Juhász János 56 éve dolgozik a tompaháti Aranykalász Szövetkezetnél

Derekegyház-TompahátJuhász János nem Derekegyházon, hanem az ország másik felében, a Tolna megyei Regölyben született 1945. április 2-án. Nem így tervezték a szülei, de a háború mindent felülírt. 

Menekülés közben született egy kastélyban 

– A családunk tősgyökeres derekegyházi. Édesapám a fronton volt, anyai nagyszüleim és édesanyám pedig az orosz „gőzhenger” elől elmenekültek a Dunántúlra. Nemcsak ők, hanem egy egész karaván indult innen útnak lovas kocsikkal. Nagymamám egyik testvére Várpalotára ment férjhez. Oda menekültek volna, hogy a bányában vészeljék át a háború hátralévő részét. Ez, mint kiderült, nem volt jó ötlet, mert Várpalotát is bombázták. A derekegyháziak is kaptak találatot, édesanyám a detonáció hatására átrepült egy üvegfalon. Milliónyi szilánk volt az arcában, amit a német felcserek szedtek ki. Utána indultak haza. Derekegyházt javarészt elkerülte a háború, de ezt nem lehetett előre tudni – mesélte Juhász János, aki a hazafelé úton született meg. Édesanyjánál akkor kezdődtek a fájások, amikor Regöly majsapusztai részére értek. Az Eszterházy-kastélyban szálltak meg egy éjszakára, ott látta meg a napvilágot Juhász János koraszülöttként. Olyan pici volt, hogy belecsúszott a pólya sarkába. 

– Az volt a szerencsém, hogy a derekegyházi Weiss Manfréd-uradalom orvosa a menekülők között volt. Hazafelé jövet ő istápolt, mert minden létező betegséget elkaptam. Mesélték, hogy olyan sárga voltam, mit a kikerics, de megúsztam. Lehet, hogy ezért is lettem ilyen szívós – mondta Juhász János. 

Ezermester édesapja feketelistára került 

Mire a család hazaért Derek­egyházra, újabb meglepetés érte őket. Semmijük sem maradt, mindenüket széthordták. Újra kellett kezdeni mindent. 
– A háború után elbontották a régi cselédházakat, az építőanyagokat mindenki beépítette a saját házába. Így változott meg Derekegyház képe – tudtuk meg az elnöktől. Juhász János édesapja, aki megjárta a Don-kanyart, a háború előtt a Weiss Manfréd-uradalom gépésze volt. A háború után, a szociáldemokrata párttagsága miatt nem kapott sehol sem munkát, feketelistára került. Hogy megéljen a családja, mindent elvállalt a sparheltjavítástól kezdve, amihez ügyes lakatosra volt szükség. Munkadíjként nem pénzt, hanem élelmiszert kért. A család sorsa akkor fordult némiképp jobbra, amikor a mintagazdaságként működő egykori uradalomból állami gazdaságot alapítottak. 

Az elsüllyedt hajó hozott változást 

– Csepelről jött ide egy igazgató. A mintagazdaságot korábban a híres öntözőhajó segítségével locsolták, ami elsüllyedt. Az új igazgató behívatta apámat, és azt mondta, ha kijavítja az öntözőhajót, akkor kap munkát. Apám Magony Istvánnal, a volt uradalom kazánkovácsával felment Pestre. A Csepel Műveket szétbombázták ugyan, de a formaraktár valamilyen csoda folytán épen maradt. A raktáros pedig emlékezett rá, hogy hol van az a forma, amiből annak idején kiöntötték az öntözőhajó szivattyúját. Regényes úton, hol tehervagonba fel­kéredzkedve, hol autókban, vagy gyalog, de hazahozták az öntvényt. Így lett apámnak munkája, én pedig még felszállhattam az öntözőhajóra és láthattam működés közben, hiszen gimnáziumi tanulmányaim során minden nyáron az állami gazdaságban dolgoztam, „igazi mesterek” tanítottak. 

Matematika–fizika szakos tanárnak készült 

Juhász János elmesélte, édesapja munkáját mindig nagy érdeklődéssel figyelte, innen ered a gépek iránti mérhetetlen szeretete. 

– Szentesen érettségiztem a Horváth Mihály Gimnáziumban, majd eredeti célomtól eltérően matematika–fizika szakra jelentkeztem Gödöllőre. Olyan túljelentkezés volt az egyetemen, hogy csak előfelvételivel vettek fel. Én meg gondolkoztam, hogy mit kezdjek magammal egy évig, ezért elmentem a mezőtúri főiskolára mezőgazdasági gépészetet tanulni. Hihetetlen jó felszereltségű volt a főiskola. 

Juhász János 1966-ban kapta kézhez a gépészmérnöki diplomáját, később még továbbképezte magát. Az Aranykalász Szövetkezethez került gépcsoport-vezetőként, később, ahogy fejlődött a gazdaság, gépesítési ágazatvezető lett. Minden hozzá tartozott, ami a gépészettel kapcsolatos. Vancsay György, az Aranykalász első elnöke egészségügyi okokból történő nyugdíjba vonulása után, 1991-ben a tagság Juhász Jánost bízta meg az elnöki teendők ellátásával, 1992-ben pedig megválasztották teljes jogú elnöknek. Azóta hatszor választották újra. 

Egy tag egy szavazat 

– Nehéz helyzetbe került a rendszerváltozáskor a szövetkezet, elment az elnökünk, a főagronómus, a főkönyvelő és a főállattenyésztő is. Rám bízták a szövetkezet vezetését, a főkönyvelő pedig Magony Jánosné lett. Fogalmam nem volt, hogy mit kell egy elnöknek csinálnia. A taglétszámunk akkor óriási volt, 270 fő körüli. Nehéz volt megértetni az emberekkel, hogy nagyon sok változásra lesz szükség, hogy nálunk is meglegyen a magunk „rendszerváltozása”, annak érdekében, hogy talpon maradjunk. Elindítottuk a zárt körű részvénytársasággá alakulást. Szakértők segítségével láttunk hozzá a vagyonnevesítéshez. Sziszifuszi munka volt. Már az első közgyűlést megtartottuk, a másodikra készültünk, ahol csak az „áment” kellett volna kimondani, de közben született egy ezt megállító törvény. Utána, amikor már újra át lehetett volna alakulni, felmerült bennünk, hogy van az átalakulásnak bármiféle értelme a mi esetünkben? Nem mindegy, hogy milyen tábla van kitéve a gazdaság irodájára? Nem ez a lényeg, hanem ami a működési forma mögött van, hogy hány embernek tudunk tisztes megélhetést biztosítani. Így maradtunk szövetkezet, ahol „Egy tag egy szavazat.” 

A szakadék széléről fordította vissza a szekeret 

Az Aranykalász Szövetkezetnek a korábbi 270-ből mára csak 70 tagja maradt. Voltak, akik meghaltak, mások ki-­ léptek. 
A rendszerváltozáskor nagyon rossz anyagi helyzetbe került a szövetkezet, rendezni kellett az adósságokat, egyenesbe hozni a gazdaság szekerét, ami azzal járt, hogy több, veszteséget termelő ágazatot is fel kellett számolni. Az anyabirka-állományt és szaporulatát, a hízómarha-, növendékmarha-, sertés- és libatelepet leépítették. Az infrastruktúra rendkívül elavult volt, pályázati források és önerő segítségével láttak hozzá a korszerűsítéshez. 

Az Aranykalász jelenleg 1300 hektáron termeszt takarmánynövényeket, gabonaféléket, repcét, kukoricát, napraforgót. Az állatágazatban csak a tejelőtehenészet maradt és néhány birka, amiket biofűnyíróként hasznosítanak. Néhány kecskét is tartanak ugyanebből a célból. 

– Tavaly kezdtük a tejelőmarha-állomány átállítását húsmarhára, charolais fajtára. A jövő év második felében már nem lesz tejtermelés. Ennek egyik oka, hogy elfogyott a munkaerő. A tejelőágazat minden évben sokmilliós veszteséget okozott, de azt mondtam, amíg a fejők nyugdíjasok nem lesznek, addig megtartjuk a teheneket, mert ilyen idős korban már sehol nem találnának munkát – említette meg az elnök, aki azt is elárulta, hogy odafigyeltek mindig arra is, hogy a dolgozóik megéljenek a fizetésükből, a tavaszi emelésekkor, ahogy ő fogalmazott, „mindig megsüvegelik a béreket”. 

A cég dolgozói létszáma jelenleg 48-50 fő. Az elnök minden napját úgy kezdi, hogy megnézi a gépeket. Évekkel ezelőtt azt vezette be, hogy a gépészeti ágazaton mindenki napi egy óra pluszfizetést kap azért, hogy elvégezze a karbantartást. Aki ezt nem teszi meg és kiderül, hogy emiatt történik meghibásodás, annak ugyancsak anyagi vonzata lesz. 

Aktív pihenés várja a nyugdíjas években 

Juhász János, bár nagyon szereti a munkáját és élete az Aranykalász Szövetkezet, úgy döntött, hogy a hetedik választáson már nem indul, átadja a stafétabotot. 
– Decemberben érek a hatodik ciklusom végére. A 78. évemben járok, annak ellenére, hogy szerencsére jó egészségnek örvendek, amihez hozzájárul az is, hogy reggelenként fél-, esténkét egy órát tornázok, kicsit kezd már sok lenni a feladat. Reggel én érkezem elsőként, és 5 óra körül térek haza. Hobbim a saját kertem, amit például 36 méter hosszan vízkultúrás virágládasor díszít, telis-tele petúniákkal. A kert gondozásában a feleségem is segít. Rengeteg díszfánk és különböző gyümölcsfáink is vannak, alatta füves területtel. 

Juhász János arról is beszélt, hogy feleségével valamikor előszeretettel járták motorcsónakkal a Tiszát. A nyugdíjas években ez a hobbi is előtérbe kerül majd. 
Juhász Jánostól megtudtuk, tavaly érték el a szövetkezetben a legjobb eredményüket, de lehet, hogy az idei az aszály ellenére annál is jobb lesz, vagyis jó kondíciókkal veheti majd át az utódja az elnöki pozíciót. 

Derekegyház önkormányzata is elismerte Juhász János a gazdaságért, annak dolgozóiért és a településért tett munkáját. 2012-ben „Derekegyház Községért” emlékéremmel tüntették ki, idén, 2022-ben pedig Derek­egyház díszpolgárává választották a leköszönő elnököt.