Hétévesen spórolta össze első terepgokartjára a pénzt Karasz Dani

Nem mindig könnyű gyerekekkel dolgozni. Vannak szégyenlős gyerekek, akikből alig lehet kihúzni egy szót, és van a másik oldal, a túl lelkes gyerkőc, aki pedig annyi információt zúdít a beszélgetőtársára, hogy abból nehéz kihámozni a lényeget. Az ásotthalmi Karasz Dániel ideá­lis interjúalany. Felnőttesen, határozott kézfogással mutatkozott be, majd összeszedetten, röviden és tömören válaszolt a kérdésekre, de pont annyira aranyosan, hogy ne felejtsük el, egy kilencévessel beszélgettünk. 

Volt honnan örökölje 

Az Ásotthalmi Roncsderbi Facebook-oldal ezt írja Daniról: Születésétől kezdve nagy érdeklődéssel szemlélte a roncs­derbiversenyeket, mivel apukája is versenyzett hajdanán, volt honnan örökölje a sport iránti szenvedélyt. Két éve ezen a napon ült először egy terepgokart bérautóba. Annyira beleszeretett és ügyesen ment vele, hogy szülei megvásárolták neki, saját kis gyűjtögetett pénzét is belerakta. A 2021-es Pintér Kupa-sorozat III. helyezettje lett kategóriájában. Szerelője édesapja, Karasz Árpád. 

Összeadták, amijük volt 

Ő ezt így mesélte el a saját szavaival: – Két éve, hétévesen kezdtem. Onnan jött, hogy apa ugye versenyzett régen, sokat néztük a versenyeket, és először így kibéreltünk egy kis terepgokartot, aztán az én pénzemet is beleadtam, és megvettük. 

Arra a kérdésre, hogy honnan volt egy hétévesnek pénze, Dani azt válaszolta, hogy dolgozott, segített az anyukájáéknak, tőlük is kapott pénzt, meg a Jézuskától és a Fogtündértől is. 

Megtetszett neki 

Danival és édesanyjával, Rácz Ildikóval az Ásotthalmi Művelődési Házban ültünk le beszélgetni. Készültek: az egyik asztalt telepakolták a kisfiú serlegeivel, koszorúival. 

– Először ugye apának a barátja kihívott minket Csólyospálosra, hogy próbáljuk ki a terepgokartot, mert van egy eladó, és megtetszett – folytatta a történetet Dani. 

– Megnéztem, először kicsit fura volt, de aztán kezdtem belejönni, és megtanultam vezeti. Pár napig béreltük, utána megvettük. Kuplung meg váltó nincs benne, csak gáz és fék meg lábtartó. És nem lehet vele tolatni – magyarázta a jármű műszaki sajátosságait. 

Idegesen a pálya szélén 

– A maximális tempó, amit tudnak menni, az 90. Akkor kezdtem el megnyugodni, amikor láttam, hogy mennyi biztosítás van benne. Teljesen védve van, meg ott a csövezés. Nagyon nagy sebesség kellene ahhoz, hogy fel tudjon borulni. Viszont volt már olyan is, hogy a gumifalba belecsattant. Attól függetlenül, hogy tudom, hogy teljesen védve van, és próbálom meg­győzni magam, hogy biztonságos, mindezektől függetlenül a gyomorideg az mindig bennem van. Győzködöm magam minden alkalommal, hogy nem lesz baj – vette át a szót Dani édesanyja, Ildikó. 

Még csak egyszer borult 

Szerencsére, amikor Dani bizonytalan, akkor inkább óvatos, és visszavesz a sebességből. Nem mindenáron a győzelem a fontos a számára. 

– Mindig mondjuk neki, hogy nem az a legfontosabb, hogy első legyél, hanem, hogy biztonságosan menj – tette hozzá az édesanya. 

– Egyszer felborultam otthon a nagy földbe – szólt közbe Dani, majd elmesélte, hogy amikor gyakorolt, a homokban az egyik nagy kanyarban driftelni akart, de beleakadt a kerék a homokba, és felborult. – Szerencsére nem a kiserdőbe borultam be, mert konkrétan ott volt mellette az erdő – mutatta. Mindezek ellenére Daninak még nem volt semmilyen sérülése. – Mikor belecsapódtam a gumifalba, akkor se volt sérülésem, csak kicsit megijedtem – mondta.