Csevap és lovak Óbecsén

Hirtelen ötletként, szombat délutáni könnyű motorozásnak indult, gasztronómiai kirándulás és határátkelési rémálom lett belőle. Óbecse a Vajdaság szívében, Bácska keleti részén, a Tisza jobb partján fekszik. Jellegzetes Tisza-parti kisváros, Zentától 40 kilométerre délre. Másfél órás kellemes út. Neve a régi Bese török-magyar személynévből származik. Jelentése: kánya. Körmendi Ferenc szerint ellenben a név avar eredetű: becs jelentése őrzőhely.

Vendéglátóm, Becsei Hunor, az Alföldi ASzC Bedő Albert Erdészeti Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium diákja és családja, Óbecséhez közeli tanyájukon lovas tábort rendezett gyerekeknek. És közben remek csevapot készítettek, amit a kertben termett friss bioparadicsommal és kenyérrel tálaltak, miközben jót beszélgettünk arról, mennyire nem várják a gyerekek az iskolát, és hogyan változott a kisváros etnikai összetétele. 

A szakirodalom szerint a Balkán-félsziget legnépszerűbb ételét, a csevapot meglepő módon elsőként Belgrádban árusították, reggeliként. Az akkori Jugoszláviában gyorsan elterjedt ez a tartalmas napindító, mára hat hivatalos változatot tartanak számon. Az ételt emiatt sokféle különböző névvel illetik, lehet csevap vagy csevapcsicsa (szerb és bosnyák), mics (román), kebabcse (bolgár), mljevenika (horvát).