Ötvenévesen kezdte megvalósítani álmait a mindszenti hölgy – Galéria

Komorabb hangvételű, a századfordulós paraszti világ ihlette figurákkal indított kezdő kézművesként a mindszenti Csernák Erzsébet, alakjai távolról sem hasonlítottak a huncut szemű Böbe babákhoz. De feladta a szerinte technikailag töredezett, kifejezéstelen, nyögvenyelősen készült kerámiaszobrok irányát az örök maximalista, egykor lángosozót üzemeltető hölgy.

Nem is bánta, mert ahogy mondta: nem illettek hozzá munkái. A kerek szemű, színes ruhás kerámiafigurái mostanra jól elkülöníthető stílusjegyekkel készülnek. Az amolyan böbésen mosolygós darabok sokak szerint lányait idézik, bár készítőjük inkább a közönségére hagyatkozik, ő nem látja a hasonlóságot.

Kísérlet az anyaggal

Böbe az emlegetett paraszti világ ihlette szobrait nem érezte magáénak, nehezen készültek alkotásai. Feltette hát magának a kérdést: milyen utat szeretne bejárni, ha már ötvenévesen úgy döntött, megvalósítja régi álmát. Azt tudta csupán, nem akar gyomorgörccsel a korong mellett ülni, örömre és vidámságra vágyott.

– Eleinte csúnyácskára sikerültek – fogalmazott az irányváltás utáni első lépésekről Csernák Erzsébet, majd olyan elszántan kísérletezett az anyaggal, mint egykor a maga sütötte lángos receptjével. Mesélte, annak idején mennyi sírás, kínkeserves próbálkozás után találta el a kelt tészta arányait az évekig üzemeltetett mindszenti lángosozójában.

A kerek szemű lánykák

– Fogalmam sem volt, hol kezdjem – fogalmazott a kerámiakészítő kezdetekről. Színekkel, mutatós díszítésekkel, formákkal próbálkozott, statikailag tökéletesítette az eleinte borulékony lánykáit. A nagyjából fél évig tartó kísérletező korszakáról mesélte: az égetőkemencéből gyakran lecsuklott fejjel, leesett karral, szétdurrant testtel kerültek elő babái.

– Nem olyan vagyok, hogy feladjam – mondta, és megerősítette az anyagot az égetéskor gyakran szétnyíló részeken, statikailag tökéletesítette a billegő darabokat.

Autodidaktaként tanult, ám Piti Julianna vásárhelyi keramikus mindig segítette technikai kérdésekben.

Csakis tiszta lélekkel

Olykor hajnalban kel és sorra készíti kerámiababáit, máskor napokig elhagyja az ihlet. Az autodidakta keramikus úgy mondta: ilyenkor nem adja magát az agyag, talán mert feszültebb, esetleg máshol kalandoznak gondolatai. Sosem választ előre színt és formát, pillanatnyi hangulat vezérli. Elhelyezi az agyagdarabot korongján, teljes csöndben, elmélyülten dolgozik.

– Mindig úgy érzem, mintha táncolna a kezem között az anyag, és mikor elkészül, még én is rácsodálkozom. A családomnak és a páromnak köszönhetően mostanra olyan harmónia vesz körbe, ami az alkotó közegem. Enélkül nem tudnék szép munkákat készíteni, mert ezt csak tiszta lélekkel szabad csinálni.