Biharváriné Prolok Ágota negyven éve oktatja a diákokat

A Bonis Bona díjat a tehetséggondozásban kiemelkedő munkát végző szakemberek erkölcsi és anyagi elismerésére hozta létre az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2013-ban. Biharváriné Prolok Ágota, a szegedi Gregor József Általános Iskola tanítója pályája megkoronázásának tartja a rangos elismerést.

– Pocsai Blanka igazgatónő találta meg a pályázat felhívást. Megkérte Csontos Margó nyugdíjas tanítót és a legsikeresebb tanítványomat, Regős Krisztinát, hogy írják meg a pályázati előterjesztést. Én magam lepődtem meg a legjobban, hogy nekem ítélték az egyik díjat – mondta lapunknak Biharváriné Prolok Ágota. Hozzátette, nem tudja, mivel érdemelte ki a díjat, hiszen ő mint „mezei tanító ” csak teszi a dolgát.

Diákból lelkes tanító

Középiskolásként Prolok Ágota a Radnóti-gimnáziumban tanult, majd 1978-ban a Bajai Tanítóképző Főiskolára jelentkezett. Harmadéves korában tanítási gyakorlatát volt iskolájában, Szegeden végezte.

– Jó érzés volt visszajönni a Móricz Zsigmond Általános Iskolába, ahol kisgyermekként nagyon szerettek engem. Az egy hónapos gyakorlatomat Pintérné Franciska néni segítette a másodikos osztályában. Úgy mentem vissza Bajára, hogy Csanádi Gézáné Panka néni igazgatóként tanítói állást ajánlott ősztől. Boldog voltam, örömmel kezdtem a pályám – fogalmazott a tanítónő. Egykori tanítóiból, tanáraiból lettek a kollégái, akik segítő szeretettel fogadták.

A nyolcvanas években a pedagógusok nem válogathattak a munkában, rengeteg területen kellett helytállniuk az iskolában. A szegedi tanítónő pályája elején minden tantárgyat tanított, kisdobosvezető is volt, és tömegsportot tartott felsős gyerekeknek. Egy tanítványa is követte a pályán, és egyik jelenlegi kollegája is tanítványa volt. így fonódott össze pályáján a múlt a jelennel és a jövő nemzedékeivel.

A háromlábú szék

– Egy tanítónak gyermekszeretettel kell leraknia a biztos alapokat, amire lehet építeni a tanulmányok során. Ennek szellemében igyekszem a szülőkkel, gyerekekkel és pedagógusokkal együtt „megállítani a háromlábú széket”. A szülőket mindig partnernek tekintettem, hiszen közös a célunk. A gyerekek érzik, hogy nekem mennyire fontosak, szeretem őket. Tanítani ma is imádok, még mindig élvezem a mindennapokat – mondta.

A díjazott szeptemberben a Gregorban az utolsó tanévét kezdte, negyvenéves pedagógusi pályája hamarosan véget ér.

– Szeretném úgy megélni ezt a tanévet, hogy boldog és elégedett tanítóként jöhessek el. Remélem, nem kell újabb rendkívüli helyzettel megbirkózni, szépen szeretnék búcsúzni – jegyezte meg.

Az életmű koronája

Hosszú évtizedek alatt nagyon sok tehetséges tanítvánnyal versenyzett, szép sikereket értek el. A tanítónő a rangos díj mellett a legnagyobb sikernek azt tartja, hogy tanítványai megállják a helyüket az életben, van tartásuk, szerethető hivatásuk, és képesek boldog családi életre.

– Külön öröm számomra, hogy régi tanítványaim megismernek az utcán, hálásan, szeretettel emlegetnek, gondolnak vissza az együtt töltött időre. A családomnak, édesanyámnak, a férjemnek, a lányomnak is köszönöm, hogy az én iskola- és gyermekszeretetemet elfogadták, támogatták. Sajnos édesapám már ezt nem érhette meg – mondta el lapunknak.