2021.04.14. 17:02
Részegen ki visz haza?
Inkább tragikus, de azért vicces esetek is kerülnek elő a 111 éves Délmagyarország lapszámaiból az alkohollal kapcsolatban. A talicska központi szerepet játszott a részegek szállításában: volt, hogy a feleség, volt, hogy a „bajtársak” taxizták azt, aki idő előtt elesett. A szegedi iszákregement védőszentet is választott.
Mulatozók. Fotó forrása: Fortepan
Forrás: Fortepan
Sok tragédia és bűneset okozója volt az alkohol lapunk első évtizedeiben is, de azért vicces esetek is előfordultak. Egy évvel a Délmagyarország indulása után, 1912 tavaszán esett meg például, hogy rendőrt hívtak a Bécsi körútra, de talicska is érkezett.
„A Zerge és a Zászló utca sarkán egy férfi fekszik holtan” – ezzel hívták telefonon az ügyeletes csendőrtisztet.
Talicskába dobta
– Most eleven vagyok, de ha a feleségem meglát, halottra ver – közölte az énekes halott a helyszínre siető Vecsernyés detektívvel, annak nagy meglepetésére, ugyanis a tetem nótázva fogadta. A detektív mentőért telefonált. Éppen, amikor felpakolták volna az ittas férfit a járműre, „nagy sivalkodással odaérkezett a menyecske is.
Pici lábával oldalba rúgta az urát, és barátságosan így szólt hozzá: Kend az a halott ember?
– Én vagyok az.
– Na, akkor gyerünk! – ezzel merész elszántsággal fölkapta az urát, a magával hozott talicskába dobta, és hazavitte a Bécsi körút 18. számú lakásukba.” A „humoros családi jelenetnek” rengeteg bámulója akadt, az asszonyok kiabáltak: „Borítsa ki!”A részeg ember hazáig nótázott a rendhagyó taxiban.
A Fotó forrása: Fortepan
Iszákregement Szegeden
Az utóbbi években több cikkben is foglalkozott a Délmagyarország a szegedi kocsmák történetével. Ezekből tudjuk: volt, hogy egy időben háromszáz italmérés is működött a városban. 2017-ben Monostori András idegenvezető egy tematikus túrán mesélt a szegedi iszákregementről, ami Temesi Ferenc Por című szótárregényében is szerepel. Sz. Szigethy Vilmos Régi szegedi kocsmák című könyvében, amit részletekben közölt lapunk, bővebben is írt a vidám társaságról.
1942. november 22-i lapszámunkból megtudhattuk, az iszákregement gyülekezőhelye a Nádor utcai Palatinus volt, most magas betonház áll a helyén.
„Védőszentjének Szent Leokádiát vallotta,
Steinhardt Náci, a fejét állandóan tréfákon törő kórházi orvos volt az inhábere, Kreminger György, belvárosi plébános a tábori püspöke.”
Tagjai közé az kerülhetett, aki valami „hallatlan bolondságot” cselekedett, városszerte tárgyalták a dolgaikat. Aki éjfél előtt kidőlt az italozók soraiból, azt kizárták.
Testkísérő árkászok
Voltak rendfokozataik, és ha valaki különösen „dicsőségesen” rúgott be, azt meginvitálták maguk közé.
„Részeg disznó, reggel nyolckor olyan gyönyörű öntudatlanságban hevertél a vár tövében, a sárban, hogy érdemeid nem hervadhatnak el nyomtalanul. Miért is rendes tagul fogadunk, bizonyságul adván pecsétünket.”
Különítményük, a testkísérő árkászok követték a hazafelé tántorgó részeg tagok lépteit, ha kellett, haza is szállították őket. Feltételezzük, ilyenkor is képbe kerülhetett a talicska. A fedetlen árkokat is átnézték hajnalban, nem fekszik-e azokban valaki.
