Ráday Mihály műemlékvédő műsoráért több mint 16 ezren állnak ki

– Hogyan kezdődött a műemlékek, az épített környezet védelme iránti érdeklődése?
– Roppant egyszerű, művészettörténet szakra jártam az ELTÉ-n. Dercsényi Dezső egyetemi professzornak köszönhetően megszerettem az építészetet. Dercsényi mesélte a híres történetet. Őt, mint a műemlékvédelem egyik vezérét, behívatták a Parlamentbe: hogy veszi ki magát, hogy amikor majd a Magyarországra érkező Sztálin kitekint az ablakon, meglátja a klerikális építményeket? Intézkedjék, kérem! Felállványozták a templomokat, mintha bontanának, és az állványzat takarása alatt tatarozni tudták az Erzsébet- és a Szent Anna-templomot. Mire elkészültek, nyugodtan le lehetett szedni az állványokat. Rájöttem, hogy az épített örökség védelme nemcsak azon múlik, ki mire utasít és mit büntet, hanem a trükkön, az agitáción, az ösztönzés különböző formáin is.

– Amikor jelentkezett operatőri szakra a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, felvételi vizsgafilmjét már az aquincumi kövekről készítette. Honnan jött később a városvédő műsor ötlete?
– Filmesként az ember rájön arra, hogy nem maradt Magyarországon olyan utca, ahol megragadható lenne egy korszak városképe. Vagy a kapukat, a kandelábereket cserélték ki, vagy leaszfaltozták a kockaköves utcát. Nálunk rögtön lecserélik a környezetet, ha javítani kell, az építészek többnyire igyekeznek a saját építészeti jegyeiket elhelyezni. A kortársak megpróbálják megváltoztatni, saját dicsőségükre igazítani az örököltet. Közben arra nem gondolnak, mi lesz az ő alkotásaik sorsa. Hiszen a következő építésznemzedék tőlük tanulja az épített környezet „megbecsülését" – lerombolják ők is majd, amit elődeik létrehoztak.

Tarlós Istvánnal szépíti a fővárost Ráday Mihály.
Fotó: DM/DV
Kicsavarták kezéből a lándzsát

– Korábban említette: akik itt lebontatják, elhanyagolják a régi épületeket, külföldön gyönyörködnek a középkori városrészekben, lelkesen fotózzák a látványosságokat. Mit lehet tenni e kettősség ellen?
– Ha egyszer ítélkeznek felettem, értelmes volt-e a létem, én abban látom az értelmét, hogy – miközben dokumentum- és gyerekfilmeket, tévéjátékokat készítettünk – rájöttem, a televízió a tanításra is használható, akár interaktív módon is. Készítettünk más tanító jellegű műsorokat is, de az Unokáink sem fogják látniban havonta dicsértem, szidtam, felhívtam a figyelmet értékeinkre, egyesületek alapítására biztattam, és nyári táborba vártuk a gyerekeket, ahol az épített környezet érdekében munkálkodhattak. Nem is az a probléma, hogy a Magyar Televízióban megszűnt az állásom: nyugdíjas vagyok, nem kell fix állás ahhoz, hogy folytassam. Hanem az a baj, hogy kicsavarták a kezemből Pallasz Athéné lándzsáját, méghozzá akkor, amikor az új kormányzatnak szívügye lehet az értékek védelme.

Névjegy

Ráday Mihály 1942. június 11-én született Budapesten. Elvégezte az ELTE művészettörténet, valamint a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr és rendező szakát. 1968-tól 2010-ig dolgozott a Magyar Televíziónál rengeteg film, tévéjáték, gyerekműsor vezető operatőreként, 1979-ben indult az Unokáink sem fogják látni. 1982-ben alapította meg társaival a Budapesti Városvédő Egyesületet – akkor még városszépítő néven –, 1986-ban a Város- és Faluvédők Szövetségét, aztán a Nemzeti Panteon Alapítványt. Az SZDSZ színeiben 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő. 17 éven át volt tagja a Fővárosi Közgyűlésnek, döntő szerepe volt a város műemléki alapjának és helyi értékvédelmi rendeletének kidolgozásában. Megszervezte többek között az Andrássy út kandelábereinek, a Lánchíd és az Alagút címereinek cseréjét, elindította Róth Miksa egykori házának emlékmúzeummá alakítását. Kezdeményezte a vidámparki körhinta felújítását, a Centrál Kávéház, a Gresham-palota újjáépítését. Nős, felesége Ruttka Andrea, három gyermekük van.

– Tulajdonképpen miért szűnt meg a műsor? Kapott erre értékelhető választ?
– Nem. Tavaly tavasszal kaptam a hírt, hogy azt szeretné az ügyvezető elnök, szűnjön meg a munkaviszonyom. A műsorról pedig majd megállapodunk a nyáron – mondta. Megállapodás azóta sem született. Annyit mondtak, hogy május és szeptember között nyári szünetet tart a műsor. Ám amikor augusztusban forgatni indultam volna Nagyváradra, a gyártásvezető sajnálkozva közölte, hogy nem tud adni kamerát és autót, mert ilyen műsor már nincs.

A főpolgármester tanácsadója

– Elfoglaltnak tűnt, amikor időpontot egyeztettünk: mivel foglalkozik most?
– Különleges helyzetbe kerültem, ugyanis Tarlós István, Budapest főpolgármestere felkért városrendezési tanácsadónak. Október 14-én szűnt meg hivatalosan az állásom az MTV-nél, november 10-étől már a főpolgármesteri hivatalban dolgozom. Bejárok a városházára, és olyan ügyek is átmennek a kezemen, amelyek városvédő egyesületi elnökként is elkerültek hozzám – csak most már hivatalosan is beleszólok olyan dolgokba, mint az utcakeresztelések, a szoborállítások, a közterületek használata, a városképvédelem.

– Az Unokáink sem fogják látni folytatásáért aláírásgyűjtés indult. Amikor megkapta az Europa Nostra-díjat, kihangsúlyozták, hogy ez a fajta ismeretterjesztés másutt nem létezik Európában. Mit lehet ilyen úton elérni?
– Több mint 16 ezer 600 aláírás gyűlt eddig össze a műsor helyreállításáért. Aláírta sok építész Finta Józseftől kezdve, olyan színészek, zenészek, rendezők, mint Psota Irén, Kováts Adél, Szörényi Szabolcs, Bródy János, Koncz Zsuzsa, Ascher Tamás vagy Mácsai Pál, sok plébános, tiszteletes és tanár. Sok az erdélyi, partiumi aláíró Brassó, Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Nagyvárad, Kolozsvár környékéről. Élvezem, hogy rajta van a listán Szatmárnémeti és több más város polgármestere, s ez akkor is lelkesít, ha nem lesz többé műsor. És hogy mit lehet elérni? Annyit, hogy az emberek kinyilvánítják az akaratukat, és ettől jól érzik magukat. Meg én is, hogy ennyien fontosnak tartják, amit csinálok, illetve csináltam.

– Hogy állunk egyébként mi, magyarok az épített környezet védelmével?
– A rommá bombázott Varsó helyreállításához hasonló nálunk nem történhetett volna meg, mert itt inkább újat építettek volna. Nálunk pénzadományozó rendszerek működnek ösztönzési rendszerként, magam hoztam létre a műemlékvédelmi alapot és az értékvédelmi támogatást Budapesten, hogy ne csak bosszúságot okozzon a tulajdonosoknak egy-egy műemlék épület. Idén a fővárosi közgyűlés úgy döntött, az alap kikerül a „nadrágszíjmeghúzó" költségvetésből. A világ számos helyén azonban nem támogatást adnak, hanem adókedvezményt kaphat, aki teljesít valamit, amit a műemlékvédelem elvár. Több kormány alatt is próbáltam elérni ennek bevezetését, de mindig arra hivatkozott a vezetés: mi lesz, ha ez az összeg nem folyik be a költségvetésbe? Pedig a lokálpatriotizmus mellett azért is fontos az ország rendbetétele, mert a tőke és a turista is szívesebben jön gondozott környezetbe.

Ráday Mihály a nagyváradi Szacsvay-szobornál.
Fotó: DM/DV
Már van igény az értékmegőrzésre

– Számos város- és faluvédő egyesületet alapított. Azt mondják, Magyarországon gyenge a civil szféra: ön mit tapasztalt?
– Csak úgy látszik, hogy gyenge, ugyanis 250 falu- és városvédő, -szépítő egyesület működik az országban, hol jól, hol rosszul. Budapesten a Podmaniczky-páholy például 15 civilszervezetet fog össze ernyőszervezetként. Nagyon sok múlik persze a vezetőn, össze tudja-e tartani a csapatot – pártpolitikától mentesen. És mindig jönnek újak. Erzsébetvárosban például az Óvás! Egyesület állt ki a zsidónegyed megmentéséért.

– Harminc és fél évig volt képernyőn az Unokáink sem fogják látni. Ki lehet emelni kedvenc témákat, riportokat?
– Adásonként tíz, olykor húsz témával is foglalkoztam, ebből nehezen lehetne kiválasztani kedvencet. Mezőtúron még a szocialista rendszerben úgy akarták bővíteni a kórházat, hogy áldozatul esett volna egy reformkori ház, amelyben Kossuth megszállt. A műemlékvédelem ottani illetékese értesített, hogy nem tudják megakadályozni a lebontást. Én eljuttattam a sajtóhoz a történetet, és tévésként bejelentkeztem a Szolnok megyei első titkárhoz. A Kossuth-ház máig áll, azóta fel is újították, gyönyörű. A városligeti körhinta felújítására a brit nagykövet adott pénzt, az Andrássy út kandelábereinek árát egyenként koldultam össze ott működő cégektől. Mégis, úgy gondolom, a fő szerepem nem magtárak, kastélyok, polgárházak, malmok, hagyományos „utcabútorok" megmentésében, hanem a tudatformálásban nyilvánul meg. Ma már van igény az értékmegőrzésre. Persze akad még munka, az üresen álló óföldeáki kastélytól a Balettintézet Andrássy úti épületéig. Sajnos a tulajdonosok sokszor inkább hagyják elpusztulni a régi épületeket, hogy a végén újraértékesíthető üres telek legyen a tulajdonukban.

Eljuttatják a listát az MTV elnökének

Az Unokáink sem fogják látni című műsorért Winkler Gábor, a neves győri építész indította el az aláírásgyűjtést. – Minden egyes aláíróval szemben kötelezettségem van. Az internetes aláírásgyűjtés még él, de hamarosan kinyomtatjuk a listát, beköttetjük több kötetbe és egy kísérőle véllel együtt eljuttatjuk a köztelevízió elnökének – fogalmazott az építész, amikor az aláírásgyűjtés eredményeiről kérdeztük. Hozzátette: nagy bizalmuk nincs a sikerben, de végig kell vinni az ügyet. Nincs és nem is volt ugyanis még egy olyan műsor, amely ennyi társadalmi réteget és generációt érint a kisiskolásoktól kezdve a nyugdíjasokig, és amely ilyen magas színvonalon mutatja be a körülöttünk lévő világot. Ezt próbálja megfogalmazni Winkler Gábor a kísérőlevélben, és reméli, hogy elolvassák. A műsor megszüntetése után Szalai Annamáriához fordult, aki úgy válaszolt: nem a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság hatáskörébe tartozik az ügy, forduljon a televízió vezetéséhez.