Délmagyar logó

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 11°C | 17°C Még több cikk.

Szex a szocializmusban: inkább a meztelenség, mint a politika

Házastársi hűség mindenekfelett, semmi szex az esküvő előtt, a meztelenség elítélése – íme az ateista szocialista állam által elvárt erkölcs. Amely sokszor köszönő viszonyban sem volt a valósággal, derül ki Tóth Eszter Zsófia és Murai András kutatásaiból, hiszen a szex remek figyelemelterelés volt a politikáról. Mi számított devianciának? Hol és miként beszéltek a szexről, nevelték az ifjúságot? Cikkünkben szex és szocializmus valódi viszonyának jártunk utána.

A munkásnők öltözőjébe üzemi tűzoltókamerát telepítenek a „ladagyárban", ahol a faládákat nem csak összeszögelik, hanem aztán szét is szedik: a gyáron belüli munkanélküliség és a hivatalos szocialista erkölcs, valamint a valóság ellentmondásai egyaránt megjelennek Tímár Péter Egészséges erotika című filmjében. A gyár vezetői a titkos kukkoldával szereznek új megrendeléseket az üzemnek, de szexuális szokásokra vonatkozó kérdőívet is kitöltetnek az asszonyokkal az 1985-ben bemutatott vígjátékban.

Szex a szocializmusban: inkább a meztelenség, mint a politika (galéria)

Szocialista erkölcs: mit is takar ez a kitétel? – A nemi erkölcsre vonatkozó elvárások fontos része volt a házasság „szentsége". Olyan értelemben, hogy a házasság érzelmi alapokon nyugvó gazdasági közösség, amelyben alapvető a házastársi hűség – mondja Tóth Eszter Zsófia történész, aki Murai András filmesztétával kutatta a korabeli szexualitás történetét – az eredményekből Szex és szocializmus címmel könyv készült, amelyet a közelmúltban mutattak be. A nemi élet hivatalosan a házasság kötelékén belül számított elfogadottnak, csak semmi szex az esküvő előtt! A nemi erkölcs, amelyet az egyházellenes állam elvárt, sokban hasonlított a kereszténység előírásaihoz, így ezen a téren nem történt akkora váltás a kommunizmus előtti időszakhoz képest.

Kettős mérce

A házasság a felek egyenrangú kapcsolata, amelyben az történik, amit mind a két fél szeretne: a női egyenjogúság is megjelenik ebben az elvárásban. Ám ha azt nézzük, mi számított devianciának az „átkosban", rögtön ott találjuk a két nemtől megkövetelt viselkedésben a kettős mércét. Alapelvnek számított a korszakban, hogy nem ildomos egy nőnél a a partnerek váltogatása. Még az iskolai szexuális felvilágosító órán is idéztek egy Leninnek tulajdonított mondást, miszerint nem jó abból a pohárból inni, amelyből már sokan ittak előtted – mesélte Tóth Eszter Zsófia. Bár nem illett szeretőt tartani a házasságban, ahogyan másutt, ez nálunk is társadalmi jelenség volt. Sőt! A Falfúró című filmben megörökített vándorsztorit több nagyváros több lakótelepe a magáénak mondta: unatkozó gyeses kismamák árulják a testüket, a központ a lakótelepi presszó, a kuncsaftok „katalógusból" választhatják ki a nekik tetsző anyukát. Ha már itt tartunk, érdemes azt is megemlíteni, hogy a három éves gyed-gyes bevezetésénél korántsem a gyermeki lelket tartották szem előtt. Az ok jóval prózaibb volt: a hatvanas évek végén a képzetlen női munkaerőt már nem tudta olyan mértékben felvenni a munkaerőpiac, mint korábban.

Szex a szocializmusban: inkább a meztelenség, mint a politika (galéria)

NDK: kevesebb volt a gátlás

A Kádár-kori szexualitásról a legkevesebb magánemberek vallomásából derült ki: igen kevés olyan interjúalany volt, aki szívesen beszélt életének erről a részéről. Nem úgy az NDK-ban, ahonnan a „bevállalós" hírű lányok érkeztek a Balatonra, később a hangalámondásos pornófilmek a videóval rendelkező „szerencsésekhez". Ilyen szempontból más volt az NDK, mint a szocialista tömb többi országa, tudtuk meg Tóth Eszter Zsófiától. Úgy kezdődött az ország története, hogy elzárták a másik felétől, így aztán a politikusok próbálták vonzóvá tenni az országot, nagyobb nyitottságot, szabadabb szexualitást engedélyezve. Az NDK-ból jutott el hozzánk a naturista mozgalom is, amelyet a nemzetiszocialista időszakban gyökerező testkultusz tovább élésének mondanak a szakértők. Hazai atyja Streitz Gusztáv mérnök volt, aki a vonyarcvashegyi naturista kempinget is tervezte: 1961-től foglalkozott a mozgalom szervezésével, mégis csak 1983-ban engedélyezték hivatalosan az első nudista strandot Délegyházán. Addig a meztelenül fürdőzők ki voltak téve a rendőrök vegzálásának, a közszeméremsértés vádjának. A naturizmusnak ekkor lázadás jellege is volt: a rendszerváltás után egy időre csökkent a látogatók száma e strandokon.

Devianciának számított a szexuális tanácsadó könyvek szerint a gruppenszex is, a 80-as évek második felében a pornónézés, a homoszexualitás megítélésében pedig a kettős mérce a nőknek kedvezett. Már ha kedvezésnek lehet mondani, hogy a leszbikus kapcsolatokat nem büntették törvényi szinten, bár nyíltan sem beszélni nem szabadott róla, sem felvállalni. A férfi homoszexualitás ellenben a természet elleni erőszakos fajtalanság kategóriájába tartozott, még a rendszerváltás után is egy ideig. A rendőrségnél külön melegekkel foglalkozó osztály működött.

Zsarolási alapnak számított a félrelépés, a homoszexualitás, a prostituáltakkal való kapcsolat, gondolhatnánk. – Volt, akit a szexualitásával zsaroltak, erre az egyik legjobban ismert példa Tarr Sándor író – említette Tóth Eszter Zsófia. Az író, akit homoszexualitással vádoltak, egy 2001-es Magyar Narancs-interjúban beszélt a zsarolásról: „1956 novemberében a kétnapos sztrájk idején a debreceni gépipari technikum kollégiumában laktunk, fiatal, felfegyverzett, éretlen gyerekek. (...) A sztrájk alatt nem volt fűtés, összezsúfolt vaságyakon kettesével-hármasával húztuk ki az éjjeleket (...). Én egy lelencfiúval feküdtem egy ágyban, aki korábban is a barátom volt. (...) Ez a fiú később öngyilkos lett. (...) A zsarolás tárgya tehát az lett, hogy homoszexuális vagyok, miattam lett öngyilkos az a gyerek." A történész szerint azonban inkább az volt a jellemző, hogy a rendőrség épített be prostituáltakat ügynöknek vagy vonaltartónak. Az erkölcsrendészeti vonalon dolgozókkal készített interjúkból derült ki, hogy a prostitúció világát a bűnözés melegágyának tartották, és így próbálták megelőzni a bűncselekményeket. Arról nem maradt fenn forrás, hogy kéjnők szedtek volna ki hatalmas titkokat az elvtársakból: a prostituáltakat mindenesetre dologtalan, élvhajhász, luxuséletre vágyó némberként mutatták be. Nem kell mondani, mennyire messze álltak ettől a Rákóczi tér örömlányai.

A fiúk csak „azt" akarják!

Magáról a szexről alig esett szó jó ideig a nyilvánosság előtt: ezen változtatott az Ifjúsági Magazin 1965-ös indulása. Első látásra nyitásként értékelhetnénk az abortusz 1956-os kvázi legalizálását is – bizottsági döntéshez kötötték az engedélyezését, míg korábban, a Ratkó Anna fémjelezte korszakban szigorúan tilos volt a terhességmegszakítás „lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség" jelmondattal. Ám ez a döntés a szovjet mintát követte, mondta el a történész. Ha ott nem következik be enyhülés, nálunk sem történt volna meg, pedig az illegális abortusz szövődményeibe sok nő halt bele. A megszakított közösülés számított a legelterjedtebb védekezési módnak, ezért nagyon magas volt a terhességmegszakítások száma. Az első fogamzásgátló tabletták – mint a Bisecurin vagy az esemény utáni Postinor – megjelenésével sem javult ugrásszerűen a helyzet. A nők nem szívesen szedték ezeket, félve az egészségkárosodástól, hízástól, szőrösödéstől.

Na de hogyan beszéltek minderről a korabeli sajtóban? Hogyan próbálták formálni a felnövekvő szocialista ifjúság erkölcseit, nemi viselkedését? – Vitákat generáltak az újságban, ez nem csak az Ifjúsági Magazinra, hanem a Nők Lapjára is jellemző volt. Pro és kontra hozzászólásokat közöltek, ezeket a főszerkesztő összegezte egy zárószóban, amely megfelelt a szocialista erkölcsnek. Ha egy lány például azt kérdezte, éljen-e nemi életet a házasság előtt, azt felelték, várja meg, amíg összeházasodnak – tudtuk meg a szakértőtől. Gyakran leírták, hogy a csélcsap fiúk csak „azt" akarják, vigyázni kell velük. A pikánsabb kifejezések körülírták: a szeretkezést lefekvésként emlegették, az orális szexet furulyázásként. A szexuális felvilágosító irodalmak részletes útmutatót adtak arra is, hogyan vegye el egy nő szüzességét a férfi, hogy a nőnek ne legyen fájdalmas az aktus. Megjelent tehát a szexuális örömszerzés is, a felismerés, hogy fontos a jó szex, és nem csak az egyik félnek – a szexuális forradalomból a szocialista blokk sem tudta kivonni magát.

Szex a szocializmusban: inkább a meztelenség, mint a politika (galéria)

Talán sokakat kiábrándít, de az Ifjúsági Magazin emblematikus szexológusa, Veres Pál sohasem praktizált orvosként. – Showman volt, aki felvette a fehér köpenyt, járta az országot, rengeteg levelet kapott, beszélt-írt a szexről. Jóval túlélte a rendszerváltást, 2006-ban halt meg – „rántotta le a leplet" a legendás levelezőről a történész. – Az 1970-es évek második felében Ranschburg Jenő vezetett nagyon jó sorozatot meghívott szakértőkkel a lap hasábjain, amelyben szó esett többek között a maszturbálásról, a homoszexualitásról is, haladó szellemben – tette hozzá. A televízióban Czeizel Endre ismeretterjesztő műsorai gyakoroltak nagy hatást a fiatalokra.

Pucér fenekek Berecz körül

A mi generációnk emlékei, a félakt naptárak a garázsokban, szerelőműhelyekben, a kártyanaptárak, a pornólapok, hangalámondásos „felnőttfilmek" mind a 80-as években, leginkább a második felében tűntek fel. Mondhatni, a szocialista blokk „kártyanaptár-Mekkájává" váltunk, és nem egy 80-as években kamaszodó férfi emlékezhet a csempészett, több kézen átment pornóújságokra – a pornográf tartalmat elvileg elkobozták a határon.

Szex a szocializmusban: inkább a meztelenség, mint a politika (galéria)

Botrány!

Bár a legenda szerint a fő pártfunkcionáriusoknak tilos volt a válás Kádár János akarata értelmében, Berecz János másodjára Sáfár Anikó színművészt vette feleségül, aki nem igazán hasonlított a visszafogott pártfunkcionárius-feleségekre (bár Berecz nem elvált, hanem első felesége elhunyt). Bár házasságuk annak idején botrányosnak számított, a rosszallás pozitív értelmezésbe fordult, mert Sáfár Anikó kitartott férje mellett akkor is, amikor az már finoman fogalmazva visszavonult politikus volt.

A filmekben azonban korábban sem tiltották a meztelenséget, gondoljunk Jancsó Miklós alkotásaira. A jelenséghez érdekes magyarázatot fűzött Tóth Eszter Zsófia: a politikai vezetők jobban örültek annak, ha a szexualitással foglalkoznak az emberek, nem a politikával. – Olvastam pártjelentéseket, amelyekben leírták: az volt a feladat, hogy a munkások a legújabb Jancsó-filmről vitázzanak. Természetesen azt várták el tőlük, hogy elítéljék a meztelenséget, de úgy ítélték meg, hogy inkább beszéljenek a Jancsó-filmekről, mint 56-ról.

A televízióban a Szuperbola című műsorban adódtak pikáns jelenetek, amikor Berecz János pucér női fenekek között tűnt fel a képernyőn, nyomtatásban a nép eleinte kénytelen volt megelégedni a Lúdas Matyi karikatúráival. Utána következtek az Ifjúsági Magazin sejtelmes illusztrációi a 80-as évek elején, majd jött a Tollasbál, az újságíróbálra megjelenő időszakos kiadvány – a korabeli lapokhoz képest telis-tele mellekkel. Nem éppen a női egyenjogúságot erősítették e kiadványok, férfiaktot persze elvétve lehetett találni. Az első szépségkirálynő-választást 1985-ben engedték megrendezni, ekkoriban több dologban is lazítottak a szabályokon.

Összefüggésen állhatott ez a Mihail Gorbacsov fémjelezte új szovjet irányvonallal is – a glasznoszty szó jelentése nyíltság. De magyarázat lehet a fürdőruhás szépségek térhódítására a valutaéhség is: üzletet láthattak a szépségversenyben, amelynek győztese, Molnár Csilla 1986-ban öngyilkosságot követett el. Az első szocialista szépségverseny döntőseinek azzal is szembesülniük kellett, hogy a róluk készített aktszobrok fotói külföldi erotikus magazinokban tűntek fel, a beleegyezésük nélkül. Ma, amikor minden harmadik sztárról előkerül egy házi felnőttvideó, ez apróságnak tűnhet, de nem az akkori viszonyok között.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ekkora dínót még soha sem találtak

Az eddig ismert legnagyobb, több mint 100 tonnás - 14 elefánt súlyával felérő - dinoszaurusz… Tovább olvasom