Sarusi Kis János: Szeretnék méltósággal megöregedni

– Aktív sportolói pályafutásom után egy darabig még a fővárosban éltünk, majd 1991-ben hazaköltöztünk Csongrádra – mesélte a négyszeres világbajnok kenus [namelink name="Sarusi Kis János"]. – A családi pékségben dolgoztam, és voltam a Csongrádi Kenyér Rt. vezetője is – úgy tűnt, sínen az életem.

Aktív sportolóként legrosszabb emléke 1984-hez és Los Angeleshez kötődik: a szocialista országok bojkottálták az olimpiát, és az aranyesélyes kettős ([namelink name="Hajdú Gyula"] volt akkor a párja) nem utazhatott, nem bizonyíthatott. A legsikeresebbnek pedig rögtön a következő, az 1985-ös esztendőt, annak is a nyarát tartja: a mecheleni vébén Vaskuti Istvánnal párban első lett C2-500 méteren, és megszülettek ikerlányai, Szilvia és Diána. – Abban az évben három „világbajnoki címet" nyertem – idézte fel.

A Csongrádon élő, négyszeres világbajnok sportoló 52 évesen nem kap munkát. Fotó: Králik Emese

Sportos névjegy

Sarusi Kis János 1960. június 29-én született Csongrádon,
pályafutását a helyi Fűtőber SC-ben kezdte Mészáros Csaba edző irányításával, 1980-ban igazolt az MTK-VM-hez. Világbajnokságokon két-két aranyérmet nyert C2-500 és C2-1000 méteren, egyszer Hajdú Gyulával, háromszor Vaskuti Istvánnal párban. A moszkvai és a Los Angeles-i olimpián nem vehetett részt, a szöulin 1988-ban 6. lett C2-500-on Vaskutival. Utóbbi után vállműtéten esett át, majd visszavonult a versenysporttól.

Sportpályafutását a szöuli olimpia után a kényszerű vállműtét miatt befejezte. Hazaköltözését követően Csongrádon sokáig a családi vállalkozásban tevékenykedett, majd 2006-ban leszázalékolták, innentől kezdődött kálváriája.

– Mozgásszervi problémáim voltak, négy gerincsérvvel bajlódtam, az egyik ezek közül – szaknyelven szólva – kifakadt. Borzalmas fájdalmaim voltak, vannak, olyankor sem állni, sem ülni, sem feküdni nem tudok hosszabb ideig. Szerencsére a sportos izomzatom sokat segít a tartásban. A 2010-es felülvizsgálat azonban gyógyultnak nyilvánított, vagyis az 50 százalékot nem haladta meg az egészségkárosodásom. Azóta a rokkantnyugdíj helyett szociális járadékot kapok, ami 27 ezer forint, ezenkívül álláskeresőként be kellett jelentkeznem a munkaügyi központba. Az országban és főként Csongrádon „orrvérzésig" van munka, és a vállalkozások kapkodnak a mozgásszervi problémákkal küzdő, gerincsérves, potenciális táppénzesélyes, 52 éves ember után. Nem győzöm visszautasítani az állásajánlatokat – jegyezte meg keserű gúnnyal Sarusi Kis János. Majd gyorsan hozzátette: nem sírok, nem panaszkodom, igyekszem magamon segíteni, a 27 ezren kívül van még egyéb, nem túl nagy összegű bevételem.

Két képesítéssel rendelkezik: épületvillamossági szerelő, valamint kereskedelem és vendéglátói szakirányon üzletvezető, a sütőipari szakmát pedig menetközben sajátította el. Nem fél a munkától, reménykedik benne, hogy valamilyen közmunkára talán alkalmazhatják.

– Négyszeres világbajnokként, Csongrád Pro Urbe díjasaként szeretnék méltósággal megöregedni. Ehhez az is kellene, hogy ne érezzem magam feleslegesnek, legyen valamilyen elfoglaltságom, munkám. Mégis én vagyok a leggazdagabb ember, mert a feleségem, Judit kitart mellettem, mindenben támogat, gyerekeim, a fiam, János és a már említett lányok egyetemet végeztek, és megállják helyüket az életben. Ez rengeteget jelent nekem.