A régészeti lelőhelyek egyötöde a Dél-Alföldön van

Indiana Jones a nyomunkba sem ér, avagy mit csinál az igazi régész címmel tartott igen érdekes előadást péntek este Horváth Andrea, a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészeti osztályának vezetője az Algyői Faluházban, ahol október elsején kiállítás nyílt a község ezeréves kincseiből. 

A tárlat kapcsán indított az intézmény előadássorozatot, melynek első alkalmán Horváth Andrea elárulta, hazánk régészeti lelőhelyeit az RMI-nyilvántartás foglalja magába, ingatlanonként vannak meghatározva a lelőhelyek, a nyilvántartás pedig olyan jogi erővel bír, mint a földhivatali nyilvántartás, vagyis a hatóság írhatja elő, hogy milyen feladatot kell végezni, hol kell feltárást végezni. A települések is nyilvántartják az ott található lelőhelyeket, ezeket a lakosság is láthatja a településrendezési terveken keresztül.

Horváth Andrea jelezte, ingatlanvásárlás előtt érdemes tájékozódni arról, hogy az ingatlanon van-e lelőhely, különben a későbbi építkezéseknél komoly konfliktus lehet abból, ha valaki nem tudja, hogy lelőhelyen akar munkálatokat végrehajtani. Közölte, Magyarország területén körülbelül 80 ezer lelőhely van jelenleg, Csongrád-Csanád megye pedig élen jár lelőhelyekben, körülbelül 7500-7600 található itt. De az egész Dél-Alföld kiemelkedő, a hazai lelőhelyek egyötöde itt található, ez pedig jól mutatja, hogy ennek a régiónak rendkívül jó adottságai voltak régen, ezért letelepültek itt az emberek.

Elárulta, a régészek sokszor segítséget kérnek társtudományoktól a felderítéshez, a talált dolog meghatározásában és elemzésében is. Például az archeobotanikusokat és az archeozoológusokat is segítségül hívják, utóbbiakat többek közt az állatcsontok beazonosításához, hiszen előfordult már, hogy tevecsontokat találtak, azonban nem tudták beazonosítani azokat.

Az eladás során kiderült, hazánkban manapság már beruházásokhoz kötődnek a feltárások, régen viszont, amikor Horváth Andrea kezdte a munkát, még tervezett ásatások voltak, ez azonban a 2000-es éve környékén megváltozott. A szakember elárulta, a feltárások általában terepbejárással kezdődnek, ekkor a régészek láncban végigmennek a területen és a felszínen lévő leleteket bejelölik, összegyűjtik. 

Majd mielőtt megkezdenék a lelőhely teljes feltárását, próbafeltárást végeznek, ekkor különböző pontokon árkokat hoznak létre és figyelik, hogy meddig tart a lelőhely, milyen mélyen vannak az objektumok, csak ezután nyitják meg a teljes területet.

Kiderült, mentőfeltárást is szoktak tartani, ez akkor van, amikor a lelőhelyen kívül talál valaki valamit, például nem lelőhelynek minősített ingatlanon szántáskor előkerül valami érdekesség a földből. Beszélt a régészeti megfigyelésről is, mely leginkább akkor történik, amikor valaki az ingatlanába például gázt vezet be, ehhez kisebb árkokat ásnak, a régész pedig jelen van a munkánál és figyeli mi van a föld mélyén, ha érdekeset lát, akkor megvizsgálja.