Délmagyar logó

2017. 02. 28. kedd - Elemér 5°C | 18°C Még több cikk.

Itt valaki mindig rosszul járt

Főként a 20. századi magyar történelem fontos évfordulói mennek át gyakran vad vitába: ki felel Trianonért, felszabadulással vagy megszállással ért véget a II. világháború, kik 1956 igazi szellemi örökösei? Gyáni Gábor társadalomtörténész arra világított rá: a jelenlegi „árkok" elődje a 18. században keresendő. Kepes András regényében a 20. század történelmének minden „oldalát" felvillantja, de a szakember szerint többet tehetnek a konszenzusért az értelmiség megszólalásai és a politika.
A történelem jelentős 20. századi évfordulói kapcsán itt, Magyarországon általában vita indul a közbeszédben: mit jelentett tulajdonképpen az esemény, kik tehettek a kudarcról, kik a szellemiségének igazi képviselői. Az 1918-as őszirózsás forradalmat a szocialista kor történetírása a kommunizmus előfutárának tekintette, mások Trianon egyik fő okozójának, de érdemes megjegyezni: a követelésekben rengeteg átfedés volt az 1956-osokkal. Egyáltalán: mi vezetett a trianoni döntéshez, ki(k) a felelős(ök) érte? És a II. világháború 1945-ös lezárását, a szovjet hadsereg bevonulását felszabadításnak vagy megszállásnak tekinthetjük? Ebben sincs konszenzus, hiszen azok, akiknél a család nagy része koncentrációs táborban halt meg, vagy akik következetesen náciellenesek voltak, bizonyára felszabadulásnak élték meg. Míg az arisztokrácia, a nagybirtokosok, a jómódúbb parasztság aligha, és arra sincsen mentség, hogy az orosz katonák végigdúlták az országot – ehhez fontos kordokumentum Polcz Alaine Asszony a fronton című megrázó könyve. Az 1956-os forradalom és szabadságharc kapcsán ma már többnyire az a kulcskérdés, kik az 56-os eszme igazi képviselői. Azoknak, akik annak idején egy időben ültek börtönben a forradalomban való részvételért, szervezkedésért, egy részüket ma istenítik, más részüket leköpködik, kifütyülik a megemlékezéseken. Nehéz elképzelni, hogy egy asztalhoz üljön, békésen elbeszélgessen például Wittner Mária fideszes és Mécs Imre volt SZDSZ-es és MSZP-s képviselő. Holott a forradalom után mindkettőjüket halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Itt valaki mindig rosszul járt (galéria)

Gyáni Gábor társadalomtörténész
Gyáni Gábor társadalomtörténész
Kettősség uralta szemlélet

Egységes történelemszemléletet erőltetni felesleges, mint tették azok a 20. századi diktatúrák, amelyeket nem kellene megismételni: sem a szélsőbaloldali, sem a szélsőjobboldali változatot. Az akadémiai történetírás, amit egyetemeken tanítanak, amelyet tudósok írnak, nem ér el a nagyközönséghez – bár a nyilvánosság számára közvetített történelem – szakszóval public history – a történelemtudománytól veszi az információk egy részét, mondta Gyáni Gábor társadalomtörténész. Hozzátette: dolgozhat azonban az akadémiai történettudomány ellenében is. Erre számos példát fel lehet hozni, ha belegondolunk, hogy ide tartozik minden, amiből a közönség meg szeretné tudni, mi a történelem, vagy amellyel ki szeretné nyilvánítani saját történelemszemléletét. A tematikus televíziós csatornáktól kezdve, mint a History Channel, dokumentumfilmeken, történelmet népszerűsítő, ismeretterjesztő lapokon át a történelmi tárgyú regényekig, filmekig, videójátékokig – ide tartoznak még a hagyományőrző egyesületek, a Trianon-körök, a zenék, szimbólumok is, mint a Nagy-Magyarország matrica az autók hátsó oldalán. Korántsem egységes a kép – ám a különböző történelemszemléletek nálunk mintha nem kiegészítenék, hanem kizárni próbálnák egymást, kizárólagosságra törekednek.

Nacionalista történelemírás

Talán meglepő, de a volt kommunista blokk országainak egy részében a hirdetett internacionalizmus ellenére a történelemírás hivatalos iránya nacionalista volt, összeboronálták a marxista osztályszemléletet és a nemzeti tudatot – 1956-ig nálunk is. Erre a legjobb példa Romániában a Ceaucescu-éra, de minden olyan országban jellemző volt valamelyest, ahol a 19. században még nem kezdődött meg a nemzetállammá szerveződés, mint például Csehszlovákia szlovákrésze. A lengyel kollektív emlékezet intézetének igazgatója az Élet és irodalomnak adott interjújában fejtette ki: a lengyel történelem hivatalos, iskolákban tanított változata már a kommunista rendszerben is erősen nacionalista volt, ami azóta csak erősödött. A történetírások nacionalista jellege az NDK-ban azért nem érvényesült, mert a német extrém nacionalizmus, a nemzetiszocializmus elfelejtése volt a cél, nálunk pedig az 1956-os forradalomról vélték úgy, nacionalista lázadás volt.

Magyarországon mintha többféle kollektív emlékezet létezne, említettük meg a társadalomtörténésznek, aki rávilágított: nálunk több évszázada uralja, határozza meg kettősség ezt a területet. – Van egy birodalombarát és egy függetlenségpárti magyar identitás és történelemszemlélet: a kuruc-labanc ellentét. Ez az akadémiai történetírást is átjárja, és 1848–49 után még inkább felerősödött, pártpolitikai színt is öltött magára – foglalta össze. A 18. században indult ez a kettősség, amely általában jellemző a magyar önszemléletre és történelmi tudatra – és minden megerősítette, ami azóta történt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, a kiegyezés, amikor a kormányzó és ellenzéki párt kettősségére épült az egész alkotmányos rendszer, politikai élet. A jobb- és baloldal közti árok kialakulása a 20. század elején kezdődött, ekkor jelent meg a nemzetietlen bal- és nemzeti jobboldal erősen manipulált képe, imázsa – a Horthy-rendszer idején, amelyhez szintén nem egységes ma a viszonyulás. Egyes – politikai – körök egyenesen restaurálnák, mások a nemzetiszocialisták előfutárának tekintik az egykori kormányzó rendszerét.

Valaki mindig rosszul járt

Kepes András író, újságíró, televíziós személyiség a nyugati országokban – mint Németország, Anglia vagy Franciaország – úgy tapasztalta: ha el kell mesélniük az országuk történelmét, viszonylag egységesen meg tudják ezt tenni.

– Nálunk minden attól függ, milyen családban hall az ember az ország történelméről. Olykor mintha másik országban élne, nincs egységes narratíva – mondja a Tövispuszta című regény szerzője. Ezt a könyvet azért is érdemes említeni, mert a 20. századi történelem minden oldalát igyekszik mutatni. Cigányzenész parasztgyerek, zsidó fiú, és baloldali érzelmű ifjú báró barátságán keresztül kerülnek elő a történelem visszásságai, egészen az I. világháborútól kezdve a piacgazdaságig. Kepes úgy tapasztalta, és ezt regénye bemutatóján is megosztotta a közönséggel: a regényírók gyakran azt a történelmet próbálják megírni, amely az ő családtörténetükön keresztül „működött" – és a család lehetett polgári, nemesi, amelyet kiforgattak a vagyonából, kifosztott szegényparaszt, elnyomott munkás, jogfosztott zsidó, akinek a barátait, rokonait a nácik ölték meg. Ám ő vallja: bármi is történt itt a huszadik században, mindig van közös pont, és ez a humanizmus.

Ez is a 20. század

Nyerges András író-újságíró Voltomiglan című regényében az antiszemitizmusának hangot is adó, szigorú keresztény nagymamáról az derül ki: elei kikeresztelkedett zsidók voltak. A gyűlölt zsidó édesanya ősei pedig keresztény szombatosok, akik azért olvadtak be egykor a zsidók közé, mert ugyanazon a napon tartották ünnepnapjukat – ez is a magyar 20. század.

Szemléletmódját azok a műsorok is formálták, mint a Desszert, amelyben gyökeresen másképp gondolkodó embereket ültetett egy asztalhoz, vagy a Különös történetek – ez utóbbi kapcsán ismerte meg Horthy Miklós unokáját. A végső lökést a könyv megírásához az adta, hogy a 2009-ben véget ért műsorban volt két rész, amely Horthy unokájáról és az ő édesanyjáról szólt. Örülne, ha a temetés nem az 1930-as évek visszahozásáról, hanem inkább arról szólna, hogyan lehet betemetni az elmúlt évtizedekben kialakult árkokat – vélte az unoka az 1993-as kenderesi újratemetés kapcsán, amelyen ő mondta az utolsó beszédet is. Kepes András felidézte: amikor Horthy Istvánnal ült egy asztalnál – baloldali szülők zsidó származású fia, akinek a családját annak idején deportálták, és a száműzött jobboldali kormányzó külföldön élő unokája –, és ő is mesélt a családja történetéről, megfogalmazódott benne: ebben az országban mindenkit értek megpróbáltatások. Akár melós volt, akit kizsákmányoltak, akár kifosztott arisztokrata, akár zsidó állampolgár, akit ha nem az életétől, családtagjaitól fosztottak meg. Akármilyen sorsfordító esemény bekövetkezett, itt mindig rosszul járt valaki, ezt azonban még nem szokás indulatmentesen végiggondolni. Bevallja, a regényének van didaktikus felhangja, de éppen ezt a gondolatot szerette volna vele eljuttatni az emberekhez.

Itt valaki mindig rosszul járt (galéria)

Szítja a politika is

Megkérdeztük Gyáni Gábort: egy regény, egy hasonló szellemben felépített dokumentumfilm, újságcikk mennyire tud segíteni abban, hogy ne az ellenséget keressék egymásban az emberek? Mennyiben járulnak hozzá, hogy a különböző történelemszemléletek ne kizárják, hanem kiegészítsék egymást – illetve mi segítene még ebben? A társadalomtörténész szerint ezen alkotások hatósugara kicsi. – Az értelmiség beszélhet úgy, hogy ne erősítse, hanem gyengítse ezt a hozzáállást, de szkeptikus vagyok a sikert illetően. A politika is sokat tehet, amennyiben egy párt nem a múltra építi saját legitimációs politikáját. A megosztottság magától is tenyészik, de ha nem „erősít rá" az értelmiség és a politikusok, jóval enyhébb, látensebb formában. Ha pedig igen, az áll elő, ami most van – a magyar közgondolkodást száz éve a megosztottság határozza meg, és többnyire a politika is szítja – foglalta össze Gyáni Gábor, hogy mi az, ami a legtöbbet segíthetne. Az elmúlt években indult egy projekt, amelyben középiskolások rögzítik, dolgozzák fel az elmúlt idők tanúinak visszaemlékezéseit. Ennek hasznát vizsgálatok híján a szakember sem tudta megbecsülni. Az viszont valószínű, hogy minden réteg sérelme megtalálható lesz az összegyűlő anyagban. Amennyiben ezeket nyilvánosságra hozzák és jól hozzáférhetővé teszik, a sorsok, a gyakran értelmetlen csapások, büntetések összevetése talán elindíthat egy konszenzusra törekvő gondolkodást – de ez a jövő titka.

Olvasóink írták

  • 6. Misi72 2012. november 02. 17:58
    „Az a baj,hogy a rendszerváltás óta egy vezetőnk sem vállalta fel, hogy Magyarországgal szembe elkövetett igazságtalanságot tárgyalják újra A szomszédos országok közül 2 ország maradt fen akikkel alá írtuk a Békeszerzödést.Németország a berlini fal ledöntésével újra egyesült .”
  • 5. jozko 2012. november 02. 11:55
    „Jaj a legyőzötteknek!

    Persze a "győzni tudást" meg lehet tanulni - de csak a "Dönteni tudás" után.
    A "Dönteni tudás" a tudományok legnagyobbika - és legnehezebbike!”
  • 4. nagypappa 2012. november 02. 03:50
    „2. Lackó50 2012.11.01. 19:59

    Egyetértek.
    Véleményen szerint, már Trianonnak legfontosabb szempontja Magyarország példátlan megcsonkítása és ezzel a Magyar mezőgazdaság stratégiai jelentőségének csökkentése. Akkoriban még a Francia és a Magyar mezőgazdaság volt Európában a meghatározó.”
  • 3. Apátfalvi** 2012. november 01. 22:16
    „Teljesen igaza van Kepesnek, véleményem szerint ezt úgy lehetne megoldani, hogy kiirtjuk mindkét oldal patkányait!

    A nácikat éltető, háborút, deportálásokat magyarázó kurucokat ugyanúgy táborokba kell zárni, mint a dicsőséges 1956-os forradalom gyalázóit, ávh-s pribékek védelmezőit vagy éppen őket magukat!

    pusztulnia kell minden féregnek, aki a békés Magyarország ellenségeit élteti, velük közösséget vállal! nincs rehabilitáció, nincs felülvizsgálat, se a rohadék megszálló nácik, se a rohadék megszálló komcsik ügyében - csak tábor van azok számára, akik ezt akarják!!!!!”
  • 2. Lackó50 2012. november 01. 19:59
    „Szép, szép az elképzelés, hogy próbáljunk konszenzust teremteni, de ez az elképzelés nem fér bele a nyugat politikájába. Egy erős Magyarország már beleszólhat az Európai politikába. Márpedig ez a tőke jelenlegi tulajdonosai szemében vörös posztó Ehhez nagyon kapóra jött nekik az I. világháború, ahol sikerült nekik egy gyalázatos béke szerződést (ebbe azt hiszem senki nem vitatkozik) kicsikarni. Ezzel nem csak azt érték el, hogy egy kis országot csináltak a számukra veszélyes nagyból, hanem, ami a fontosabb, sikerült megosztani vele a társadalmat. Azóta is tombol az OSZD MEG ÉS URALKODJ elve. Mindent elkövetnek azért, hogy ez fennmaradjon. A fontos, hogy mindig legyen valami ellenségkép, ami megoszthatja az embereket. Legyen az roma kérdés, zsidózás, IMF, gazdagok, szegények, teljesen mindegy, a lényeg, hogy megossza az embereket, mert így ha baj van, akkor van kit egymásnak ugrasztani. Addig, amig ezen nem tudunk túllépni és nem az összefogást tekintik az emberek fontosnak, addig nem is lesz itt rend és a pártok felett álló EU-s bankrendszer fogja irányítani az emberek életét. Mindegy kire szavazunk, azok az ígéreteik ellenére azt fogják csinálni, amit az Unió mond. Ha nem, akkor leértékelik a valutánkat (mert ez már az ő irányításuk alatt van) és tehetünk bármit, csődhelyzetbe hajtják az országot. A piacainkat a "nagy rendszerváltással" fokozatosan elveszítettük és ez magában hordozta azt, hogy az ipar és a mezőgazdaság is összeomlott. Ők eladják nekünk a túltermelésükből származó elfekvő árukészleteiket, aminek nekünk örülni kellene, csak a baj, hogy a termelés visszaesésével nem tudjuk ellentételezni ezeket az árukat. Erre ők szívesen adnak hitelt, amit a kamatok és a további munkahely megszűnések miatt nem tudunk visszafizetni. Így adósrabszolgaként élhetünk saját hazánkban. Az összefogás az számukra rémálom lenne. Így mindig lesz valami, amivel lehet embereket egymásnak uszítani.”
  • 1. Egyolvasó 2012. november 01. 17:37
    „"Itt valaki mindig rosszul járt"

    Leginkább a választó polgárok, és azok akik becsületesen fizetik a közterheket.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Sandy hurrikán több rekordot döntött meg

Noha Sandy "szupervihar" sem a halálos áldozatok száma, sem pedig az okozott kár tekintetében nem… Tovább olvasom