A madarakat csodálja az ember

Minden a madarakkal kezdődött annak idején a csongrádi természetfotós Koncz-Bisztricz Tamás számára, aki a hétvégén megkapta az Év ifjú madárfotósa díjat. Már rengeteg madárfajt ismer a környéken, de még nem mindet, pedig tízéves kora óta járja a vidéket.

Darók József

Az Év ifjú madárfotósa címet kapta Koncz-Bisztricz Tamás. Fotó: Birdo – Az év madárfotósa Facebook-oldal

Fotó: KONCZ MIKLOS

Megszámlálhatatlan díja mellé a hétvégén nyerte az újabbat a csongrádi Koncz-Bisztricz Tamás, akit korábban már az Év ifjúsági természetfotósává is megválasztottak. Ezúttal a Magyarországon egyedülálló módon csak madarakról szóló Birdo - Az év madárfotósa - Bird Photographer of the Year 2023 fotópályázat díjátadó ünnepségét a Fővárosi Állat- és Növénykertben rendezték, ahol Tamás két fotóját „Magasra értékelték”, továbbá elnyerte az ifjúsági kategória (21 éves kor alatt) 3, illetve a 2. helyét, a portfóliójára pedig megkapta Az Év Ifjú Madárfotósa 2023 címet. Ez egy különlegesebb díj számára azért is, mert elért az ifjúsági időszak végére, más pályázatokon már a felnőtt kategóriában, a legnagyobb nevekkel verseng.

Az ifjú természetfotós, a még mindig csupán 19 éves fiatalember annak idején, az első „szárnypróbálgatásainál” madarakat szeretett fotózni. A madarak, mint fényképezési alanyok, mindig is közel álltak a lelkéhez, a tájakkal együtt, amelyek szintén nagy kedvencei.

A madár eléggé hálás téma, a madarakat az ember mindig csodálja, mert tudnak repülni, mondván az milyen szép és menő. Csongrádon kertes házban élek, a madarak itt vannak körülöttünk

– mondta a fotós.

Négy képből álló portfólióval nyerte el az Év ifjú madárfotósa címet. A fekete-fehér fotó Mórahalmon készült, egy kerítésen ülő gyurgyalagról. Különleges, V alakú kompozíciót formáltak véletlenszerűen a tartópillérek, a madár az aranymetszésbe került. Egy fenyérfutót is fényképezett, ez egy északi madárfaj, hazánkban nem is költ, itt csak átvonul, a Balatonon kapta lencsevégre Tamás tavaly szeptemberben, egy homokzátonyon. Rengeteg vonulómadár volt ott, viszonylag barátságosak, mert még nem találkoztak emberrel. Magasra értékelt képe a Bugacpusztán készült Holdtölte, egy vörös vércse, háttérben a felkelő teliholddal. Szintén magasra értékelt, bugaci képe a Háttér című fotó, amelyen egy boróka tetején ül egy tövisszúró gébics, a mélységélességnek köszönhetően a háttérben az átszűrődő fényfoltok narancssárga buborékká alakulnak át.

A természetfotózás spontán műfaj, bele tud szólni az ember a természet rendjébe, de nem érdemes. Inkább a szerencsére bízom magamat, és az adott szituációból hozom ki a legjobbat, tervezni ugyanis nehéz

– magyarázta Tamás.

Azzal is büszkélkedhet, hogy a napokban egy fotóiból készült összeállítást helyeztek el a Bokrosi Napsugár Óvodában, az információs tábláról a gyerekek megismerkedhetnek a környék madárvilágával.

Nagyjából 10 éves korom óta járom a pusztaságot, a vidéket, fotós témák után kutatva, ennél fogva elég sok madárfajjal találkozom, ritkábbakkal, színesekkel, színtelenekkel. Fenyérfutó, havasi partfutó, ezek nekem nagyon kedvesek, nagy dolog is volt, hogy sikerült róluk képet készítenem. Nyilvánvalóan van jó pár faj, amely még hiányzik, mindig megjelennek újabbak is a környéken, de nem sportként űzöm, hogy minél több madárfajt lássak, inkább az a nehéz ezeknél, hogy felismerje ezeket az ember

– fogalmazott.

Az az egy üzenete lehet a képeimnek, hogy ha az emberek természetközeli tevékenységet végeznek, túráznak vagy kertészkednek, ezeket a pillanatokat ők is láthatják

– jegyezte meg.