Angyalok vigyáznak Csongrádra

Mintegy 1400 tagot számlál a Csongrád Angyalai csoport, körülbelül fele-fele arányban vannak a támogatottak és a segítők. A közösség hitvallása, hogy megsegítse a város és külterületén élő rászoruló, elesett embereket. Mottójuk: „Legyél figyelemmel a környezetedben élőkre! Vedd észre, ha hiányt szenvednek, és nem kérnek, legyen az tárgy, munkavégzés, vagy néhány kedves szó, a társaság. Ha tudsz, te is segíts! Csak akkor legyél a csoport tagja, ha a szíved is ezt diktálja”.

Belelát a családok életébe

Ujszásziné Soós Márta gyógypedagógusként dolgozik, munkája révén pedig sok hátrányos helyzetű gyerekkel és az ő szüleikkel találkozik. A nehéz helyzetbe került családok általában őt keresték meg, ha szükségük volt valamire.

– Sok esetben belelátok a családok életébe, látom a gondokat, problémákat. Régebben is sokan kerestek azzal, hogy tudok-e szerezni nekik egy ágyat, ruhákat vagy egy szekrényt. Ezeket eleinte a saját közösségi oldalamon tettem közzé, de egyszer csak azt vettem észre, hogy a profilom már szinte csak ezzel van teli – mesélte Ujszásziné Soós Márta.

Pittyeg a telefon

A csongrádi asszony úgy érezte, másokat is bevon a segítésbe, ezért 2020 áprilisában létrehozott erre a célra egy csoportot. Mivel úgy gondolta, másokon segíteni, adományozni egy szép, úgymond angyali tevékenység, ezért adta magát, hogy a közösség is a Csongrád Angyalai nevet kapja.

A csoport koordinálása sok feladattal jár, míg beszélgettünk, addig is többször rezzent meg a telefonja: üzenetek érkeztek, van aki segítséget kér, van, aki segíteni szeretne.

– Van, hogy főzés közben jön egy üzenet, akkor két kavarás között válaszolok, vagy amíg felteszem a levest, posztolok a csoportba. Folyamatosan érkeznek felajánlások vagy kérések, úgyhogy ezzel minden nap kell foglalkozni. De az nagy öröm, ha eközben össze tudom hozni azokat, akik segíteni tudnak a másikon, azokkal, akik segítségre szorulnak – vallja az önkéntes.

A sütivásártól a házfelújításig

A jó szándékú emberek közössége a legkisebb dolgoktól a legnagyobbakig helyt áll. A csoportba befutó kérések igen változatosak, legyen szó akár egy ételhordóról, egy új ágyról vagy akár valamilyen háztartási gépről. De nagyobb projektekre is vállalkoznak: az általuk szervezett süteményvásáron 1,2 millió forintot gyűjtöttek Máténak, egy SMA-megbetegedéssel küzdő szentesi kisfiúnak, egy idős bokrosi asszonynak pedig újrafestették és bebútorozták a házát, mire hazatért a kórházból. Az orosz–ukrán háború kitörése után is azonnal megmozdult a csoport, rengeteg adományt juttattak el Kárpátaljára, most pedig a törökországi földrengés áldozatai számára gyűjtenek.

Csak teszik a dolgukat

– Az emberek érzékenyek az ilyesmire a csoportban, rögtön ugranak, ha segíteni kell, mi pedig tesszük a dolgunkat. Egy nagyon jó közösség alakult ki, ha szükség van segítségre szállításban vagy pakolásban, csak szólni kell, és azonnal akad jelentkező. Nagy öröm számomra, hogy ennyi segítőkész ember van – tette hozzá a Csongrád Angyalai közösség alapítója.

A csoportnak van egy biztos magja, akikre minden körülmény között támaszkodhat Márta, legyen szó szervezésről, pakolásról vagy fuvarozásról: Szabó Judit, Ghersin József, Laczkó Zsolt és Vígh István az a négy „angyal”, akikre tűzön-vízen át lehet számítani.

Néha mégis kevesek

A segítségnyújtás során az Angyalok néhány olyan helyzettel is szembesültek, amikor már ők is tehetetlenek voltak.

– Jó kapcsolatban vagyunk a védőnőkkel, a családsegítőkkel, a helyi vöröskeresztesekkel; sokszor szólunk egymásnak, kiegészítjük egymás munkáját. De sok olyan hányattatott sorsú ember van, akin nem tudunk segíteni. Kevesek vagyunk ehhez. Lelkileg bánt, hogy mi lesz velük, azokkal, akik önhibájukon kívül kerültek katasztrofális helyzetbe. De gyógypedagógusként dolgozom, sok nehéz sorsú emberrel találkoztam már, úgyhogy edzett vagyok. Muszáj ezeken továbblépni, mert tényleg rámegy az ember – mondta el az önkéntes segítő.

Sok áldást kaptak

– Sok ismerősömtől hallom, hogy kevesen csinálnák ezt így, mint mi. Hála Istennek azonban pozitív történetből jóval több van, mint kudarcból, rengeteg jó élmény ért az évek alatt. Mint amikor egy 4 gyerekes, tanyán élő családot két számítógéppel segítettünk – az édesanyának potyogtak a könnyei, amikor megérkeztünk hozzájuk. Bárhová megyünk a városban, nagy szeretettel fogadnak bennünket, olyan hálásak az emberek. Van olyan anyuka, akin még évekkel ezelőtt segítettünk, de néha ma is rám ír, hogy „Hogy van Márti néni?”. Sok áldást kapunk – beszélt az önkéntesség érzelmi oldaláról.

Jó az ember lelkének

Mint elmondta, mindegyik projektjükre büszke, de annak örül a legjobban, ha azt látja, hogy a családoknak milyen boldogságot tudnak okozni egy bútorral, vagy akár egy szatyor legóval, netán egy hősugárzóval is.

– Fontos, hogy amire már nincs szükségünk, de még használható, azt ne dobjuk ki, mert szebbé, jobbá teheti más életét. Kérdezték már többen, hogy azért csinálom-e, mert a mennyországba akarok jutni? Erre én azt mondom, hogy az én lelkemnek az a jó, ha tudunk segíteni egymáson – összegzett Ujszásziné Soós Márta.