Légifotókon a Délép-korszak előtti szegedi belváros, annó 1968

Az 1950-60-as évek után a bővülő szegedi vállalatok és a lakásínség miatt új építkezési hullám indult a városban, ami a belvárost is érintette. A külső városban 1968-ban már épültek az első tarjáni, odesszai tömbházak, a belvárosban pedig a maradék földszintes telkek és rossz állapotban lévő házak vonzották a pártvezetés figyelmét. Ezek közül egyesek, mint a Püspökbazár barakkjai valóban bontásra érettek voltak, hiszen 1923-ban is csak átmeneti használatra épültek, míg mások, mint a Dugonics téri katolikus ház (egykor a Szegedi Napló szerkesztősége is volt) szerencsével menekültek meg.

A Tisza Lajos körúton (akkori Lenin körúton) már felépült a mai (kínai) Centrum, de mellette még csak a terveken van meg az olajos irodaháznak nevezett dolog. Sőt a terveken egy 22 emeletes magasház szerepelt, ami szerencsére nem épült meg.

Szembeszökő a monstruózus üvegablakos telekommunikációs palota hiánya is, amit akkori építtetőjéről postapalotának neveztek, noha a régiek számára a postapalota a Széchenyi téren volt. A túlsúlyos telekommunikációs ház mostanra beszürkült a városképbe, de ha az Anna-kútnál megállunk, bátran elképzelhetjük, milyen szép lenne ott egy könnyedebb épület.

Példának a Somogyi-könyvtár épülete szolgálhat, ami elegánsan megtalálta helyét a Dóm téren, Enyedi Zoltán fotóin még ez sem szerepel, hiszen 1980-ban adták át. A Kossuth Lajos sugárút másik oldalán sincs meg még a jelenlegi NAV-székház, ami kezdetben a Délép központja volt.

Valamint, a Roosevelt téren sem épült még meg az „Égő Arany” épület, ami a Stefániáról eltakarja a Fogadalmi templomot (szóbeszéd járta egykor Szegeden, hogy éppen ez volt a cél). Az Oskola utca Tisza felőli alacsony épületei és a régi Palánk helyére épült tömbházak viszont már álltak, és a Fogadalmi templom mögötti terület rekonstrukciója mai szemmel is ízléses, bár eltüntette el 1926-os klinikaépítések után még megmaradt Palánkot.

Ami viszont a mai városképben nagy nyereség 1968-hoz képest, az a Dóm teret elcsúfító állandó szabadtéri nézőtér lebontása volt az 1990-es évek közepén.

Végül pedig érdemes megfigyelni, hogy az Aradi vértanúk terén a mai “Nagyáruház” tömbje helyett egyemeletes hásor állt. Felújítása alighanem szóba sem került, hiszen a pártvezetés eredetileg erre a helyre tervezte az új pártházat. Innen nézve a furán megemelt áruházzal és jellegtelen tömbházával jobban járt a város, mintha Szeged közepén egy demonstratív monstrum állna.

Újraindult Annó rovatunk

A Móra Ferenc Múzeummal együttműködésben, a Délmagyarország egykori fotóriportereinek munkáiból újra elindítottuk Annó rovatunkat.

- Sorozatunkban régi fotókat próbálunk beazonosítani. Harminc-negyven-ötven év távlatában azonban fenn kell tartanunk a tévedés jogát. Ha Ön felismeri a fotón szereplőket, helyszíneket, örömmel várjuk észrevételét az online[kukac]delmagyar.hu címen!

- Önnek is vannak régi fotói közösségi, családi eseményekről, amelyeket megosztana olvasóinkkal az Annó rovatban? Írjon nekünk!

- Az Annó oldalain megjelent fotók a Délmagyarország kiadó tulajdonát képezik. A fotókat a Móra Ferenc Múzeum helytörténeti gyűjteménye gondozza.

Nézzen be hozzánk, képek annó!