Gimnáziumban és egyetemen egyaránt oktatja a tehetségeket

– Tanárcsaládból származom, tehát úgy nőttem fel, hogy bármi lehetek, csak tanár nem. Pontosan értem, miért gondolták ezt így a szüleim, ugyanakkor az évek múlásával kiderült, hogy valójában akkor érzem jól magam a bőrömben, ha taníthatok. Lényegében nem én választottam a tanári pályát, hanem a hivatás választott engem – mondta lapunknak Kopasz Ka­talin, az SZTE Gyakorló Gimnázium fi­­zikatanára.

Évente há­­rom-három Szeged If­­jú Te­­hetségéért és Szeged Ifjú Tehetsége díjat osztanak ki pedagógusok és diákok kö­­zött. Idén két elismerés is az SZTE Gyakorló Gimnáziumba érkezett, Kopasz Katalin, az egyetem Optikai és Kvantum­elektronikai Tanszékének ad­­junktusa középiskolásokat is tanít, a tehetségek neveléséért elismerésben részesült.

A tanári lelkiismeret

A pedagógus félállásban dolgozik a gimnáziumban, főként informatika orientációjú csoportoknak fizikát, saját osztá­lyának pedig matematikát is tanít.

Az SZTE TTIK Fizikai Intézetének adjunktusaként pedig főként tanárszakos hallgatókat oktat szakmódszertanosként az egyetemen.

– Tanárszakos hallgatókat tanítva az egyetemen, pontosan látom azt, hogy nagyon elhivatott és tehetséges fiatalok diplomaszerzés után végül el sem kezdenek tanítani, mert a tanári életpálya és a munkaerőpiac más területei egészen más életlehetőségeket kínálnak nekik. Nagyon fontos lenne változtatni ezen. Az is nehézsége a pályánknak, hogy a tanár lelkiismerete az egyetlen valódi kontroll a munkája felett: ha az embernek nincs kellő önkontrollja, bizony könnyen veszíthet a minőségből. Mégis fontos hangsúlyozni, hogy a tanári pálya összességében szép. A diákok fiatalon tartják az embert, folyamatos szellemi megújulásra, lépéstartásra van szükség – magyarázta.

Online eszköztár

A digitális matematika- és fizikatanításhoz szükség volt egy digitális rajztáblára, amelynek a használatát is meg kellett tanulnia. Az eszköz segítségével az óráit élőben tudta megtartani, követhető lett a táblaképe, amit egyúttal el is lehetett menteni.

– Több órámat felvettük a diákok kérésére, saját bevallásuk szerint volt olyan tanuló, aki újra megnézett bizonyos részeket. Fizikából azonban elveszett a kísérletezés lehetősége, a néhány otthoni projekt nem pótolhatja a közös méréseket. Azt hiszem, az aktív jelenlét hiányzott leginkább a diákoknak, és ezzel az „értem” és a „tudom” közötti lépést nem tették meg. Bízom benne, hogy ősztől jelenléti oktatás lehet ismét – fejtette ki.

Találja meg az útját

Kopasz Katalin szerint a tehetséggondozásnak nincsen biztos receptje, a legfontosabb, hogy a tanár megtalálja azt, hogy egy-egy diák számára mi lehet az, ami igazán érdekli.

– Nem hiszek abban, hogy bárki bármiben jó lehet, abban viszont nagyon is hiszek, hogy mindenkinél meg lehet találni azt a területet, ami neki való. Az a legszerencsésebb, ha ezt korán sikerül megtalálni, hiszen akkor bontakozhat ki igazán a diák. Ezekből az emberekből lesznek azok a szerencsések, akiknek a munkájuk a hobbijuk. Amíg a flow-élményt és a saját szakterületet nem találják meg, addig lényeges, hogy minél sokszínűbb képzést kapjanak, és hogy rá tudjanak találni a saját útjukra – mondta lapunknak a díjazott.