Huszonhárom évvel ezelőtt talált vissza Istenhez Csókay András idegsebész

Bár beleszületett a keresztény értékrendbe, Csókay András ka­­maszként eltávolodott a temp­lomtól.

– Akkor már nem a szüleim­mel, hanem külön jártam misére, és bizony gyakran ki­­hagytam. Buta kamaszkori ellenállás volt – emlékezett vissza.

Hazatalálás

Egy diákszerelem hatására hite még inkább háttérbe szorult.

– A lány is katolikus családból származott, de a diákszerelmek buktatója, hogy a lélek mellett nagy szerep jut a testnek is. Annak, amit a szülők sem javasolnak, és aminek az egyház is az ellenkezőjét tanítja. Nagyon jól éreztük magunkat templom nélkül. Hívők voltunk, de azok a tipikus, sátoros ünnepi keresztények – vallotta meg őszintén. Ám a lány, akivel kézen fogva eltávolodtak Istentől, később azon nővé érett, aki Csókay Andrást visszavezette Jézushoz.

– A diákszerelemből házasság lett, ami majdnem tönkrement. A feleségem megbocsátása és az Úr végül helyreállította 1998-ban a házasságunkat. Felismertük egymásban Isten arcát, ami megunhatatlan. Szerelmi háromszögben kell élni, ahol az Úrjézus a harmadik – fejtette ki.

Próbatétel

Hite legnagyobb próbatételét tízéves kisfia, Marci elvesztésekor kellett átélnie, aki feltehetően egy epilepsziás roham következtében belefulladt a kerti medencéjük húszcentis vizébe.

– Amikor megláttam, hallani véltem a sátán kacaját. De megmaradt a kitartásunk a hitben, és három héttel később egy eucharisztikus élményt kaptam egy szentségimádás során. Marci megjelent Jézussal az eucharisztiában, és rám szólt, hogy „jól látod, apu”. A tragédia drámává szelídülhetett, amelynek vége mindig katarzis. Ez esetben a felismerés, hogy bár a mai napig hiányzik, hol lehetne jobb helyen, mint Jézus karjaiban – mondta. Feleségével tudják, hogy eljön a nap, mikor újra megölelhetik kisfiukat.

Gyújtóláng

Élete legnagyobb megtiszteltetéseként említette az idegsebész, hogy a Nemzetközi Eu­­charisztikus Kongresszus hírnöke lehet.

– Csodálatos érzés volt a Semmelweis- vagy a Prima Primissima díj, de hogy éppen én lehetek a NEK hírnöke, aki olyan bűnös ember volt 25 évvel ezelőtt, ez a legnagyobb megtiszteltetés. Mérhetetlen hálát érzek. Hangsúlyozva, hogy mindnyájunknak hírnöknek kell lennünk, mert a közösségben megélt hit élménye borzasztó fontos. Pláne ezekben a döntő időkben – hívta fel a figyelmet.

Nézetei szerint a kongresszus révén mi gyújtjuk meg Eu­­rópában a lángot.

– Remélhetőleg futótűzként terjed majd a hit lángja, amelyre hatalmas szükség van, mert döglődik Európa, amit nem szabad az út szélén hagyni. Hazánk gyújtópont lehet meg­gyógyításában, újraevangelizálásában – magyarázta, majd kiemelte, hogy a közösség ereje csodákra képes.