Szeged - delmagyar.hu

Tehetséges? De miben – szoktam visszakérdezni, mikor genetikusként hozzám fordul a szülő, és lelkesen magyarázza: mennyire tehetséges a gyereke. Ám a tehetség nagyon sokszínű: az iskolakerülő-tehetségtől a kiváló labdaérzékű focistákon át egészen a matematikai zsenikig terjed a skála – rögzíti az emberkutatással, vagyis epidemológiával foglalkozó orvosgenetikus Czeizel Endre.

Czeizel Endre: az olyan fontos hivatások, mint a pedagógusi, orvosi, vagy épp a politikusi teljesítmény alapjául szolgáló talentum felismerése ugyancsak rendkívül fontos lenne. Fotó: Karnok Csaba

Az általános értelmességen túl 25-féle speciális tehetséget tart számon a nemzetközi modell, ilyen például a matematikai, a zenei, a térbeli tájékozódás, a verbalitási tehetség. Az ilyenfajta speciális tehetség dönti el a pályaválasztást. De hogy a tehetséges emberből géniusz váljon, ahhoz kreativitás kell. Ez a kreativitás a tehetség szakterületének megújítási képességét jelenti, vagyis például azt – Bolyai János gondolata nyomán –, hogy a matematikus képes-e új világot teremteni a tudományában. Ám e kreativitás is kevés a zseniséghez, ha a tehetségben nincs meg az az energia – az iskolában szorgalomnak, akaraterőnek nevezik –, ami a vele született adottságok valóra váltásához szükségesek. Sőt: a tehetség kibontakozásában a családnak és az iskolának, a neveltetésnek is óriási a szerepe.

A géniuszok az alkotás lázában elhiszik magukról, hogy megváltják a világot. Illusztráció: delmagyar.hu

A felfedező pedagógus Míg a fogyatékosság fejlesztésére 120 éve fejlett gyógypedagógiai intézményrendszer áll rendelkezésre, addig a tehetség felismerésével és nevelésével az előző rendszerek alig foglalkoztak, sőt: tiltották, de legalábbis elhanyagolták. Holott egy nemzet jövője attól függ, hogy a géniuszpalántái kivirágoznak-e. Hál'isten jelenleg már több pedagógusképzőben, így például elsőként 1996-tól Debrecenben, aztán Budapesten, Győrben, Szegeden is foglalkoznak olyan pedagógusok képzésével, akik fölvállalják azt a kihívást, hogy a náluk tehetségesebb diákjaikból géniuszokat neveljenek. A tehetség felismerése és felvirágoztatása külön tudomány, amelynek alapján át kellene gondolni a magyar pedagógia szabályait, amely alapján például egy mai Madách 19 éves korában ugyanúgy elvégezhesse a jogi egyetemet, mint tette egykor Az ember tragédiája szerzője. A szokásos iskolában ugyanis nagyjából öt oldalról tudják mérni egy gyermek tehetségét, ám egy amerikai kísérletben 25 különböző tantárgyat vezettek be, és ily módon ötszörösére nőtt a tehetségek száma, mert így a rejtett képességeket is föl tudták fedezni – emlékeztet Czeizel Endre. Márpedig mai világunk rejtett energiaforrásai: a géniuszok.

– „Született tehetség" – mondják a géniuszról. Ám a tehetség csak isteni vagy a génekből fakadó adottság, csak potencia, csak ígéret, csupán annyit jelent, hogy egy gyerek sokra viheti – pontosít a kutató. Ezért a tehetségét valóra is váltó embert: talentumnak nevezi.

Az adott talentumszférában a gyerekek 68 százaléka átlagos. Az átlagosnál valamiben jobbak 13,5 százaléka övezi az átlagosokat. Együttesen róluk mondta Gauss, a nagy matematikus, hogy az emberek 95 százaléka normális, mert átlagos vagy ahhoz közeli képességű. Ám ott az a kétszer 2,5 százalék, amely az egyik oldalon a nagyon rossz képességűeket, például az értelmi fogyatékosokat foglalja magába, míg a másik póluson a nagyon jó képességűek találhatók. Közöttük csak minden ezredik kivételes képességű. Gauss szerint egy tízmilliós népességben, mint a magyar, az adott szellemi szférában 330 körül lehet a szupertalentumok száma, és már csak 3 géniusszal számolhatunk. (Czeizel doktor jobban kedveli ezt a magyar nyelvújítók által használt megnevezést, mint az ismertebb zsenit.)

– Tíz kivételesen tehetséges gyerekből azonban ma Magyarországon csak egy lesz kivételes talentum: kilencet elveszítünk – hangsúlyozza Czeizel Endre, aki azért választotta vizsgálata tárgyának a muzsikust, a költőt, a festőt, a matematikust, a tudóst, mert úgy érezte: ki tud választani egy olyan mintát, amelyből modellezhető a géniuszok természete, így a felismerhetősége. Szerinte az olyan fontos hivatások, mint a pedagógusi, orvosi, vagy épp a politikusi teljesítmény alapjául szolgáló talentum felismerése ugyancsak rendkívül fontos lenne, ám erre még nincsenek meg az eszközök.

A természettudomány azt tanítja: átlagosnak lenni jó, hiszen az attól eltérő beteg – például az alacsony vérnyomású depressziós, míg a magas vérnyomásút megüti a guta. Egyetlen kivétel az okosság, hiszen az emberré válásnak e szellemi képesség fejlettsége fontos kritériuma volt. Czeizel szerint ezért okosnak lenni jó. Ám kreatívnak lenni már nagyon veszélyes, mert ez átlagtól eltérő viselkedést is jelent: a géniuszok az alkotás lázában elhiszik magukról, hogy megváltják a világot, de közben elégnek, kiszipolyozzák magukat és következik az alkotói válság. Ők valóban pokolra mennek zseniális alkotásaik érdekében. Kreatív géniusznak lenni: átok – mutatja a Petőfi Sándorok, Ady Endrék, József Attilák élete: óriási értékeket adtak nekünk, miközben mártírként föláldozták az életüket.

15 matematikusgéniusz közül 14 zsidó Illusztráció: delmagyar.hu

* * *

A matematikusgének öt rejtélye

Matematikusokról matematika nélkül elmélkedik és írt Czeizel Endre, miután 10 elméleti és 5 alkalmazott matematikus családfáját és származását, adottságait és képességeit, neveltetését és személyiségét, pályáját és sorsát vizsgálta.

Gauss szerint Egy tízmilliós népességben, mint a magyar, az adott szellemi szférában 330 körül lehet a szupertalentumok száma, és már csak 3 géniusszal számolhatunk.

A kivételes matematikustalentumok genetikai elemzését adva öt rejtélyes összefüggésre bukkant. Az általa vizsgált 15 matematikus-géniusz közül 11 elsőszülött – például az alkalmazott matematikusként ide emelt Teller Ede is, aki egykeként gyakran volt egyedül, és hogy félelmét elhessegesse, számolt: 5 évesen azt, hogy egy napban hány másodperc van. A 10 elméleti matematikus közül 5 nem nősült meg – talán követve Szilárd Leó tanácsát, aki szerint „ha nagy tudós akarsz lenni, hagyd a nőket a fenébe, mert ők elveszik az eszedet meg az idődet". Czeizel megállapítja, hogy az általa kiemelt matematikusgéniuszok csaknem mind alacsony termetűek voltak, illetve a 15 közül 7 külföldön élt, ráadásul 18 évvel tovább, mint akik Magyarországon maradtak. Azt is kimondja a kutató, hogy a 15 matematikusgéniusz közül 14 zsidó, amit azzal magyaráz, hogy az izraelita vallásúak fontos tanítása: a tudás és a tanulás tisztelete, a tehetséggondozás és az összetartás. Azon felfedezése külön csemege, hogy e matematikai elit 4–5 tagja is kötődik a Szegedi Tudományegyetemhez. Így például a Kolozsvárról száműzött egyetemmel a Tisza-parti városba érkező Riesz Frigyes és Haar Alfréd: a szegedi matematikai iskola megalapítójaként elindították Magyarország mára legnagyobbá lett matematikai könyvtárát, ami igazi hungarikum. Fejér Lipót ugyan a budapesti matematikai iskola megteremtője, ám volt kolozsvári kollégáit, köztük jó barátját, Rieszt rendszeresen látogatta Szegeden. Fejérnek köszönhetően kezdhette meg egyetemi tanulmányait Rényi Alfréd, aki Riesz vezetése mellett a Szegedi Tudományegyetemen védte meg doktori disszertációját. Fejér tanítványa, Kalmár László pedig a szegedi matematikai iskola második triumvirátusának lett tagja, és a számítástechnika hazai alkalmazásának megalapítója.