Tudja, hol van a kutya megkötve

Állatorvos szeretet volna lenni, erről azonban kereskedő családból származva nem is álmodhatott Murányi László a hatvanas években. Végül műszaki pályára került, a csongrádi autószerviz lett az első és egyetlen munkahelye. A közéletbe 1988-ban csöppent, és azon kevesek közé tartozik, akik a rendszerváltás után a mai napig megmaradtak a helyi politikai élet fősodrában.

Elvitték a zongorát is

– Kereskedő családba születtem, édesapámnak vaskereskedése volt Csongrádon. Őt kényszermunkára vitték, csak meghalni engedték haza Dunapenteléről. Az üzletünket ’52-ben államosították, minket kilakoltattak, mindenünket elvették. A zongoránk sorsát aztán évekig követtem, hogy hova kerülhetett, végül majd’ ötven év után véletlenül sikerült rábukkanni, vissza is szereztem – mesélte Murányi László.

Ilyen háttérrel őt és testvéreit nem javasolták továbbtanulni: nővérét például felvették ugyan a gimnáziumba, de amikor kiderült két hét után a „tévedés”, szóltak neki, hogy másnap már nem kell iskolába mennie.

Neki végül sikerült leérettségiznie, de aztán már csak estin tanulhatott. Állatorvos szeretett volna lenni – ez ugyan beteljesületlen álom maradt, de az állatok szeretete végigkísérte az életét: máig foglalkozik galambokkal, beszélgetésünkhöz pedig élénk kanáricsivitelés adta az aláfestő zenét a kertben.

A szervizből a tanácsba

– A két év katonaság után hazajöttem Csongrádra, és megcsináltuk az autószervizt, ez lett az első és az egyetlen munkahelyem, később onnan mentem nyugdíjba. Apám nevét is sokan ismerték a városban, engem is a szervizből, mert ott majdnem mindenki megfordult, vagy vizsgáztatni, vagy javíttatni hozta az autóját. 1988-ban megkérdeztek, elindulok-e, ha jelölnek a Hazafias Népfront listáján – mivel másik nem is volt. Addig nem keveredtem a politikába, KISZ-tag nem is voltam, és a párttagságot is sikerült megúsznom ’78-ig. Mondjuk addig is lehetett érezni nyomásgyakorlást, de akkor már kifejezetten „ajánlották”, hogy lépjek be, ott már arról volt szó, hogy eltávolítanak a szerviz vezetéséből. Azért „fizetett forradalmár”, azaz párttitkár vagy munkásőr nem voltam. Szóval ’88-ban igent mondtam a jelölésre, végül tanácstag lettem, és azóta is bent vagyok a „nagy házban” – idézte fel Murányi László.

Három évtized a városházán

– ’88-ban már lehetett érzeni, hogy vége az egypártrendszernek. Benne volt a levegőben, hogy jön valami változás, feldobott hangulatban volt a város. ’90-ben én lettem a gazdasági bizottság elnöke, és arra büszke vagyok, hogy nem hallottam vissza akkoriban, hogy ezt vittek el, azt loptak el a városból a privatizáció során – emlékezett vissza Murányi László.

A polgármesteri címre is jelöltette magát, de a választók 1998-ban Molnár Józsefnek, 2002-ben pedig Bedő Tamásnak szavaztak bizalmat. „Ezüstérmes polgármester” lett, ahogy maga fogalmazott.

A rekorder képviselő azonban az 1990-es választások óta megkérdőjelezhetetlen tagja a helyi képviselő-testületnek: hol nagyobb, hol kisebb előnnyel, de mindig megnyerte a körzetét.

– Azt gondolom, hogy személyiség kérdése is, hogy megtisztelik-e a választók az embert a bizalmukkal. Otthon kell lenni a körzetben, tudni kell, hogy, ahogy mondani szokták, hol van a kutya megkötve. És nagyon fontos a bizalom: naponta két-három olyan telefont is kapok, ami más körzetében élőktől jön, de tudják, hogy nyugodtan fordulhatnak hozzám is – fogalmazott Murányi László.

Villamos jár a malomtól a gimnáziumig

A képviselő úgy látja, az elmúlt harminc esztendőben sok éven át volt hullámvölgyben a város, de az utóbbi ciklusok egyértelmű fejlődést mutatnak.

– Én gyerekkoromban arról ábrándoztam, hogy egyszer majd villamos jár a malomtól a gimnáziumig. Mindig szerettem volna, hogy más is úgy lássa Csongrádot, ahogy én: szerintem egy kis ékszerdoboz ez az „emberarcú” kisváros, ami akár egy kis Szentendre is lehetne. Ehhez azonban az kell, hogy megfelelően kezeljük értékeinket, és olyan embereknek kell lenniük a megfelelő pozíciókban, akik nagyon szeretik ezt a várost – mondta el Murányi László.

A városért végzett munkájáért 2016-ban Pro Urbe Csongrád díjat kapott, a harmincéves tevékenység közül nehéz kiemelni, de a templom csillárjának megmentésére, az Ellés-parti monostor helyreállítására vagy a városi élő Betlehem megalapítására is méltán büszke lehet.

– Sok dologba beletört a bicskám, de sok olyan is sikerült, amiben mások nem bíztak. Bennem van, hogy ezt a várost többen szeressék, ezért is dolgozom képviselőként – foglalta össze hitvallását Murányi László.