2023.06.11. 10:00
Méltóan az alapító Rácz Imre emlékéhez – Galéria
A Kisteleki Citerazenekar 50 éves, 1973-ban alapította a legendás Rácz Imre, akitől 2013-ban tanítványa, Víghné Lócskai Krisztina vette át az irányítást, vagyis újabb jubileum, mert 10 éve vezeti a kétszeres arany minősítésű együttest. Lánya, a citerázásban és éneklésben is rendkívül tehetséges, Molli pedig 13 éve csatlakozott hozzájuk.
A kisteleki citerásoknak öröm a zenélés és az éneklés. Fotó: Kisteleki Citerazenekar/Rekeszki Zoltán
Az 50 éves Kisteleki Citerazenekar – jelenleg 13 tagot számlál – idén is megtartja júliusban hagyományos táborát, amelynek ismét vendége lesz Erdei Attila, akitől mindig sokat tanul a harmóniában, vagyis zenekari hangzásban játszó együttes.
Arra kértem, ezúttal régi népdalokat, dalcsokrokat harmonizáljunk, hogy előadhassuk Rácz Imre bácsi tiszteletére
– mondta Víghné Lócskai Krisztina zenekarvezető. Vele és 23 éves lányával az édesanya munkahelyén, a kisteleki kollégiumban beszélgettünk. A jubileum kapcsán az is felmerült, régi tárgyakból és citerákból rendeznének kiállítást.
Zsombói emlék
Korábban már bemutattuk olvasóinknak ezeken a hasábokon a citerásokat és Krisztinát, legutóbb pedig a zsombói népzenei találkozón láttam és hallottam őket játszani és dalolni. A programban szerepelt a harmadik lemezét készítő szegedi Terebes zenekar – a tőlük megszokott és elvárt színvonalas produkcióval rukkoltak ki –, ők és a Kisteleki Citerazenekar aratta a legnagyobb sikert, mindketten vastapsot kaptak az igényes, zeneértő publikumtól. Privát megjegyzés: Vígh Molli nagyot énekelt.
Méltóan az alapító Rácz Imre emlékéhez - Galéria: Imre Péter
Molli, 13 éve
Hivatalosan 13 éve vagyok a citerazenekar tagja, de már előtte, kicsi koromban, talán már 1 évesen is, anya elvitt a próbákra, vigyáztak rám, és így már nagyon fiatalon megismerkedhettem ezzel a hangszerrel és hangzással
– mondta az egyetemista Molli, aki kedden nehéz vizsgát tudott le, angol-magyar tanár lesz.
Nem is volt más választása, beleszületett a citerázásba, sőt már előtte „szoktattam” ehhez a zenéhez, hiszen várandósként is rendszeresen játszottam, ő pedig már a pocakomban is hallgatta a dalokat
– csatlakozott az édesanya. Ezt bizonyítja, hogy kis túlzással, mindketten először énekelve szólaltak meg és nem prózában. Krisztina első produkcióját kazettás magnóval, úgy emlékszik, valószínűleg a legendás MK-27-sel rögzítették szülei – sajnos, a felvétel elveszett –, Molli pedig 2 évesen az Erdőszélén nagy a zsivaj lárma című magyar nótát énekelte el, máig videófelvétel tanúskodik élete első „fellépéséről”.
Nem akarom elkiabálni, ezért csak annyit árulok el: vannak terveim a zenéléssel, az énekléssel, de azt nem tudom elképzelni, hogy tehetségkutatókban szerepeljek, az nem nekem való, nem az én világom
– jelentette ki.
Ebben is hasonlítunk egymásra, illetve a szerénységben, visszafogottságban, úgy hiszem, önbizalomhiánnyal küszködünk
– jegyezte meg Krisztina. Hozzátette: valószínűleg a Tisza-parti Széchenyi Gimnáziumban a nagyon szigorú énektanár „verte bele” a maximalizmust, mert semmivel sem elégedett, mindig jobbat és jobbat akar, akárcsak Molli.
Staféta
Örülnék, ha a lányom venné át tőlem a stafétát, és tovább vinné a Kisteleki Citerazenekart, még legalább újabb 50 évig...
– közölte Mollira mosolyogva Krisztina. Elárulta, most 20 esztendős ikerlányait is megtanította citerázni, de ők inkább a sportot választották, a Tisza Volán színeiben kézilabdáznak két-három esztendeje. 7 évesen Kisteleken kezdtek Onozó István csapatában, és egyébként most is a járási székhelyen edzenek, játszanak.
Jó együtt zenélni, otthon is gyakran megtesszük, de a próbák is nagyszerűek, tulajdonképpen azért jövünk össze péntekenként – a kollégiumban vagy otthon –, hogy élvezzük a citerázást, gyakoroljunk, elénekelve a számunkra kedves népdalokat. Ezt igazából nem lehet szavakkal elmondani, érezni kell
– vette át a szót az „örökös”. Kedvenceik főként a gömöri és a szatmári dalok, és mindketten kijelentették: nagyon fontos, hogy megőrizzék, továbbadják és megszerettessék az emberekkel ezt a hangszert, a hagyományait és fantasztikus népdalkincsünket. Legközelebb, pár Csongrád-Csanád vármegyei szereplést követően, június 24-én a Heves vármegyei Váraszóra utaznak citerás találkozóra.
Méltónak lenni
Valamivel több mint 2 éve, első beszélgetésünkkor is megemlítette Víghné Lócskai Krisztina, számára nagyon fontos, hogy méltó legyen Rácz Imre bácsihoz, az emlékéhez. Rákérdeztem, szerinte sikerült-e?
Mindent megteszek azért, hogy így legyen, de úgy érzem, ennél még sokkal jobbak is lehetnénk. Ezért is hívok a nyári táborba tanárt, a már említett Erdei Attilát, mert bőven van fejlődni valónk, valamint tartom a kapcsolatot Imre bácsi egykori zenésztársaival is. Nekem is sokat kell még tanulnom, mert úgy gondolom, minél többet tud valaki, a jövőben annál többet kell még fejlődnie
– jelentette ki. Molli bólogatott.
Ki a jobb?
Megkérdeztem tőlük, melyikük a jobb citerázásban és éneklésben. Bár ne tettem volna…
Te
– vélekedett Molli. – Á, dehogy, ez nem igaz – érkezett a válasz. De, nem, de, nem, nem, de, nem, de – mondták, folyamatosan ellenkezve a másikkal.
A tapasztalat, az idő az előnyöm, csakis az szól mellettem, a fiatalok ügyesebbek, gyorsan tanulnak, pillanatok alatt lekottáznak bármit. Igyekszünk szép és jó harmóniákat írni. Minden pénteken azért jövünk össze, hogy zenével és dallal feledtessük a heti gondokat, kellemetlenségeket. Nagy család vagyunk, mindig és mindenben számíthatunk egymásra
– foglalta össze Krisztina. Ebben egyetértettek.
A hangszerek A Kisteleki Citerazenekar, mint már volt róla szó, úgynevezett harmóniában játszik, ami a vonószenekarok hangzására hasonlít, ezt prim, tenor, bőgő és kis basszus citerákkal produkálják, érik el. Zenélhetnének klasszikus stílusban, egyszólamban is, de hozzájuk a harmónia áll közelebb – fejtették ki. |
