2019.07.22. 11:18
Versenytársak a pályán, barátok a pálya szélén - 30 éves évfordulót is lehet ünnepelni a lovasnapon
Ritkán mozdul meg Bokros, de akkor nagyon. A szüreti bál mellett az év egyik legnagyobb eseménye a fogathajtó verseny, amit idén már tizenegyedik alkalommal rendeztek meg a helyi sportpályán.
A korlátok mellett kevesen támaszkodnak, de a fedett, árnyékos helyek mind megteltek szurkolókkal és érdeklődőkkel az egykor szebb napokat is látott bokrosi focipályán. Ragyog a nap, igazi nyárdereki hőség várta a hajtókat és a nézőket a XI. Bokrosi Fogathajtó Versenyen. A lovak rúgják a port, veszedelmes sebességgel közlekednek a szűk pályán. Itt inkább a technikás hajtók érvényesülnek, akik páratlan összhangban vannak a lovakkal: az állatok szinte kitalálják gazdáik gondolatát, és a lehető legkisebb ívben veszik be a kanyarokat. A nézők persze tapssal jutalmazzák a produkciókat: nagy igény van a lovasnapra Bokroson, errefelé nem túl gazdag a programnaptár. Az év másik legjobban várt eseménye a szüreti bál, a sörsátor alatt beszélgetve szóba kerül az is: a helyiek kicsit kétkedve méregetik a készülő művelődési házat, leginkább az foglalkoztatja őket, befejeződik-e a felújítás, mire jön a bál.
Míg a nézők a ház sorsát latolgatják, addig a kocsikerekek hasítják a gyepet, a hajtók pattogó vezényszavakkal irányítják a lovakat. Délelőtt és délután is rendeztek futamokat, szép számmal jöttek versenyzők a környékről, vannak bugaci, orgoványi, kiskunfélegyházi, hódmezővásárhelyi indulók is. – Idén negyvenkét hajtónk van, a verseny Csongrád megyei és délkelet-magyarországi bajnoki pontszerző forduló is. Elégedett vagyok ezzel a számmal, úgy gondolom, hogy a tizenegy év alatt szépen kinőtte magát a verseny. A fogatosok kilencven százaléka visszajár, de minden évben vannak újak is. Ez egy nagy baráti kör, visszahívjuk egymást a versenyeinkre. Versenytársak vagyunk a pályán, de barátok a pálya szélén – mondta el Bodor Ádám szervező.
A tiszakécskei Józsa László Dávid is egyike azoknak, akik a verseny kezdete óta visszajárnak Bokrosra, a hajtó szereti is ezt a pályát. – Szeretek Bokrosra jönni, nagyon jó kis pálya van itt, és barátságos a környezet. Ádámmal is jó barátok vagyunk, a háromnapos versenyeken ő szokott lenni a segédhajtóm, úgyhogy mindenképp itt a helyem. A pálya szűk, hirtelen fordulók vannak benne, ezért nagyon technikás, számít, hogy jól forduljanak a lovak. Azoknak a hajtóknak fekszik ez igazán, akiknek a lovai szeretik a szűk akadályokat, jól vannak idomítva és jól fordulnak – beszélt a versenyről és a pályáról a tiszakécskei fogatos.
Míg beszélgetünk, a lovak fáradhatatlanul róják a köröket, náluk jobban csak a gyerekek bírják a hőséget. A kicsiket ki sem lehet robbantani az ingyenes ugrálóvárból és a gladiátorjáték mellől, a békésebb gyerekek pedig a kézműves sátorban találnak maguknak elfoglaltságot. A lovasnap családi programnak sem utolsó, a csongrádi Deákék például egy szép évfordulót ünnepeltek a fogathajtáson. – Régen, talán tíz éve voltunk lovasnapon. Harminc éve találkoztunk a férjemmel, most azt ünnepeljük itt, Bokroson – árulta el Deák Lászlóné. – Nagyon kellemes itt, csodálatos, hogy viselkednek a lovak, különleges, ahogy futnak és hogy mennyire összhangban vannak a gazdájukkal – folytatta.
A nap végére az utolsó kocsi is célba ért, a lovak pihenhettek, de a hajtók és a bokrosiak nem, élő zenével reggelig szólt a lovas pusztabál.