Amikor a fodrász még fogat húzott és sebeket is gyógyított

Annak idején a borbély- és fodrászüzletek forgalmas, jól megközelíthető helyeken voltak, így Kiskundorozsmán is. A Szegedről bevezető Petőfi utcán volt három üzlet, a központban a templomnál a Dorozsmai Fodrász Szövetkezeté és a város felé haladva Kovács H. Józsefé és Miskolczi Istváné. A régi piactérnél Petrov Károlyé, a régi mozival szemben Sándor Mihályé, a vásártérnél Tóth Mátyásé. De volt a mostani Orczy-iskolával szemben Veszelovszki Zoltánnak és a Kőbárány utcán Kertész Máriának, továbbá a temető hátsó bejáratával szemben is volt egy fodrász, akit a kollégái csak úgy neveztek, hogy Hindenburg, a vízi borbély.

Népszerű szakma volt

Ilyen érdekességeket tudhatunk meg a Dorozsmai Füzetek 24. számából, ami az 1950-es évek helyi fodrászainak, borbélyainak emlékét idézi meg. Akkoriban ugyanis 23 borbély dolgozott a településen, köztük Vass Sándor is, akinek visszaemlékezései és történetei alapján készítette el fia, Vass József a kiadványt, amit november 13-án mutattak volna be, de a vírus miatt elmaradt az esemény.

Lapunknak elmondta, az édesapja békebeli borbély volt, ami azt jelenti, hogy nemcsak hajat vágni és borotválni tanult meg az iskolában, hanem egészségügyi kiképzést is kapott, ahogy a többi társa is. Erre időnként szükség is volt, hiszen a füzetből kiderül, hogy egy búcsúkor komoly vitába keveredtek a férfiak, ami tettlegességig fajult, ekkor pedig hívni kellett a borbélyt seborvoslásra.

Minőségi munka

A kötet első részben történelmi áttekintést kaphat az olvasó Sztri­­ha Kálmán kanonok és Felpétzi Győry Jenő feljegyzései alapján. Ezekből kiderül többek között, hogy 1771-ben négy köböl búza, négy szál fenyő, három szekér széna, valamint minden köztehertől való mentesség volt egy borbély fizetsége. Ezért cserébe köteles volt borotválni, fogat húzni, köpölyözni, hajat vágni és sebet összevarrni is.

Vass József azt mondta, szó esik az írásban a szerszámokról is, például a Solingen ollóról, ami édesapja szerint a legjobb, mert tartja az élét, ezért a borotvájuk is ilyen acélból volt. Az egykori borbély Vass Sándor szerint ugyanis minőségi munkát csak minőségi szerszámmal lehet végezni.

Kevés fizetség járt

A szerző arról is beszámolt, hogy bár hagyomány volt a fodrász szakma a Vass családban, édesapjuk mégsem szerette volna, ha gyermekei is ezt a pályát választják, hiszen akkoriban még igen rosszul voltak fizetve a borbélyok, fodrászok. Egy férfi hajvágás például 3 forint 60 fillér, míg egy borotválás 1 forint 30 fillér volt.

Petrov Károly Lászlótól is idéz a kiadvány, ebből derült ki, hogy a kommunista rendszerben jött létre a Dorozsmai Fodrász Szövetkezet, ugyanis ha annak tagja volt valaki, akkor nem tudták kényszermunkára vinni. Később ebből lett a Szegedi Fodrász Szövetkezet.