ferenc meghökkentő rendezésében két szereposztással sikerrel mutatták be a nagyszínházban Puccini talán legnépszerűbb operáját, a Toscát.
Anger Ferenc Toscája a jövőbeli Rómában játszódik, amikor a Szent Péter-bazilika kupoláját már felhőkarcolók takarják el. Aki járt a Puccini-opera eredeti helyszínein, a Sant’ Andrea della Valle templomban, a Farnese-palotánál és az Angyalvárban, felejtse el, ebben a rendezésben Scarpia toronyháza a történet színhelye.

Az első felvonás a pincében indul. Erre nem jöttem volna rá, inkább tűzfalaknak hatnak a hatalmas, szürke falak. Világítóan kék szemű, szőke Madonna óriási képe köré az Üdvözlégy latin szövegéből – „Ave Maria, gratia plena..." – festettek burjánzó graffitidzsungelt. Hogy a „pince" igazából Scarpia kápolnája lenne? Lehet. Mindenesetre itt alkot a laza graffitifestő, Cavaradossi lovag, aki festékfoltos farmerben és kapucnis tréningfelsőben festékesflakont rázogatva lép színre. Angelottinak adja elemózsiáját: kenyereskosárba tett flaska helyett futurisztikus tartályban lötyög a vörösbor. Tosca modern díva lehetne, ha a jövőbe látó jelmeztervező, Zöldy Z. Gergely nem egy ortopéd gyógycipőt adott volna rá, ami blokkolva nőiességét, tramplivá fazonírozza.

A második felvonásban a terített asztal alól LCD-képernyőn színes halacskákkal pihentető akváriumprogramot sugároznak. A felhúzható elegáns tapétafal mögött a panorámaablakon át modern metropolisz fényei látszanak. A rendőrfőnök tabletet simogatva állítja ki az útlevelet. Közben Tosca hirtelen felindulásban összegyűjtögeti az asztalról és csokorba fogja a vajazókéseket, ezzel a fegyverrel döfi szíven Scarpiát. Utána a holttest megfelelő ujját keresgeti, az ujjlenyomat-olvasóval feloldja a tabletet, és továbbküldi róla az útlevelet az okostelefonjára. Csak a harmadik felvonás háttérképéből derül ki egyértelműen: a helyszín Róma, valamikor a távoli jövőben. Szendrényi Éva díszlettervező színpadképének közepét mindvégig egy dróthálós „ketrec" uralja.

Nem világos, hogy liftaknát jelez-e, vagy egyszerűen csak egy szemétledobó, ahová Scarpia áldozatai kerülnek. Mindenesetre a végén erre a szerkezetre megy fel Cavaradossi, hogy a kaszinóban pezsgőző tömeg szeme láttára egy krupié pisztollyal lelője.

A pénteki premieren Nadia Cerchez nagy drukkal énekelte a címszerepet. Mintha nem kapott volna elég rendezői instrukciót, bizonytalanul téblábolt több jelenetben is. Gyönyörű, nagy volumenű drámai szoprán hangja tökéletesen illik Tosca szerepéhez, néha ugyan nem elég okosan osztotta be a levegőt, és nem is volt minden hangja tiszta, de nagy tapsot kapott. A másik kolozsvári művész, a Cavaradossit éneklő Soprin Lupu inkább lírai tenor, mint igazi spinto; de így is élvezet hallani. Kelemen Zoltán Scarpia szólamát perfektül énekelte, figurája, színpadi játéka már kevésbé volt meggyőző.

Nadja Cerchez Tosca és Sorin Lupu Cavaradossi szerepében. Fotó: Kuklis István
Nadja Cerchez Tosca és Sorin Lupu Cavaradossi szerepében. Fotó: Kuklis István

Szombaton a másik gárda felszabadultabban, hatásosabban játszott. A főszereplő hármas között feszültség alakult ki, működött a kémia is. Az inkább lírai szoprán Kónya Krisztinának papírforma szerint nem Tosca a legideálisabb szerep, de olyan érzelemgazdagon, finoman énekelt, annyi női praktikával, bájjal fűszerezve hozta az igazi dívát, hogy a visszafogottabb drámai csúcspontok miatt sem volt hiányérzete a közönségnek. A nézők nagy gyönyörűségére az imát is elegánsan, poétikusan énekelte. Piros nadrágszoknyás jelmezéhez már nem az ormótlan cipőt viselte, ettől az apróságtól is más jellege lett a figurának és az egész jelenetnek. László Boldizsár diadalmasan kitartott, fényes Vittoriája is jelezte: a tenorista más hangi alapról indulva fogalmazta meg Cavaradossi szólamát, mint lírai tenor kollégája. Több drámaisággal, nagyobb hangerővel, szenvedélyesebben énekelt, a szerelmes festőt latin temperamentummal keltette életre, ettől a szerelmes duettek is értelmet nyertek. Réti Attila Scarpiája veszélyes nagyragadozó, csábító macsó. Teljhatalmú rendőrfőnök, egyben korrupt maffiavezér.

Altorjay Tamás Sekrestyésnek hitelesebb, mint lázadó Angelottinak. Az elveszett római köztársaság menekülő konzuljának figurája a másik szereposztásban jobban illett a fiatal Pataki Bencéhez. Kiss Tivadar sötétre festett szemgödörrel remek Spoletta, jók a többiek is: Andrejcsik István (Sekrestyés), Koczor Kristóf (Sciarrone), Taletovics Milán (Börtönőr) és Pintér Tünde (Egy pásztor).

Puccini muzsikája a színpadra állítás következetlenségein felülemelkedve hódított. A Szegedi Szimfonikus Zenekar és a színház énekkara is remekelt. Pál Tamás, majd Gyüdi Sándor dirigálásával is gyönyörűen zengett a Te Deum, és karakteres hangszeres szólókat is hallhattunk. A nézőket talán megosztotta a meghökkentő rendezés, de az előadókat mindkét este ünnepelték a végén.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy gyereknek nem lehet három anyja

Állami gondoskodásban élő fiatalokról és esélyeikről indítunk cikksorozatot. Elsőként egy sándorfalvi nevelőszülő házaspárnál jártunk. Tovább olvasom